Jeremiás próféta könyve
capítulo 34
verso 1
Ez az a beszéd, amelyet Jeremiásnak mondott az Úr, amikor Nebukadneccar babiloni király és egész serege meg a föld minden országa, amelyek hatalma alatt voltak, és a népek ostromolták Jeruzsálemet és minden városát. Ezt mondta:
verso 2
Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Menj el, és ezt mondd Cidkijjának, Júda királyának, így szólj neki: Azt mondja az Úr: Íme, odaadom e várost a babiloni király kezébe, és ő lángba borítja.
verso 3
Te sem menekülsz meg a kezéből, hanem egészen biztosan elfognak, és a kezébe adnak. Szemtől szemben látod meg a babiloni királyt, személyesen beszél veled, és elmész Babilonba.
verso 4
Mindazonáltal halld meg az Úr szavát, Cidkijjá, Júda királya! Azt mondja az Úr rólad: Nem fegyver által halsz meg.
verso 5
Békességben halsz meg, és ahogyan tüzet gyújtottak atyáidnak, a korábbi királyoknak, akik előtted voltak, úgy gyújtanak majd neked is, és így siratnak téged: Jaj, uram! Én mondtam ezt – ezt mondja az Úr.
verso 6
És Jeremiás próféta megmondta Cidkijjának, Júda királyának mindezeket a beszédeket Jeruzsálemben.
verso 7
A babiloni király serege pedig ostromolta Jeruzsálemet és Júda minden városát, amelyek megmaradtak, tudniillik Lákist és Azékát, mert Júda városai közül csak ezek maradtak meg mint megerősített városok.
verso 8
Ez az a beszéd, amelyet Jeremiásnak mondott az Úr, miután Cidkijjá király szövetséget kötött az egész jeruzsálembeli néppel, és szabadságot hirdetett közöttük,
verso 9
hogy mindenki bocsássa szabadon héber szolgáját és szolgálóját, és senki közöttük ne tartsa szolgaságban júdabeli atyjafiát.
verso 10
Engedelmeskedtek is mindnyájan, a fejedelmek és az egész nép, akik szövetséget kötöttek, hogy mindenki felszabadítja szolgáját és szolgálóját, és senki nem tartja szolgaságban többé; engedelmeskedtek, és elbocsátották őket.
verso 11
De azután meggondolták magukat, és visszakényszerítették szolgáikat és szolgálóikat, akiket szabadon bocsátottak, és szolgákká és szolgálókká tették őket.
verso 12
És így szólt az Úr szava Jeremiáshoz:
verso 13
Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Szövetséget kötöttem atyáitokkal azon a napon, amelyen kihoztam őket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és azt mondtam:
verso 14
Mikor hét esztendő eltelik, mindenki bocsássa el héber atyjafiát, akit eladtak neked. Miután hat esztendeig szolgált téged, bocsásd őt szabadon! De atyáitok nem hallgattak rám, fülüket sem fordították felém.
verso 15
De ti ma megtértetek, és igazat cselekedtetek énelőttem azzal, hogy mindenki felszabadítást hirdetett atyjafiának, és szövetséget kötöttetek előttem abban a házban, amelyet nevemről neveznek.
verso 16
De azután megváltoztatok, és megint beszennyeztétek nevemet, mert mindenki visszakényszerítette szolgáját és szolgálóját, akiket jó szívvel szabadon bocsátott, és leigáztátok őket, hogy szolgáitok és szolgálóitok legyenek.
verso 17
Azért így szól az Úr: Nem hallgattatok rám, hogy felszabadítást hirdessen mindenki atyjafiának, ember a felebarátjának. Íme, most én hirdetek nektek felszabadítást – ezt mondja az Úr – a fegyverre, a dögvészre és az éhínségre és elrettentésül a föld minden országának.
verso 18
Azokat a férfiakat pedig, akik megszegték szövetségemet, és nem teljesítették a szövetség pontjait, amelyet színem előtt kötöttek, olyanná teszem, mint a borjú, amelyet kettévágtak, és átmentek a részei között,
verso 19
Júda és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari szolgákat, a papokat és a föld minden népét, akik átmentek a borjú részei között,
verso 20
odaadom ellenségeik kezébe és a lelküket keresők kezébe, holttestük pedig az égi madaraknak és a föld vadjainak eledelévé lesz.
verso 21
Cidkijját, Júda királyát és fejedelmeit is ellenségeik kezébe adom, a lelküket keresők kezébe és a babiloni király seregének kezébe, amely most elvonult innen.
verso 22
Íme, parancsolok – ezt mondja az Úr –, és visszahozom őket e városra, megostromolják, beveszik és lángba borítják. Pusztává és lakatlanná teszem Júda városait.
Libros
