Jeremiás próféta könyve

chapter 48


Chapters:


verse #1

Móábról ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene:

Jaj Nebónak, mert elpusztul!

Kirjátaim megszégyenül, beveszik,

Miszgáb megszégyenül, összetörik.


verse #2

Nincs már dicsősége Móábnak,

Hesbónban gonoszt terveznek ellene:

Gyertek, irtsuk ki őt a nemzetek közül!

Te is elnémulsz, Madmén,

fegyver jár nyomodban!


verse #3

Nagy kiáltás hallatszik Hórónaimból;

pusztulás és nagy romlás!


verse #4

Összeroppant Móáb,

kicsinyei sikoltva kiáltanak!


verse #5

Sírva-ríva kapaszkodnak föl

a Luhít-hágón,

Hórónaim lejtőin

vészkiáltás hallatszik a pusztulás miatt.


verse #6

Fussatok, mentsétek meg lelketeket,

és legyetek olyanok,

mint a cserje a pusztában!


verse #7

Mivel műveidbe és kincseidbe

vetetted bizodalmadat,

téged is bevesznek!

Kemós fogságba megy

papjaival, fejedelmeivel együtt.


verse #8

Rátör a pusztító minden városra,

egy város sem menekül meg.

Elvész a völgy, feldúlják a síkságot,

ahogyan megmondta az Úr.


verse #9

Adjatok szárnyat Móábnak,

hogy elrepülhessen,

mert városai elpusztulnak,

senki sem lakik bennük.*


verse #10

Átkozott, aki az Úr dolgát hanyagul végzi,

és átkozott, aki kíméli fegyverét a vértől!


verse #11

Nyugodtan élt Móáb gyermekségétől fogva,

és pihent, mint seprőjén a bor.

Nem öntögették edényből edénybe,

és fogságba sem ment,

ezért maradt meg az íze,

illata sem változott meg.


verse #12

De íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az Úr, és rablókat bocsátok rá, hogy megcsapolják őt. Kiürítik edényeit, korsóit pedig összetörik.


verse #13

Megszégyenül Móáb Kemós miatt, ahogyan megszégyenült Izráel háza Bétel miatt, amelyben bízott.


verse #14

Hogy mondhatjátok:

Hősök vagyunk és vitéz,

harcra termett férfiak?


verse #15

Elpusztul Móáb, városait beveszik,

válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak!

– ezt mondja a Király,

akinek Seregek Ura a neve.


verse #16

Közel van Móáb veszedelme, íme, jön,

és igen hamar itt lesz romlása!


verse #17

Bánkódjatok miatta mindnyájan,

akik körülötte vagytok, mindnyájan,

akik ismeritek nevét!

Mondjátok: hogy összetört

az erős bot, a dicső pálca!


verse #18

Szállj le a dicsőségből, és ülj a porba,

Díbón leányának lakosa,

mert Móáb pusztítója fölvonult ellened,

és lerontja erődeidet.


verse #19

Állj ki az útra, és figyelj, Aróér lakosa!

Kérdezd meg a futva menekülőt:

Mondd, mi történt?


verse #20

Megszégyenült Móáb, mert összetörték.

Jajgassatok és kiáltsatok!

Hirdessétek az Arnónnál,

hogy elpusztult Móáb!


verse #21

Mert elkövetkezett az ítélet a sík földre: Hólónra, Jahcára és Méfáatra,


verse #22

Díbónra, Nebóra és Bét-Diblátaimra,


verse #23

Kirjátaimra, Bét-Gámúlra és Bét-Meónra,


verse #24

Kerijjótra, Bocrára és Móáb földjének minden városára távol és közel.


verse #25

Letörték Móáb szarvát,

karját is összetörték – ezt mondja az Úr.


verse #26

Részegítsétek le őt, mert hősködött az Úrral szemben. Hemperegjen Móáb a maga okádékában, és legyen csúfsággá ő is.


verse #27

Vajon nem űztél-e csúfot te is Izráelből? És mintha a tolvajok között találták volna, hogy a fejedet csóváltad, amikor róla beszéltél.


verse #28

Hagyjátok el a városokat,

és lakjatok a kősziklák között, Móáb lakosai!

Legyetek olyanok, mint a galamb,

amely a barlang szájában rak fészket.


verse #29

Hallottunk Móáb kevélységéről,

hogy milyen kevély;

fölfuvalkodásáról és dölyfösségéről,

kérkedéséről és szíve elbizakodottságáról.


verse #30

Ismerem szertelenségét

– ezt mondja az Úr –;

sem a fecsegése, sem a cselekedete nem igaz.


verse #31

Ezért jajgatok Móáb miatt,

és kiáltok egész Móábért,

Kír-Heresz férfiaiért siránkozom.


verse #32

Jobban siratlak, mint Jazért siratták,

ó, Szibmá szőlője!

Hajtásaid a tengeren túlra nyúltak,

Jazér tengeréig értek,

gyümölcstermésedre és szüretedre

pusztító rontott.*


verse #33

Eltűnt az öröm és vigasság

a kertekből és Móáb földjéről.

Kiürítettem a sajtókból a bort,

nem sajtolnak örömrivalgással,

s a kiáltás már nem örömkiáltás.


verse #34

Hesbón és Elálé kiáltása elhat Jahacig, hangjuk Cóartól Hórónaimig és Eglat-Selisijjáig hallik, még Nimrím vizei is elapadnak.


verse #35

Végzek azzal Móábban – azt mondja az Úr, aki a magaslaton áldozik, és isteneinek tömjénez.


verse #36

Ezért zokog a szívem Móábért, mint a síp, zokog a szívem Kír-Heresz férfiaiért, mint a síp, mivel elveszett minden kincse, amit gyűjtött.


verse #37

Minden fő kopaszra van nyírva, minden szakáll le van vágva, minden kézen vágások vannak, és minden derékon zsákruha.


verse #38

Jajveszékelés hallatszik Móábban minden háztetőn és minden utcán, mert összetörtem Móábot, mint egy edényt, amely nem kell senkinek – mondja az Úr.


verse #39

Mennyire összezúzták! Hogy jajgatnak! Milyen szégyenletesen megfutamodott Móáb! Csúffá lett Móáb, és elrettentek tőle mindazok, akik körülötte vannak.


verse #40

Mert azt mondja az Úr:

Íme, úgy repül rá, mint a sas,

kiterjeszti szárnyait Móábra.


verse #41

Beveszi a városokat,

és elfoglalja az erődöket.

Olyan lesz ezen a napon

Móáb harcosainak a szíve,

mint a vajúdó asszony szíve.*


verse #42

Elpusztul Móáb, nem lesz többé,

mert fölfuvalkodott az Úr ellen.


verse #43

Félelem, verem és tőr fenyeget téged,

Móáb lakossága – ezt mondja az Úr.


verse #44

Aki a félelem elől menekül, a verembe esik,

és aki kijön a veremből, azt a csapda fogja meg!

Mert Móábra bocsátom

büntetésének esztendejét

– mondja az Úr.


verse #45

Hesbón árnyékában állnak meg

erejüket vesztve a menekülők.

De tűz jön ki Hesbónból,

láng csap ki Szíhón közepéből,

és megemészti Móáb üstökét

és a háborgó fiak koponyáját.


verse #46

Jaj neked, Móáb!

Elvész Kemós népe,

mert fiaidat fogságba viszik

és leányaidat rabságba.


verse #47

De majd jóra fordítom Móáb sorsát

az utolsó időkben – mondja az Úr.

Eddig tart Móáb ítélete.

Chapters:


Books