Jeremiás próféta könyve
16. fejezet
2. vers
Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek fiaid és leányaid ezen a helyen!
3. vers
Mert ezt mondja az Úr a fiakról és a leányokról, akik ezen a helyen születnek, az anyák felől, akik szülik őket, és az apák felől, akik nemzik őket ezen a földön:
4. vers
Keserves betegségben halnak meg, nem siratják el és nem temetik el őket. Ganéjjá lesznek a föld színén. Fegyver és éhínség miatt pusztulnak el, holttestük pedig az ég madarainak és a mezei vadaknak lesz az eledele.
5. vers
Mert azt mondja az Úr: Ne menj be gyászoló házba, ne menj siratni se, és ne is vigasztald őket, mert megvontam e néptől békességemet – ezt mondja az Úr –, az irgalmasságot és a kegyelmet.
6. vers
A nagyok és a kicsinyek is meghalnak ezen a földön. Nem temetik el és nem siratják meg őket; nem is vagdossák össze magukat, és hajukat sem nyírják le értük.
7. vers
Kenyeret sem törnek nekik a gyászoláskor, hogy vigasztalják őket a megholtért, a vigasztalás poharával sem itatják őket, még apjukért vagy anyjukért sem.
8. vers
Lakodalmas házba se menj be, ne ülj le velük enni és inni!
9. vers
Mert azt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Íme, szemetek előtt elhallgattatom ezen a helyen a ti napjaitokban a vigasság és az öröm hangját, a vőlegény és a menyasszony hangját.
10. vers
Ha majd tudtára adod e népnek mindezeket, és ezt kérdik tőled: „Miért határozta el az Úr ellenünk mindezt a nagy gonoszságot, és mi a bűnünk és a vétkünk, amellyel vétkeztünk Istenünk, az Úr ellen?”,
11. vers
akkor ezt mondd nekik: Azért, mert elhagytak engem atyáitok – ezt mondja az Úr –, és idegen istenek után jártak, azoknak szolgáltak, és azok előtt borultak le, engem pedig elhagytak, és törvényemet nem tartották meg.
12. vers
Ti pedig még atyáitoknál is gonoszabbul cselekedtetek, mert íme, mindnyájan gonosz szívetek hamisságát követitek, és nem hallgattok rám.
13. vers
Ezért kivetlek titeket erről a földről egy olyan országba, amelyet nem ismertek sem ti, sem atyáitok, és ott majd szolgálhattok idegen isteneknek nappal és éjjel, mivel nem könyörülök rajtatok.
14. vers
Mert íme, eljönnek a napok – így szól az Úr –, amikor nem azt mondják többé: él az Úr, aki fölhozta Izráel fiait Egyiptom földjéről,
15. vers
hanem ezt: él az Úr, aki fölhozta Izráel fiait észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket! Mert visszaviszem őket földjükre, amelyet atyáiknak adtam.
16. vers
Mert íme, sok halászért küldök – mondja az Úr –, hogy kihalásszák őket. Azután pedig sok vadászért küldök, hogy kihajtsák őket minden hegyről, minden halomról és a sziklák hasadékaiból is.
17. vers
Bizony, szemmel tartom minden útjukat, nem rejtőzhetnek el arcom elől, és nincs rejtve bűnük szemem elől.
18. vers
Előbb azonban kétszeresen megfizetek nekik bűneikért és vétkeikért, mert megszentségtelenítették földemet utálatosságaik tetemeivel, és betöltötték örökségemet förtelmességeikkel.
19. vers
Ó, Uram, én erősségem, bástyám
és menedékem a nyomorúság idején!
Hozzád jönnek majd a nemzetek
a föld határairól, és azt mondják:
Bizony, hamis isteneket örököltek atyáink,
hiábavalókat, mert egy sincs köztük,
aki segíteni tudna.
20. vers
Csinálhat-e az ember magának isteneket?
Hiszen azok nem istenek!
21. vers
Azért íme, megismertetem velük,
ezúttal megismertetem velük
az én kezemet és hatalmamat,
és megtudják, hogy Úr az én nevem.
Könyvek
