Jeremiás próféta könyve
capítulo 9
verso 1
Bárcsak fejem víznek,
szemem pedig könnyhullatásnak
forrásává válna,
hogy éjjel-nappal sirathassam
népem leányának megöltjeit!
verso 2
Bárcsak akadna számomra a pusztában
utasnak való szállás!
Elhagynám népemet, eltávoznék tőlük,
mert mindnyájan paráznák,
hitszegők gyülekezete!
verso 3
Felajzották nyelvüket, mint az íjat,
hazugsággal, nem pedig igazsággal
uralkodnak e földön.
Mert gonoszságból gonoszságba térnek,
engem pedig nem ismernek
– ezt mondja az Úr.
verso 4
Mindenki őrizkedjék felebarátjától,
egyetlen testvéreteknek se higgyetek,
mert minden testvér meg akar csalni,
és minden felebarát rágalmazva jár.
verso 5
Egyik a másikat csapja be,
és nem mondanak igazat.
Nyelvüket hazug beszédre tanítják,
a gonosztevésben fáradnak el.
verso 6
Álnokság közepette van a lakásod;
az álnokság miatt tudni sem akarnak felőlem
– ezt mondja az Úr.
verso 7
Ezért azt mondja a Seregek Ura:
Íme, megolvasztom és megpróbálom őket,
mert mi mást tehetnék népem leányával?
verso 8
Gyilkos nyíl a nyelvük,
szájukkal álnokságot beszélnek.
Békességesen szólnak felebarátjukhoz,
de szívükben ármánykodnak.
verso 9
Hát ne büntessem meg őket ezekért?
– mondja az Úr.
Vajon ne álljon bosszút a lelkem
az ilyen népen?
verso 10
A hegyeken sírást és zokogást támasztok,
a puszta rétjein gyászéneket.
Mert kiégtek, és senki sem jár át rajtuk,
nem hallatszik a nyájak bégetése.
Az égi madaraktól az állatokig
minden elköltözött és elmenekült.
verso 11
Jeruzsálemet kőhalommá teszem,
sakálok tanyájává,
Júda városait pedig sivataggá változtatom,
hogy lakatlan legyen.
verso 12
Kicsoda olyan bölcs férfi, hogy megértse ezeket, és ki az, akihez az Úr szája szólt, hogy hirdesse azt, hogy
miért vész el a föld,
és ég ki, mint a puszta,
ahol többé senki sem jár?
verso 13
Ezt mondta az Úr: Mivel elhagyták törvényemet, amelyet eléjük adtam, nem hallgattak szavamra, és nem aszerint jártak,
verso 14
hanem kevély szívük után és a Baalok után jártak, amire atyáik tanították őket,
verso 15
azért azt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Íme, ürömmel etetem meg ezt a népet, és méreggel itatom meg őket.
verso 16
Szétszórom őket olyan nemzetek közé, amelyeket nem ismertek sem ők, sem atyáik, és fegyvert küldök utánuk, amíg meg nem semmisítem őket.
verso 17
Azt mondja a Seregek Ura:
Gondoskodjatok siratóasszonyokról,
és hívjátok őket, hogy jöjjenek el!
Küldjetek hozzáértő asszonyokért,
hogy jöjjenek el.
verso 18
Siessenek, és fogjanak síráshoz értünk,
és a mi szemünk is hullasson könnyeket,
szempilláinkról áradjon a könny!
verso 19
Mert siratás hangja hallatszik a Sionról:
Ó, hogy elpusztultunk!
Igen megszégyenültünk!
El kellett hagynunk e földet,
mert szétdúlták lakhelyeinket!
verso 20
Halljátok meg hát az Úr szavát,
ti asszonyok,
és fogja föl fületek szájának beszédét;
tanítsátok meg leányaitokat a sírásra,
és egyik asszony a másikat e gyászdalra:
verso 21
Feljött a halál az ablakainkba,
bejött a palotáinkba,
kipusztította a gyermekeket az utcáról,
az ifjakat a terekről.
verso 22
Szólj! – ezt mondja az Úr.
Úgy hever ott az emberek holtteste,
mint ganéj a mezőn,
és mint kéve az arató után,
és nincs, aki összegyűjtse.
verso 23
Ezt mondja az Úr: A bölcs ne dicsekedjék a bölcsességével, az erős ne dicsekedjék az erejével, a gazdag ne dicsekedjék a gazdagságával!
verso 24
Hanem aki dicsekszik, azzal dicsekedjék, hogy értelmes, és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, jogot és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben telik kedvem – így szól az Úr.
verso 25
Íme, eljönnek a napok – ezt mondja az Úr –, és megbüntetek minden körülmetéltet a körülmetéletlenekkel együtt.
verso 26
Egyiptomot és Júdát, Edómot és Ammón fiait, Móábot és mindazokat, akiknek nyírott hajuk van, és a pusztában laknak. Mert mindezek a nemzetek körülmetéletlenek, Izráel egész háza pedig körülmetéletlen szívű.
Libros
