Jeremiás próféta könyve

Chapters:

… 13 14 15 16 17 …   ⇤ ← 15 → ⇥

verse #1

Ekkor az Úr azt mondta nekem: Ha Mózes és Sámuel állna is előttem, akkor sem hajolna lelkem e néphez. Küldd ki őket arcom elől, menjenek!

verse #2

Ha pedig azt kérdik tőled: „Hova menjünk?”, ezt mondd nekik:

Így szól az Úr: Aki halálra való, halálra,

aki fegyverre való, fegyverre,

aki éhínségre való, éhínségre,

és aki fogságra való, fogságra.

verse #3

Mert négyfélével büntetem meg őket – mondja az Úr –, fegyverrel, hogy gyilkolják, kutyákkal, hogy széttépjék, az ég madaraival és a mezei vadakkal, hogy fölfalják és elpusztítsák őket.

verse #4

Bujdosóvá teszem őket e föld minden országában Manassé miatt, Ezékiásnak, Júda királyának fia miatt, azok miatt, amiket Jeruzsálemben cselekedett.

verse #5

Vajon ki könyörül meg rajtad,

Jeruzsálem, és ki sajnál meg téged?

Ki áll meg nálad, hogy megkérdezze,

van-e békességed?

verse #6

Elhagytál engem – ezt mondja az Úr –,

másfelé jársz.

Ezért kinyújtom kezemet ellened,

és elveszítlek téged,

belefáradtam a szánakozásba!

verse #7

Szétszórom őket szórólapáttal

az ország kapuiban,

gyermektelenné teszem, elveszítem népemet,

mert nem tértek meg útjaikról.

verse #8

Özvegyei többen lesznek

a tenger homokjánál.

Pusztítót hozok rájuk,

az anyára és az ifjúra délben;

nagy hirtelen kétségbeesést

és gyötrelmet bocsátok rá.

verse #9

Eleped, aki hét fiút szült, kileheli lelkét.

Lehanyatlik napja, amikor még nappal van,

megszégyenül és pironkodik.

Aki megmarad, azt ellenségeinek fegyvere elé vetem! – mondja az Úr.

verse #10

Jaj nekem, anyám, mert vitázó és az egész ország ellen perelő férfinak szültél engem! Nem adtam kölcsön, és nekem sem adtak kölcsön, mégis mindnyájan átkoznak!

verse #11

Azt mondta az Úr: Hát nem a te érdekedben szabadítottalak-e meg? Vajon nem én jártam-e közben érted ellenségeidnél a szorongattatás és a nyomorúság idején?*

verse #12

Vajon el lehet-e törni a vasat, az északi vasat és rezet?

verse #13

Vagyonodat és kincseidet zsákmányul adom, ingyen, sokféle vétked miatt, amelyeket egész határodban elkövettél.

verse #14

Ellenségeid szolgájává teszlek egy olyan földön, amelyet nem ismersz, mert haragom tüze fölgerjedt, lángra gyúlt ellenetek!

verse #15

Te ismersz engem, Uram,

emlékezzél meg rólam, és tekints rám,

állj bosszút értem üldözőimen!

Ne halogasd haragodat,

hogy el ne ejtsenek engem.

Tudd meg, hogy érted szenvedek gyalázatot!

verse #16

Ha szavaid rám találtak,

eledelemmé váltak.

Szavaid örömömre váltak nekem

és szívem vigasságára.

Mert a te nevedről neveznek,

ó, Uram, Seregek Istene!

verse #17

Nem ültem a nevetgélők gyülekezeté­ben,

és nem vigadoztam velük.

Súlyos kezed miatt egyedül ültem,

mert bánattal töltöttél el.

verse #18

Miért tart fájdalmam szüntelen,

és miért lett olyan súlyossá,

gyógyíthatatlanná a sebem?

Olyan lettél nekem,

mint a nem állandó vizű, csalóka patak!

verse #19

Azért azt mondja az Úr:

Ha visszatérsz hozzám, helyreállítalak,

hogy újra előttem állhass.

Ha elválasztod a jót a hitványtól,

akkor olyanná leszel, mint az én szájam.

Ők térjenek hozzád, és ne te térj őhozzájuk!

verse #20

Erős ércfallá teszlek e nép ellen,

és viaskodnak majd ellened,

de nem győzhetnek le, mert én veled vagyok,

hogy megszabadítsalak és megvédjelek!

– ezt mondja az Úr.

verse #21

Megszabadítalak a gonoszok kezéből

és kimentelek a hatalmaskodók markából.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52