chapter 46
Ez az a beszéd, amelyet az Úr Jeremiás prófétának a népekről mondott:
Egyiptomról, Nékó fáraónak, Egyiptom királyának seregéről, amelyet megvert Nebukadneccar, a babiloni király az Eufrátesz folyó mellett, Karkemisnél Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében:
Készítsétek a pajzsot és a vértet,
és induljatok a harcba!
Nyergeljétek a lovakat,
és üljetek föl, ti lovasok!
Álljatok csatasorba sisakokban!
Élesítsétek a lándzsákat,
öltsétek föl a páncélokat!
Mit látok?
Ők megriadva hátrálni kezdenek,
harcosaikat leverik, futásnak erednek,
és vissza sem tekintenek!
Félelem mindenfelől! – azt mondja az Úr.
Nem futhat el a gyors,
és a vitéz sem menekülhet el,
mert északon, az Eufrátesz folyó mellett
megbotlanak és elhullanak.
Ki az, aki emelkedik, mint a Nílus,
és olyan, mint az áradó vizű folyamok?
Egyiptom emelkedik úgy, mint a Nílus,
és mint az áradó vizű folyamok, mert így szól:
Fölemelkedem, elárasztom a földet,
elveszítem a városokat és a bennük lakókat!
Nyargaljatok, lovak,
robogjatok, harci szekerek,
vonuljanak ki a harcosok,
a szerecsenek és a líbiaiak,
akik pajzsot viselnek,
és a lúdiak, akik íjat hordanak!
Az a nap pedig az Úr, a Seregek Ura
bosszúállásának napja,
hogy bosszút álljon ellenségein.
Elemészt a fegyver, jóllakik
és megrészegül a vérüktől,
mert véresáldozata az az Úrnak,
a Seregek Urának észak földjén,
az Eufrátesz folyó mellett.
Menj föl Gileádba, és végy balzsamot,
Egyiptom szűz leánya!
Hiába a sok orvosság,
nincs gyógyír számodra!
Hallják gyalázatodat a népek,
és kiáltásoddal betelt a föld,
mert harcos harcosba ütközött,
és együtt esnek el mindketten.
Ez a beszéd, amelyet Jeremiás prófétának mondott az Úr Nebukadneccar babiloni király eljöveteléről, aki Egyiptom földjének leverésére jött:
Hirdessétek Egyiptomban,
és híreszteljétek Migdólban,
híreszteljétek Nófban és Tahpanhészban!
Ezt mondjátok:
Állj elő, és készítsd föl magadat,
mert fegyver pusztít körülötted!
Miért verték le hőseidet?
Nem állhattak meg,
mert az Úr elkergette őket.*
Sokan tántorogtak,
egyik a másikra hullott, és ezt mondták:
Keljünk föl, menjünk vissza népünkhöz
és szülőföldünkre az erőszakos fegyver elől!
Ezt kiáltják akkor:
A fáraó, Egyiptom királya
csak egy hangoskodó,
aki elszalasztotta a rendelt alkalmat.
Élek én – ezt mondja a Király,
akinek Seregek Ura a neve –,
hogy eljövetele olyan bizonyos,
ahogyan ott áll a Tábór-hegy a hegyek között
és a Karmel a tengernél.
Készítsd elő holmidat
a fogságba menetelhez,
Egyiptom leányának lakosa,
mert elpusztul Nóf,
rommá és lakatlanná lesz.
Igen szép üszőborjú Egyiptom,
de bögöly tör rá észak felől.
Még zsoldosai is olyanok benne,
mint a hizlalt borjúk,
de ők is meghátrálnak, mindnyájan elfutnak,
meg nem állnak, ha eljön rájuk
romlásuk napja, büntetésük ideje.
Hangja, mint a sziszegő kígyóé,
mert nagy sereggel indulnak,
és szekercékkel mennek ellene,
mint a favágók.
Kivágják erdejét – azt mondja az Úr –,
bármennyire áthatolhatatlan.
Mert többen vannak, mint a sáskák,
és megszámlálhatatlanok.
Megszégyenül Egyiptom leánya,
északi nép kezébe jut.
Azt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Íme, megbüntetem Ámón istent Nó városából, a fáraót és Egyiptomot, isteneit és királyait; a fáraót és azokat, akik benne bíznak.
Odaadom őket a lelküket keresők kezébe, Nebukadneccarnak, a babiloni királynak és szolgáinak a kezébe. De azután megint úgy laknak ott, mint azelőtt – ezt mondja az Úr.
De te ne félj, szolgám, Jákób,
és ne rettegj, Izráel, mert íme,
megszabadítalak téged a messzeségből
és utódaidat is fogságuk földjéről.
Visszatér Jákób, nyugalmat talál,
gondtalanul él, és nem lesz, aki megijessze.
Ne félj, szolgám, Jákób
– ezt mondja az Úr –,
mert veled vagyok!
Véget vetek minden nemzetnek,
amelyek közé kivetettelek,
de neked nem vetek véget,
hanem megfenyítlek téged igazságosan,
mert nem hagyhatlak teljesen büntetés
nélkül.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52