Jeremiás próféta könyve

6. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Benjámin fiai, fussatok ki Jeruzsálemből,

fújjatok kürtöt Tekóában,

és tűzzetek ki zászlót Bét-Hakkeremben,

mert veszedelem fenyeget észak felől

és nagy romlás!


2. vers

Elpusztítom a szép és elkényeztetett

Sion leányát.


3. vers

Pásztorok jönnek oda hozzá nyájaikkal,

sátrakat vernek körülötte,

és lelegelteti mindegyik a maga részét.*


4. vers

Készüljetek hadba ellene,

keljetek föl, és vonuljunk föl délben!

Jaj nekünk, mert hanyatlik már a nap,

mert hosszabbodnak az esti árnyékok!


5. vers

Keljetek föl, vonuljunk föl éjjel,

és rontsuk le palotáit!


6. vers

Mert ezt mondja a Seregek Ura:

Vágjatok ki fákat,

és emeljetek töltést Jeruzsálem ellen!

A büntetés városa ez,

csupa elnyomás van benne!


7. vers

Amint hidegen tartja vizét a kút,

úgy tartja meg ő is gonoszságát.

Erőszakosságról és önkényről hallani benne,

mindig csak betegség és vereség van előttem.


8. vers

Fogadd el az intést, ó, Jeruzsálem,

hogy lelkem el ne szakadjon tőled,

és ne tegyelek téged kietlen, lakhatatlan földdé!


9. vers

Ezt mondja a Seregek Ura:

Teljesen megszedik Izráel maradékát,

mint a szőlőt.

Emeld rájuk a kezedet,

mint szüretelő a vesszőkre!


10. vers

Kinek szóljak,

és kit figyelmeztessek, hogy meghallják?

Íme, fülük körülmetéletlen,

és nem tudnak figyelni!

Íme, az Úr szava szégyenletessé lett előttük,

nem gyönyörködnek benne.


11. vers

Ezért telve vagyok az Úr haragjával,

elfáradtam azt magamban tartani!

Öntsd ki az utcán a gyermekekre

és velük együtt az ifjak gyülekezetére is!

Foglyul esik férj és feleség,

öreg és aggastyán.


12. vers

Házaik idegenekre szállnak

mezejükkel és feleségükkel együtt.

Mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira

– mondja az Úr.


13. vers

Mert kicsinyeiktől a nagyjaikig

mindnyájan telhetetlenségre adták magukat,

a prófétától a papig mindnyájan csalárdságot űznek.


14. vers

Úgy gyógyítgatják népem sebeit,

hogy könnyelműen azt mondogatják:

„Békesség, békesség”, pedig nincs békesség!


15. vers

Szégyenkezniük kellene,

mert utálatosságot cselekedtek;

de bizony nem szégyenkeznek,

még pirulni sem tudnak.

Ezért elesnek majd a többi elesővel együtt,

elbuknak megbüntetésük idején

– ezt mondja az Úr.


16. vers

Így szól az Úr:

Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét,

kérdezősködjetek a régi ösvények felől,

melyik a jó út, és azon járjatok,

hogy nyugalmat találjatok lelketeknek!

De ők azt mondták: Nem megyünk!


17. vers

Őrállókat is rendeltem föléjük e szavakkal:

Figyeljetek a kürtszóra!

De ők azt mondták: Nem figyelünk!


18. vers

Ezért halljátok meg, ti nemzetek,

és tudd meg, te gyülekezet,

azt, ami rájuk következik!


19. vers

Halld meg, te föld!

Íme, veszedelmet hozok erre a népre,

gondolatainak gyümölcsét.

Mert nem figyeltek beszédeimre,

és törvényemet megvetették.


20. vers

Minek nekem ez a tömjén,

amely Sebából érkezik,

és a messze földről való, jó illatú nád?

Égőáldozataitok nincsenek kedvemre,

véresáldozataitok sem tetszenek nekem.


21. vers

//Ezért ezt mondja az Úr:

Íme, buktatókat állítok e nép elé,

és egyaránt megbotlanak benne apák és fiak;

elvesznek a szomszédok és a barátok.


22. vers

Így szól az Úr:

Íme, egy nép jön az északi földről,

nagy nemzet támad a föld végéről!


23. vers

Íjat és kopját ragadnak,

kegyetlenek, nem könyörülnek.

Hangjuk zúg, mint a tenger,

és lovakon nyargalnak,

egy emberként sorakoznak föl

ellened, ó, Sion leánya!


24. vers

Hallottuk a hírét,

és kezünk lehanyatlott.

Szorongás vett erőt rajtunk,

gyötrődés, mint a vajúdó asszonyon.


25. vers

Ne menj ki a mezőre,

és ne járj az úton,

mert az ellenség fegyvere

és rémület fenyeget körös-körül.


26. vers

Népem leánya! Ölts zsákruhát,

fetrengj a hamuban, gyászolj,

mintha egyszülöttedet siratnád,

zokogj keservesen,

mert hamarosan ránk tör a pusztító!


27. vers

Arra rendeltelek,

hogy próbára tedd és megfigyeld népemet,

hogy megismerd és megvizsgáld az útjukat.


28. vers

Mindnyájan vakmerő lázadók,

rágalmazva járnak,

mind csak hitvány réz és vas.


29. vers

Hevesen fújt a fújtató,

az ólmot megolvasztotta a tűz;

de hiába olvaszt az olvasztó,

mert a gonoszok nem tisztultak meg.


30. vers

Megvetett ezüstnek hívjátok őket,

mert az Úr megvetette őket!

Fejezetek:


Könyvek