Jeremiás próféta könyve

chapter 6

Chapters:

Benjámin fiai, fussatok ki Jeruzsálemből,

fújjatok kürtöt Tekóában,

és tűzzetek ki zászlót Bét-Hakkeremben,

mert veszedelem fenyeget észak felől

és nagy romlás!

verse #2

Elpusztítom a szép és elkényeztetett

Sion leányát.

verse #3

Pásztorok jönnek oda hozzá nyájaikkal,

sátrakat vernek körülötte,

és lelegelteti mindegyik a maga részét.*

verse #4

Készüljetek hadba ellene,

keljetek föl, és vonuljunk föl délben!

Jaj nekünk, mert hanyatlik már a nap,

mert hosszabbodnak az esti árnyékok!

verse #5

Keljetek föl, vonuljunk föl éjjel,

és rontsuk le palotáit!

verse #6

Mert ezt mondja a Seregek Ura:

Vágjatok ki fákat,

és emeljetek töltést Jeruzsálem ellen!

A büntetés városa ez,

csupa elnyomás van benne!

verse #7

Amint hidegen tartja vizét a kút,

úgy tartja meg ő is gonoszságát.

Erőszakosságról és önkényről hallani benne,

mindig csak betegség és vereség van előttem.

verse #8

Fogadd el az intést, ó, Jeruzsálem,

hogy lelkem el ne szakadjon tőled,

és ne tegyelek téged kietlen, lakhatatlan földdé!

verse #9

Ezt mondja a Seregek Ura:

Teljesen megszedik Izráel maradékát,

mint a szőlőt.

Emeld rájuk a kezedet,

mint szüretelő a vesszőkre!

verse #10

Kinek szóljak,

és kit figyelmeztessek, hogy meghallják?

Íme, fülük körülmetéletlen,

és nem tudnak figyelni!

Íme, az Úr szava szégyenletessé lett előttük,

nem gyönyörködnek benne.

verse #11

Ezért telve vagyok az Úr haragjával,

elfáradtam azt magamban tartani!

Öntsd ki az utcán a gyermekekre

és velük együtt az ifjak gyülekezetére is!

Foglyul esik férj és feleség,

öreg és aggastyán.

verse #12

Házaik idegenekre szállnak

mezejükkel és feleségükkel együtt.

Mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira

– mondja az Úr.

verse #13

Mert kicsinyeiktől a nagyjaikig

mindnyájan telhetetlenségre adták magukat,

a prófétától a papig mindnyájan csalárdságot űznek.

verse #14

Úgy gyógyítgatják népem sebeit,

hogy könnyelműen azt mondogatják:

„Békesség, békesség”, pedig nincs békesség!

verse #15

Szégyenkezniük kellene,

mert utálatosságot cselekedtek;

de bizony nem szégyenkeznek,

még pirulni sem tudnak.

Ezért elesnek majd a többi elesővel együtt,

elbuknak megbüntetésük idején

– ezt mondja az Úr.

verse #16

Így szól az Úr:

Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét,

kérdezősködjetek a régi ösvények felől,

melyik a jó út, és azon járjatok,

hogy nyugalmat találjatok lelketeknek!

De ők azt mondták: Nem megyünk!

verse #17

Őrállókat is rendeltem föléjük e szavakkal:

Figyeljetek a kürtszóra!

De ők azt mondták: Nem figyelünk!

verse #18

Ezért halljátok meg, ti nemzetek,

és tudd meg, te gyülekezet,

azt, ami rájuk következik!

verse #19

Halld meg, te föld!

Íme, veszedelmet hozok erre a népre,

gondolatainak gyümölcsét.

Mert nem figyeltek beszédeimre,

és törvényemet megvetették.

verse #20

Minek nekem ez a tömjén,

amely Sebából érkezik,

és a messze földről való, jó illatú nád?

Égőáldozataitok nincsenek kedvemre,

véresáldozataitok sem tetszenek nekem.

verse #21

//Ezért ezt mondja az Úr:

Íme, buktatókat állítok e nép elé,

és egyaránt megbotlanak benne apák és fiak;

elvesznek a szomszédok és a barátok.

verse #22

Így szól az Úr:

Íme, egy nép jön az északi földről,

nagy nemzet támad a föld végéről!

verse #23

Íjat és kopját ragadnak,

kegyetlenek, nem könyörülnek.

Hangjuk zúg, mint a tenger,

és lovakon nyargalnak,

egy emberként sorakoznak föl

ellened, ó, Sion leánya!

verse #24

Hallottuk a hírét,

és kezünk lehanyatlott.

Szorongás vett erőt rajtunk,

gyötrődés, mint a vajúdó asszonyon.

verse #25

Ne menj ki a mezőre,

és ne járj az úton,

mert az ellenség fegyvere

és rémület fenyeget körös-körül.

verse #26

Népem leánya! Ölts zsákruhát,

fetrengj a hamuban, gyászolj,

mintha egyszülöttedet siratnád,

zokogj keservesen,

mert hamarosan ránk tör a pusztító!

verse #27

Arra rendeltelek,

hogy próbára tedd és megfigyeld népemet,

hogy megismerd és megvizsgáld az útjukat.

verse #28

Mindnyájan vakmerő lázadók,

rágalmazva járnak,

mind csak hitvány réz és vas.

verse #29

Hevesen fújt a fújtató,

az ólmot megolvasztotta a tűz;

de hiába olvaszt az olvasztó,

mert a gonoszok nem tisztultak meg.

verse #30

Megvetett ezüstnek hívjátok őket,

mert az Úr megvetette őket!