Jeremiás próféta könyve

Chapters:

… 6 7 8 9 10 …   ⇤ ← 8 → ⇥

verse #1

Abban az időben – ezt mondja az Úr – kiszórják majd sírjukból Júda királyainak a csontjait és fejedelmeik csontjait, a papok csontjait és a próféták csontjait és Jeruzsálem lakosainak a csontjait.

verse #2

Kiterítik azokat a nap, a hold és az ég egész serege elé, amelyeket szerettek, szolgáltak és követtek, amelyeket kerestek, és amelyek előtt leborultak. Nem szedik össze azokat, el sem temetik, ganéjjá lesznek a föld színén!

verse #3

Az egész maradék, mindazok, akik megmaradtak e gonosz nemzetségből, mindazokon a helyeken, ahová a megmaradtakat kiűztem, inkább a halált választják, mint az életet! – így szól a Seregek Ura.

verse #4

Ezt is mondd nekik: Így szól az Úr:

Ha elesik valaki, nem kel-e föl?

Ha letér az útról, nem fordul-e vissza?*

verse #5

Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem népe,

s tévelyeg szüntelen?

Kitartanak a csalárdságban,

nem akarnak visszafordulni.

verse #6

Figyeltem és hallottam:

nem mondanak igazat,

senki sincs, aki megbánná gonoszságát,

és ezt mondaná: Mit tettem?

Mindenki a maga pályáját futja,

mint a harcba rohanó ló.*

verse #7

Még a gólya is az égen

ismeri a maga rendelt idejét,

a gerlice, a fecske és a daru is

megtartja, hogy mikor kell elmennie,

csak az én népem nem ismeri az Úr törvényét!

verse #8

Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk,

és nálunk van az Úr törvénye!

Íme, bizony hazugsággá tette ezt

az írástudók hazug tolla!

verse #9

Megszégyenülnek a bölcsek,

megrémülnek, mert rajtakapták őket.

Íme, megvetették az Úr szavát:

milyen bölcsességük lenne hát?

verse #10

Azért feleségüket idegeneknek adom,

mezőiket a hódítóknak,

mert kicsinytől a nagyig mindnyájan

nyerészkedésre adták magukat,

a prófétától a papig mind hamisságot űznek.

verse #11

Úgy gyógyítgatják népem sebeit,

hogy könnyelműen azt mondják:

„Békesség, békesség!”, de nincs békesség!

verse #12

Szégyenkezniük kellene,

mert utálatosságot cselekedtek,

de bizony nem szégyenkeznek,

még pirulni sem tudnak.

Ezért elesnek majd a többi elesővel együtt,

elbuknak majd megbüntetésük idején

– ezt mondja az Úr.

verse #13

Össze akartam gyűjteni őket

– ezt mondja az Úr. <sup>/>
De nincs szőlő a szőlőtőkén,

nincs füge a fügefán,

a levele is elhervadt!

Ezért megengedem, hogy elvigyék őket.*</sup>

verse #14

Miért ülünk még itt?

Gyűljetek össze,

menjünk be a megerősített városokba,

hogy nyugtot leljünk.

Mert az Úr, a mi Istenünk úgy ad nyugtot,

hogy mérget itat velünk,

mert vétkeztünk az Úr ellen!

verse #15

Békességre várunk,

holott nem lesz semmi jó;

gyógyulás idejére,

de íme, itt a rémület.

verse #16

Dán felől hallatszik

lovainak prüszkölése,

ménjeinek nyerítő hangjától

reng az egész föld.

Eljönnek, és megemésztik

az egész földet,

a várost és lakóit.

verse #17

Mert íme, viperákat bocsátok rátok,

amelyek ellen nincsen varázslás,

és megmarnak titeket! – így szól az Úr.

verse #18

Elhagyott az öröm, nyomorúság terhel,

szívem is eleped bennem!

verse #19

Íme, népem leányának kiáltása

hangzik messze földről:

Hát nincs már az Úr a Sionon?

Nincs többé ott az ő Királya?

Miért ingereltek föl engem faragott bálványaikkal,

idegen hiábavalóságokkal?

verse #20

Elmúlt az aratás, véget ért a nyár,

de mi nem szabadultunk meg!

verse #21

Népem leányának romlása

lesújtott engem,

gyászba borultam, rémület fogott el.

verse #22

Nincs balzsamolaj Gileádban?

Nincs ott orvos?

Miért nem gyógyult meg népem leánya?

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52