Jeremiás próféta könyve

4. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Ha visszatérsz, Izráel

– ezt mondja az Úr, hozzám térj vissza!

Ha eltávolítod előlem utálatosságaidat,

nem ingadozol,


2. vers

hűségben, egyenességben és igazságban

így esküszöl: „Él az Úr!”,

akkor őbenne áldottak lesznek a nemzetek,

és vele dicsekszenek.


3. vers

Mert azt mondja az Úr

Júda és Jeruzsálem férfiainak:

Szántsatok magatoknak új ugart,

és ne vessetek tövisek közé!


4. vers

Metéljétek körül magatokat az Úrnak,

és távolítsátok el szívetek előbőrét,

Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai,

hogy föl ne gyulladjon haragom, mint a tűz,

és ne égjen olthatatlanul

gonosz cselekedeteitek miatt.


5. vers

Adjátok hírül Júdában,

hirdessétek Jeruzsálemben, és mondjátok:

Kürtöljétek szét az országban!

Kiáltsátok teljes erővel, és mondjátok:

Gyülekezzetek, és menjünk

az erődített városokba!


6. vers

Mutassatok jelet Sion felé!

Fussatok, meg ne álljatok,

mert veszedelmet hozok észak felől

és nagy romlást!


7. vers

Fölkelt az oroszlán a rejtekéből,

elindult a népek pusztítója.

Kijött a helyéről, hogy elpusztítsa földedet.

Városaidat lerombolják, lakatlanná lesznek.


8. vers

Öltözzetek zsákruhába,

sírjatok és jajgassatok,

mert nem fordult el rólunk

az Úr haragjának tüze!


9. vers

Azon a napon – ezt mondja az Úr

elvész a király bátorsága

és a főemberek bátorsága,

a papok elámulnak,

és a próféták elcsodálkoznak.


10. vers

Én pedig azt mondom: Ó, Uram, Istenem!

Bizony igen megcsaltad

ezt a népet és Jeruzsálemet,

amikor ezt mondtad: „Békességetek lesz!”,

holott lelkünkig hatolt a kard.


11. vers

Abban az időben azt mondják majd

e népnek és Jeruzsálemnek:

Tikkasztó szél fúj a magaslatok felől

a pusztában népem leányának útjára;

nem gabonaszóráshoz és tisztításhoz való!


12. vers

Erősebb szél fúj annál, miattam érkezik,

most én is ítéletet mondok fölöttük.


13. vers

Íme, úgy jön, mint a fellegek,

szekerei olyanok, mint a szélvész,

lovai gyorsabbak a sasoknál.

Jaj nekünk, elvesztünk!


14. vers

Jeruzsálem, tisztítsd meg szívedet

a gonoszságtól, hogy megszabadulj!

Meddig maradnak még benned

bűnös gondolataid?


15. vers

Hírmondó szava hangzik Dán felől

és vészhirdetőé Efraim hegyéről.


16. vers

Mondjátok meg a nemzeteknek,

hirdessétek Jeruzsálemnek:

Ostromlók jönnek messze földről,

és kiáltoznak Júda városai ellen.


17. vers

Mint mezőőrök, úgy fogják körül,

mert pártot ütött ellenem – mondja az Úr.


18. vers

Magaviseleted és cselekedeteid

okozták ezt neked.

A te gonoszságod bizony keserű,

egészen szívedig ér.


19. vers

Ó, én bensőm, ó, én bensőm!

Elszorulnak szívem rekeszei!

Háborog a szívem, nem hallgathatok!

Hiszen kürtszót hall a lelkem, harci riadót!


20. vers

Vészre vészt jelentenek,

bizony elpusztul az egész föld.

Hirtelen pusztulnak el sátraim,

sátorponyváim egy szempillantás alatt!


21. vers

Meddig látok még hadi zászlót,

és hallom a kürt szavát?


22. vers

Bizony, bolond az én népem.

Nem ismernek engem,

balga fiak ők, nem értelmesek!

Van eszük a gonoszra,

de jót cselekedni nem tudnak!


23. vers

Látom a földet, íme, kietlen és puszta,

és az eget, de nincs világossága!


24. vers

Látom a hegyeket, íme, megrendültek,

és a halmok mind inognak!


25. vers

Látom, íme, egy ember sincs,

és az égi madarak is mind elmenekültek.


26. vers

Látom, íme, a bőven termő föld pusztává lett,

és minden városa összeomlott az Úr előtt,

haragjának tüze előtt!


27. vers

Bizony, azt mondja az Úr:

Pusztasággá lesz az egész ország,

de még nem vetek véget neki.


28. vers

Azért gyászol a föld,

és elsötétedik odafenn az ég,

mert szóltam, határoztam;

nem bánom meg, és nem térek el attól.


29. vers

A lovasok és az íjászok kiáltozására

menekül az egész város,

menekülnek a sűrű erdőségekbe,

és fölmásznak a sziklákra.

Minden város elhagyottá lesz,

egyetlen ember sem lakik bennük.


30. vers

És te, pusztulásra szánt,

mit cselekszel akkor?

Ha bíborba öltözöl is,

ha arany ékszerekkel ékesíted is magadat,

és ha festékkel mázolod is ki szemedet,

hiába szépítgeted magadat!

Szeretőid megvetettek téged, életedre törnek.


31. vers

Mert mintha vajúdó asszony

hangját hallanám,

az először szülő sikoltását,

olyan Sion leányának hangja.

Nyög, és kitárja kezeit:

Jaj nekem, mert roskadozik lelkem

a gyilkosok előtt!

Fejezetek:


Könyvek