Jeremiás próféta könyve

chapter 7


Chapters:


verse #1

Ez az a beszéd, amelyet az Úr szólt Jeremiásnak:


verse #2

Állj az Úr házának kapujába, és hirdesd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az Úr beszédét mind, ti júdabeliek, akik bementek ezeken a kapukon, hogy imádjátok az URat!


verse #3

Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen lakozzatok!


verse #4

Ne bízzatok hazug beszédekben, ezt mondva: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!


verse #5

Mert csak ha valóban megjobbítjátok útjaitokat és cselekedeteiteket, ha igazságosan ítéltek ember és felebarátja között,


verse #6

ha a jövevényt, az árvát és az özvegyet nem nyomorgatjátok, és ártatlan vért sem ontotok ki ezen a helyen, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére,


verse #7

akkor engedem meg, hogy ezen a helyen lakozzatok, azon a földön, amelyet atyáitoknak adtam öröktől fogva mindörökké.


verse #8

Íme, ti hazug beszédeknek hisztek, amelyeknek nincs semmi hasznuk.


verse #9

Loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baalnak áldoztok, és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertek.


verse #10

Majd eljöttök, és megálltok előttem e házban, amely az én nevemet viseli, és ezt mondjátok: Megszabadultunk! De utána ugyanazokat az utálatosságokat cselekszitek!


verse #11

Vajon latrok barlangjává lett ez a ház a szemetekben, amelyet nevemről neveztetek el? Íme, én is látok – ezt mondja az Úr.


verse #12

Mert menjetek csak el az én helyemre, amely Silóban van, ahol először lakozott a nevem, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal népem, Izráel gonoszsága miatt!


verse #13

Most pedig, mivel mindezeket a cselekedeteket megtettétek – így szól az Úr –, bár szüntelen szóltam hozzátok, mégsem hallgattatok rám, kiáltottam nektek, és nem feleltetek,


verse #14

ezért úgy cselekszem e házzal, amelyet nevemről neveztetek el, amelyben bizakodtok, és e hellyel, amelyet nektek és atyáitoknak adtam, ahogyan Silóval cselekedtem.


verse #15

Elvetlek titeket színem elől, amint elvetettem minden testvéreteket, Efraim minden utódát.


verse #16

Te pedig ne imádkozz ezért a népért, ne kiálts hozzám, és ne könyörögj érettük, ne is járj közben nálam, mert nem hallgatlak meg.


verse #17

Nem látod, mit cselekszenek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin?


verse #18

A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy áldozati kalácsokat készítsenek az ég királynőjének, és italáldozatokat áldozzanak az idegen isteneknek, hogy fölingereljenek engem.


verse #19

Vajon engem ingerelnek-e ők – ezt mondja az Úr –, nem pedig saját magukat, hogy gyalázat borítsa arcukat?


verse #20

Azért azt mondja az én Uram, az Úr: Íme, felindulásomat és haragomat kiontom erre a helyre, az emberekre és az állatokra, a mező fáira és a föld gyümölcsére; égni fog, és nem alszik ki!


verse #21

Azt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok véres­ál­do­za­taitok mellé, és egyétek meg a húst!


verse #22

Mert amikor atyáitokat kihoztam Egyiptom földjéről, nem beszéltem nekik, és nem rendelkeztem az égőáldozatról és a véresáldozatról,


verse #23

hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket: Hallgassatok a szavamra, és Istenetekké leszek, ti pedig népemmé lesztek; és mindig csak azon az úton járjatok, amelyre utasítalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!


verse #24

De nem hallgattak rám, fülüket sem fordították felém, hanem gonosz szívük konokságában a maguk tanácsa szerint jártak, és hátukat fordították felém, nem az arcukat.


verse #25

Attól a naptól fogva, amelyen kijöttek atyáitok Egyiptom földjéről, egészen mindmáig, nap mint nap, állandóan küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat.


verse #26

De nem hallgattak rám, fülüket sem fordították felém, hanem megkeményítették nyakukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik!


verse #27

Amikor elmondod nekik mindezeket a szavakat, nem hallgatnak rád; ha kiáltasz nekik, nem felelnek neked.


verse #28

Akkor ezt mondd nekik: Ez az a nép, amely nem hallgatott Istenének, az Úrnak a szavára, és föl sem vette fenyítését; elveszett a hűség, kiveszett a szájukból!


verse #29

Nyírd le hajadat és dobd el,

kezdj gyászénekbe a hegytetőn,

mert megvetette és elhagyta az Úr

ezt a nemzedéket, és haragszik rá.


verse #30

Mert gonoszságot műveltek előttem Júda fiai – ezt mondja az Úr. Utálatosságaikat abba a házba állították, amely az én nevemet viseli, és tisztátalanná tették azt.


verse #31

Fölépítették a Tófet magaslatait a Ben-Hinnóm völgyében, hogy tűzben égessék el fiaikat és leányaikat, amit nem parancsoltam, és ami gondolatomban sem volt.


verse #32

Azért íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az Úr, amikor nem beszélnek többé a Tófetről, sem a Ben-Hinnóm völgyéről, hanem az öldöklés völgyéről, mivel a Tófetben fognak temetkezni, mert másutt nem lesz hely.


verse #33

E nép tetemei az ég madarainak és a mezei állatoknak az eledelévé lesznek, és nem lesz, aki elriassza azokat!


verse #34

Megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin a vigasság és öröm hangját, a vőlegény és a menyasszony hangját, mert elpusztul a föld.

Chapters:


Books