Jeremiás próféta könyve
49. fejezet
1. vers
Ammón fiai felől azt mondja az Úr:
Vajon nincsenek Izráelnek fiai?
Nincsen örököse?
Miért birtokolja Milkóm Gádot,
és népe miért lakik annak városaiban?
2. vers
Azért íme, eljönnek a napok
– ezt mondja az Úr –,
amikor harci riadót hallanak
az ammóni Rabbában,
és romhalmazzá lesz az.
Falvait felperzselik,
és Izráel fogja birtokolni birtokát
– ezt mondja az Úr.
3. vers
Jajgass, Hesbón, mert elpusztult Aj.
Kiáltsatok, Rabbá leányai,
öltözzetek zsákruhába, sírjatok,
és futkossatok ide-oda a falszorosok között, />
mert Milkóm fogságba megy,
papjai és fejedelmei is vele együtt.
4. vers
Mit dicsekszel a völgyeiddel,
völgyeid termékenységével,
te engedetlen leány,
aki kincseidben bízol, és ezt mondod:
Ki támadhat ellenem?*
5. vers
Íme, én félelmet bocsátok rád
– mondja az Úr, a Seregek Ura –
minden szomszédod felől,
és szétszóródtok egymás elől,
és nem lesz, aki összegyűjtse az elszéledteket.
6. vers
De azután jóra fordítom majd
Ammón fiainak a sorsát
– ezt mondja az Úr.
7. vers
Így szól a Seregek Ura Edómról:
Nincs már bölcsesség Témánban?
Tanácstalanok lettek az értelmesek?
Hiábavalóvá lett a bölcsességük?
8. vers
Fussatok, forduljatok vissza innen,
rejtőzzetek el mélyen, Dedán lakói,
mert veszedelmet hozok Ézsaura,
megbüntetésének idejét.*
9. vers
Ha szőlőszüretelők törnek rád,
nem hagynak böngésznivalót,
ha pedig éjjeli tolvajok,
pusztítanak, amíg nekik tetszik.
10. vers
Bizony mezítelenné teszem Ézsaut,
fölfedem titkos helyeit,
és nem rejtőzhet el.
Elpusztulnak utódai,
testvérei és szomszédai sem lesznek.
11. vers
Hagyd rám árváidat,
én eltartom őket, özvegyeidet is.
Belém vessék bizalmukat!
12. vers
Mert azt mondja az Úr: Íme, akik nem azt érdemelték, hogy kiigyák a poharat, ők is ki fogják inni. Hát te teljesen büntetlenül maradhatnál? Nem maradsz büntetlenül, mert bizony mindenképpen ki kell innod!
13. vers
Mert önmagamra esküszöm – ezt mondja az Úr –, hogy Bocrá iszonyattá, gyalázattá, pusztasággá és átokká lesz, és a többi város is pusztasággá lesz örökre.
14. vers
Hírt hallottam az Úrtól,
követ küldetett a nemzetekhez,
aki ezt mondja:
Gyűljetek össze, induljatok,
keljetek harcra ellene!
15. vers
Mert íme, kicsinnyé teszlek téged
a nemzetek között
és megvetetté az emberek között.
16. vers
Könnyelműséged
és szíved kevélysége becsapott téged,
aki a sziklák hasadékaiban laksz,
és elfoglaltad a halmok tetejét. />
De ha olyan magas helyre
rakod is fészkedet, mint a sas,
onnan is lerántalak téged
– ezt mondja az Úr.
17. vers
Pusztasággá lesz Edóm, aki csak keresztülmegy rajta, álmélkodik és fölszisszen vereségét látva.
18. vers
Ahogy Sodomának, Gomorának és szomszédainak pusztulásakor történt – ezt mondja az Úr –, úgy benne sem lakik többé senki, és senki emberfia nem tartózkodik ott.
19. vers
Íme, úgy jön föl a Jordán erdőségéből az örökzöld legelőre, mint az oroszlán, de hamar kiűzöm őt onnan, és választottamat helyezem föléje. Ugyan kicsoda hasonló hozzám, és ki szab nekem törvényt? Ki az a pásztor, aki szembeszállhatna velem?
20. vers
Halljátok meg azért az Úr tervét, amelyet eltervezett Edóm felől, és gondolatait, amelyeket elgondolt Témán polgárairól. Bizony még a juhnyáj kicsinyeit is elhurcolják, szörnyülködik rajtuk a saját legelőjük.
21. vers
Romlásuk hangjától megrendül a föld, kiáltásuk hangja elhallatszik a Vörös-tengerig.
22. vers
Íme, fölszáll, mint a sas,
és szárnyait szétterjesztve
lecsap Bocrára.
Olyan lesz azon a napon
Edóm harcosainak szíve,
mint a vajúdó asszony szíve.*
23. vers
Damaszkuszról:
Megszégyenült Hamát és Arpád,
mert rossz hírt hallottak, ezért remegnek,
mint a háborgó tenger, amely nem nyughat.*
24. vers
Megrendül Damaszkusz,
menekülésre készül, és reszketés fogja el,
szorongás és fájdalmak szállják meg őt,
mint a szülő asszonyt.*
25. vers
Miért is nem hagyták el
a dicsőséges várost, örömöm városát?*
26. vers
De elhullanak ifjai a tereken,
és minden harcost levágnak azon a napon
– azt mondja a Seregek Ura.
27. vers
Tüzet gyújtok Damaszkusz kőfalán,
és megemészti Ben-Hadad palotáit.
28. vers
Azt mondja az Úr Kédárról és Hácór királyairól, akiket levert Nebukadneccar, a babiloni király:
Keljetek föl, vonuljatok Kédár ellen,
és pusztítsátok kelet fiait!
29. vers
Elveszik sátraikat és nyájukat,
sátorponyváikat, minden vagyonukat,
és elviszik tevéiket is,
és ezt kiáltják feléjük: Rettegés körös-körül!
30. vers
Fussatok, bujdossatok el,
rejtőzzetek a völgyek mélyére,
Hácór lakói – ezt mondja az Úr –,
mert tervet szőtt ellenetek Nebukadneccar,
a babiloni király,
és ellenetek gondolt ki valamit.
31. vers
Keljetek föl, vonuljatok a nép ellen,
amely nyugodtan és biztonságban lakik!
– ezt mondja az Úr.
Sem kapujuk, sem zárjuk nincsen,
egyedül laknak!
32. vers
Tevéik prédává lesznek,
és sok jószáguk zsákmánnyá.
Szétszórom e megnyírt hajúakat, />
és minden égtáj felől veszedelmet hozok rájuk
– ezt mondja az Úr.
33. vers
Hácór sakálok lakhelyévé lesz,
örök pusztasággá, senki sem lakik ott,
és senki emberfia nem tartózkodik benne.
34. vers
Ez az Úr szava, amelyet Jeremiás prófétának szólt Élámról Cidkijjá, Júda királya országlásának kezdetén:
35. vers
Azt mondja a Seregek Ura:
Íme, eltöröm Élám íját,
erejének zsengéjét.
36. vers
Négy szelet hozok Élám ellen
az ég négy tájáról,
és szétszórom őket mindegyik szél felé,
és nem lesz olyan nép,
amelyhez nem kerülnek
Élámból szétszóródottak.
37. vers
Rettegésben tartom Élámot
ellenségei előtt és a lelkét keresők előtt.
Veszedelmet hozok rájuk,
fölgerjedt haragomat – ezt mondja az Úr –,
és fegyvert bocsátok utánuk mindaddig,
míg meg nem semmisítem őket.
38. vers
Trónomat Élámba helyezem,
és kipusztítom onnan a királyt
és a fejedelmeket – ezt mondja az Úr.
39. vers
De végül jóra fordítom
Élám sorsát – ezt mondja az Úr.
Könyvek
