Jeremiás próféta könyve
capítulo 10
verso 1
Halljátok meg a szót, amit az Úr szól nektek, Izráel háza!
verso 2
Azt mondja az Úr:
A pogányok útját ne tanuljátok el,
és az égi jelektől ne féljetek,
mert csak a pogányok félnek azoktól!
verso 3
Mert a népek bálványai mind hiábavalók,
hiszen a fáját az erdőből vágják ki
és a mester kezei készítik el szekercével.
verso 4
Ezüsttel és arannyal ékesítik,
szögekkel és kalapáccsal erősítik meg,
hogy ne mozduljanak el.
verso 5
Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön:
nem beszélnek, hordják-viszik őket,
mert mozdulni sem tudnak.
Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat,
de jót tenni se képesek!
verso 6
Nincs hozzád hasonló, Uram!
Nagy vagy te, és nagy a te neved hatalmadért!
verso 7
Ki ne félne tőled, nemzetek királya?
Bizony téged illet ez,
mert a nemzetek bölcsei között
és azok egyetlen országában
sincs hozzád hasonló!
verso 8
Egytől egyig mind balgák és bolondok,
hiábavaló a bálványok tanítása,
hiszen fából vannak.
verso 9
Tarsísból hozott vert ezüst
és Úfázból való arany az,
mesterember és ötvös keze munkája.
Öltözetük kék és piros bíbor,
mesterek munkája valamennyi.
verso 10
De az Úr valóságos Isten,
élő Isten ő, örökkévaló Király.
Haragja előtt megrendül a föld,
és a nemzetek nem tudják elviselni fölindulását.
verso 11
Mondjátok meg nekik: Azok az istenek, akik nem alkották az eget és a földet, ki fognak veszni e földről és az ég alól!
verso 12
Ő alkotta a földet erejével,
ő vetett alapot a világnak bölcsességével,
és ő terjesztette ki az egeket értelmével.
verso 13
Szavára vizek zúgása támad az égben,
és felhők emelkednek föl a föld széleiről.
Villámokat készít az esőnek,
és kiengedi rejtekhelyéről a szelet.
verso 14
Minden ember bolond lett és tudatlan,
minden ötvös megszégyenül öntött szobraival,
mert hamisak az öntött bálványai,
nincsen azokban lélek.
verso 15
Hiábavalók azok, nevetséges dolgok,
elvesznek megbüntetésük idején!
verso 16
De Jákób része nem ilyen, mint ezek,
mert ő a mindenség alkotója,
és Izráel törzse az ő tulajdona;
Seregek Ura az ő neve.
verso 17
Nyalábold föl a földről batyudat te,
aki ostromlott városban laksz!
verso 18
Mert azt mondja az Úr:
Íme, most messzire elvetem
az ország lakosait,
és megsanyargatom őket,
hogy megérezzék azt.*
verso 19
Jaj nekem romlásom miatt,
gyógyíthatatlan a sebem!
Mégis azt gondoltam:
Ha ez is a betegségem,
majdcsak elszenvedem!
verso 20
De ledöntötték sátramat,
köteleim mind elszakadoztak,
fiaim elszakadtak tőlem, és odavannak.
Nincs senki, aki kifeszítse sátramat
és fölvonja sátorponyváimat.
verso 21
Mert oktalanok voltak a pásztorok,
és nem keresték az Urat.
Ezért nem gyarapodtak,
és egész nyájuk szétszéledt.
verso 22
Íme, hír jön,
nagy zúgás kel észak földje felől,
hogy pusztává és sakálok tanyájává
tegye Júda városait.
verso 23
Tudom, Uram,
hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja,
és aki azon jár, nem maga irányítja lépését.
verso 24
Fenyíts meg bennünket, Uram,
de mértékkel, ne haragodban,
hogy meg ne semmisíts!
verso 25
Öntsd ki haragodat azokra a nemzetekre,
amelyek nem ismernek téged,
és azokra a nemzetségekre,
amelyek nem hívják segítségül nevedet!
Mert megették Jákóbot, bizony megették őt;
elemésztették, és elpusztították lakóhelyét!
Libros
