Jeremiás próféta könyve
capítulo 48
verso 1
Móábról ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene:
Jaj Nebónak, mert elpusztul!
Kirjátaim megszégyenül, beveszik,
Miszgáb megszégyenül, összetörik.
verso 2
Nincs már dicsősége Móábnak,
Hesbónban gonoszt terveznek ellene:
Gyertek, irtsuk ki őt a nemzetek közül!
Te is elnémulsz, Madmén,
fegyver jár nyomodban!
verso 3
Nagy kiáltás hallatszik Hórónaimból;
pusztulás és nagy romlás!
verso 4
Összeroppant Móáb,
kicsinyei sikoltva kiáltanak!
verso 5
Sírva-ríva kapaszkodnak föl
a Luhít-hágón,
Hórónaim lejtőin
vészkiáltás hallatszik a pusztulás miatt.
verso 6
Fussatok, mentsétek meg lelketeket,
és legyetek olyanok,
mint a cserje a pusztában!
verso 7
Mivel műveidbe és kincseidbe
vetetted bizodalmadat,
téged is bevesznek!
Kemós fogságba megy
papjaival, fejedelmeivel együtt.
verso 8
Rátör a pusztító minden városra,
egy város sem menekül meg.
Elvész a völgy, feldúlják a síkságot,
ahogyan megmondta az Úr.
verso 9
Adjatok szárnyat Móábnak,
hogy elrepülhessen,
mert városai elpusztulnak,
senki sem lakik bennük.*
verso 10
Átkozott, aki az Úr dolgát hanyagul végzi,
és átkozott, aki kíméli fegyverét a vértől!
verso 11
Nyugodtan élt Móáb gyermekségétől fogva,
és pihent, mint seprőjén a bor.
Nem öntögették edényből edénybe,
és fogságba sem ment,
ezért maradt meg az íze,
illata sem változott meg.
verso 12
De íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az Úr –, és rablókat bocsátok rá, hogy megcsapolják őt. Kiürítik edényeit, korsóit pedig összetörik.
verso 13
Megszégyenül Móáb Kemós miatt, ahogyan megszégyenült Izráel háza Bétel miatt, amelyben bízott.
verso 14
Hogy mondhatjátok:
Hősök vagyunk és vitéz,
harcra termett férfiak?
verso 15
Elpusztul Móáb, városait beveszik,
válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak!
– ezt mondja a Király,
akinek Seregek Ura a neve.
verso 16
Közel van Móáb veszedelme, íme, jön,
és igen hamar itt lesz romlása!
verso 17
Bánkódjatok miatta mindnyájan,
akik körülötte vagytok, mindnyájan,
akik ismeritek nevét!
Mondjátok: hogy összetört
az erős bot, a dicső pálca!
verso 18
Szállj le a dicsőségből, és ülj a porba,
Díbón leányának lakosa,
mert Móáb pusztítója fölvonult ellened,
és lerontja erődeidet.
verso 19
Állj ki az útra, és figyelj, Aróér lakosa!
Kérdezd meg a futva menekülőt:
Mondd, mi történt?
verso 20
Megszégyenült Móáb, mert összetörték.
Jajgassatok és kiáltsatok!
Hirdessétek az Arnónnál,
hogy elpusztult Móáb!
verso 21
Mert elkövetkezett az ítélet a sík földre: Hólónra, Jahcára és Méfáatra,
verso 22
Díbónra, Nebóra és Bét-Diblátaimra,
verso 23
Kirjátaimra, Bét-Gámúlra és Bét-Meónra,
verso 24
Kerijjótra, Bocrára és Móáb földjének minden városára távol és közel.
verso 25
Letörték Móáb szarvát,
karját is összetörték – ezt mondja az Úr.
verso 26
Részegítsétek le őt, mert hősködött az Úrral szemben. Hemperegjen Móáb a maga okádékában, és legyen csúfsággá ő is.
verso 27
Vajon nem űztél-e csúfot te is Izráelből? És mintha a tolvajok között találták volna, hogy a fejedet csóváltad, amikor róla beszéltél.
verso 28
Hagyjátok el a városokat,
és lakjatok a kősziklák között, Móáb lakosai!
Legyetek olyanok, mint a galamb,
amely a barlang szájában rak fészket.
verso 29
Hallottunk Móáb kevélységéről,
hogy milyen kevély;
fölfuvalkodásáról és dölyfösségéről,
kérkedéséről és szíve elbizakodottságáról.
verso 30
Ismerem szertelenségét
– ezt mondja az Úr –;
sem a fecsegése, sem a cselekedete nem igaz.
verso 31
Ezért jajgatok Móáb miatt,
és kiáltok egész Móábért,
Kír-Heresz férfiaiért siránkozom.
verso 32
Jobban siratlak, mint Jazért siratták,
ó, Szibmá szőlője!
Hajtásaid a tengeren túlra nyúltak,
Jazér tengeréig értek,
gyümölcstermésedre és szüretedre
pusztító rontott.*
verso 33
Eltűnt az öröm és vigasság
a kertekből és Móáb földjéről.
Kiürítettem a sajtókból a bort,
nem sajtolnak örömrivalgással,
s a kiáltás már nem örömkiáltás.
verso 34
Hesbón és Elálé kiáltása elhat Jahacig, hangjuk Cóartól Hórónaimig és Eglat-Selisijjáig hallik, még Nimrím vizei is elapadnak.
verso 35
Végzek azzal Móábban – azt mondja az Úr –, aki a magaslaton áldozik, és isteneinek tömjénez.
verso 36
Ezért zokog a szívem Móábért, mint a síp, zokog a szívem Kír-Heresz férfiaiért, mint a síp, mivel elveszett minden kincse, amit gyűjtött.
verso 37
Minden fő kopaszra van nyírva, minden szakáll le van vágva, minden kézen vágások vannak, és minden derékon zsákruha.
verso 38
Jajveszékelés hallatszik Móábban minden háztetőn és minden utcán, mert összetörtem Móábot, mint egy edényt, amely nem kell senkinek – mondja az Úr.
verso 39
Mennyire összezúzták! Hogy jajgatnak! Milyen szégyenletesen megfutamodott Móáb! Csúffá lett Móáb, és elrettentek tőle mindazok, akik körülötte vannak.
verso 40
Mert azt mondja az Úr:
Íme, úgy repül rá, mint a sas,
kiterjeszti szárnyait Móábra.
verso 41
Beveszi a városokat,
és elfoglalja az erődöket.
Olyan lesz ezen a napon
Móáb harcosainak a szíve,
mint a vajúdó asszony szíve.*
verso 42
Elpusztul Móáb, nem lesz többé,
mert fölfuvalkodott az Úr ellen.
verso 43
Félelem, verem és tőr fenyeget téged,
Móáb lakossága – ezt mondja az Úr.
verso 44
Aki a félelem elől menekül, a verembe esik,
és aki kijön a veremből, azt a csapda fogja meg!
Mert Móábra bocsátom
büntetésének esztendejét
– mondja az Úr.
verso 45
Hesbón árnyékában állnak meg
erejüket vesztve a menekülők.
De tűz jön ki Hesbónból,
láng csap ki Szíhón közepéből,
és megemészti Móáb üstökét
és a háborgó fiak koponyáját.
verso 46
Jaj neked, Móáb!
Elvész Kemós népe,
mert fiaidat fogságba viszik
és leányaidat rabságba.
verso 47
De majd jóra fordítom Móáb sorsát
az utolsó időkben – mondja az Úr.
Eddig tart Móáb ítélete.
Libros
