Jeremiás próféta könyve

1. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Jeremiásnak, Hilkijjá fiának a beszédei, aki az Anátótban, Benjámin földjén lakó papok közül való volt.


2. vers

Őhozzá szólt az Úr szava Jósiásnak, Ámón fiának, Júda királyának napjaiban, uralkodásának tizenharmadik évében;


3. vers

továbbá Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának napjaiban, egészen Cidkijjának, Jósiás fiának, Júda királyának a tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, ami az ötödik hónapban volt.


4. vers

Így szólt hozzám az Úr szava:


5. vers

Mielőtt megformáltalak az anyaméhben,

már ismertelek,

mielőtt kijöttél az anyaméhből,

megszenteltelek,

és prófétául rendeltelek a népek közé.


6. vers

Erre azt mondtam: Ó, Uram, Istenem! Íme, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok!


7. vers

Az Úr pedig azt mondta nekem:

Ne mondd ezt: „Ifjú vagyok”,

hanem menj mindazokhoz, akikhez küldelek,

és mondd el mindazt, amit parancsolok.


8. vers

Ne félj tőlük, mert én veled vagyok,

és megszabadítalak! – mondja az Úr.


9. vers

Azután kinyújtotta kezét az Úr, megérintette számat, és azt mondta nekem az Úr:

Íme, szádba adom igéimet!


10. vers

Lásd, én ma népek és országok fölé rendellek téged,

hogy gyomlálj és irts,

pusztíts és rombolj,

építs és plántálj.


11. vers

Majd azt mondta nekem az Úr: Mit látsz, Jeremiás? Azt feleltem: Mandulavesszőt látok.


12. vers

Erre azt mondta nekem az Úr: Jól láttad, mert gondom van igémre, hogy beteljesítsem azt.


13. vers

Másodszor is szólt hozzám az Úr szava, és azt kérdezte: Mit látsz? Azt feleltem: Fortyogó fazekat látok, amelynek szája észak felől van.


14. vers

Erre azt mondta nekem az Úr: Észak felől támad a veszedelem e föld minden lakosára.


15. vers

Mert íme, előhívom az északi országok minden nemzetségét – mondja az Úr –, eljönnek, és mindegyik fölállítja trónját Jeruzsálem kapui előtt meg a várfalaknál körös-körül és Júda minden városával szemben.


16. vers

És ítéletet mondok fölöttük mindenféle gonoszságuk miatt, mert elszakadtak tőlem, és idegen isteneknek áldoztak, és saját kezük munkái előtt borultak le.


17. vers

Te azért övezd föl derekadat, kelj föl, és mondd meg nekik mindazt, amit parancsolok neked. Ne riadj meg tőlük, különben én riasztalak meg téged előttük!


18. vers

Mert íme, megerősített várossá, vasoszloppá és ércbástyává teszlek ma téged az egész földdel szemben, Júda királyaival, fejedelmeivel, papjaival és a föld népével szemben.


19. vers

Viaskodni fognak ellened, de nem győznek le téged, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak – mondja az Úr.

Fejezetek:


Könyvek