Jeremiás próféta könyve

capítulo 49


Capítulos:


verso 1

Ammón fiai felől azt mondja az Úr:

Vajon nincsenek Izráelnek fiai?

Nincsen örököse?

Miért birtokolja Milkóm Gádot,

és népe miért lakik annak városaiban?


verso 2

Azért íme, eljönnek a napok

– ezt mondja az Úr,

amikor harci riadót hallanak

az ammóni Rabbában,

és romhalmazzá lesz az.

Falvait felperzselik,

és Izráel fogja birtokolni birtokát

– ezt mondja az Úr.


verso 3

Jajgass, Hesbón, mert elpusztult Aj.

Kiáltsatok, Rabbá leányai,

öltözzetek zsákruhába, sírjatok,

és futkossatok ide-oda a falszorosok között, />
mert Milkóm fogságba megy,

papjai és fejedelmei is vele együtt.


verso 4

Mit dicsekszel a völgyeiddel,

völgyeid termékenységével,

te engedetlen leány,

aki kincseidben bízol, és ezt mondod:

Ki támadhat ellenem?*


verso 5

Íme, én félelmet bocsátok rád

– mondja az Úr, a Seregek Ura –

minden szomszédod felől,

és szétszóródtok egymás elől,

és nem lesz, aki összegyűjtse az elszéledteket.


verso 6

De azután jóra fordítom majd

Ammón fiainak a sorsát

– ezt mondja az Úr.


verso 7

Így szól a Seregek Ura Edómról:

Nincs már bölcsesség Témánban?

Tanácstalanok lettek az értelmesek?

Hiábavalóvá lett a bölcsességük?


verso 8

Fussatok, forduljatok vissza innen,

rejtőzzetek el mélyen, Dedán lakói,

mert veszedelmet hozok Ézsaura,

megbüntetésének idejét.*


verso 9

Ha szőlőszüretelők törnek rád,

nem hagynak böngésznivalót,

ha pedig éjjeli tolvajok,

pusztítanak, amíg nekik tetszik.


verso 10

Bizony mezítelenné teszem Ézsaut,

fölfedem titkos helyeit,

és nem rejtőzhet el.

Elpusztulnak utódai,

testvérei és szomszédai sem lesznek.


verso 11

Hagyd rám árváidat,

én eltartom őket, özvegyeidet is.

Belém vessék bizalmukat!


verso 12

Mert azt mondja az Úr: Íme, akik nem azt érdemelték, hogy kiigyák a poharat, ők is ki fogják inni. Hát te teljesen büntetlenül maradhatnál? Nem maradsz büntetlenül, mert bizony mindenképpen ki kell innod!


verso 13

Mert önmagamra esküszöm – ezt mondja az Úr, hogy Bocrá iszonyattá, gyalázattá, pusztasággá és átokká lesz, és a többi város is pusztasággá lesz örökre.


verso 14

Hírt hallottam az Úrtól,

követ küldetett a nemzetekhez,

aki ezt mondja:

Gyűljetek össze, induljatok,

keljetek harcra ellene!


verso 15

Mert íme, kicsinnyé teszlek téged

a nemzetek között

és megvetetté az emberek között.


verso 16

Könnyelműséged

és szíved kevélysége becsapott téged,

aki a sziklák hasadékaiban laksz,

és elfoglaltad a halmok tetejét. />
De ha olyan magas helyre

rakod is fészkedet, mint a sas,

onnan is lerántalak téged

– ezt mondja az Úr.


verso 17

Pusztasággá lesz Edóm, aki csak keresztülmegy rajta, álmélkodik és fölszisszen vereségét látva.


verso 18

Ahogy Sodomának, Gomorának és szomszédainak pusztulásakor történt – ezt mondja az Úr, úgy benne sem lakik többé senki, és senki emberfia nem tartózkodik ott.


verso 19

Íme, úgy jön föl a Jordán erdőségéből az örökzöld legelőre, mint az oroszlán, de hamar kiűzöm őt onnan, és választottamat helyezem föléje. Ugyan kicsoda hasonló hozzám, és ki szab nekem törvényt? Ki az a pásztor, aki szembeszállhatna velem?


verso 20

Halljátok meg azért az Úr tervét, amelyet eltervezett Edóm felől, és gondolatait, amelyeket elgondolt Témán polgárairól. Bizony még a juhnyáj kicsinyeit is elhurcolják, szörnyülködik rajtuk a saját legelőjük.


verso 21

Romlásuk hangjától megrendül a föld, kiáltásuk hangja elhallatszik a Vörös-tengerig.


verso 22

Íme, fölszáll, mint a sas,

és szárnyait szétterjesztve

lecsap Bocrára.

Olyan lesz azon a napon

Edóm harcosainak szíve,

mint a vajúdó asszony szíve.*


verso 23

Damaszkuszról:

Megszégyenült Hamát és Arpád,

mert rossz hírt hallottak, ezért remegnek,

mint a háborgó tenger, amely nem nyughat.*


verso 24

Megrendül Damaszkusz,

menekülésre készül, és reszketés fogja el,

szorongás és fájdalmak szállják meg őt,

mint a szülő asszonyt.*


verso 25

Miért is nem hagyták el

a dicsőséges várost, örömöm városát?*


verso 26

De elhullanak ifjai a tereken,

és minden harcost levágnak azon a napon

– azt mondja a Seregek Ura.


verso 27

Tüzet gyújtok Damaszkusz kőfalán,

és megemészti Ben-Hadad palotáit.


verso 28

Azt mondja az Úr Kédárról és Hácór királyairól, akiket levert Nebukadneccar, a babiloni király:

Keljetek föl, vonuljatok Kédár ellen,

és pusztítsátok kelet fiait!


verso 29

Elveszik sátraikat és nyájukat,

sátorponyváikat, minden vagyonukat,

és elviszik tevéiket is,

és ezt kiáltják feléjük: Rettegés körös-körül!


verso 30

Fussatok, bujdossatok el,

rejtőzzetek a völgyek mélyére,

Hácór lakói – ezt mondja az Úr –,

mert tervet szőtt ellenetek Nebukadneccar,

a babiloni király,

és ellenetek gondolt ki valamit.


verso 31

Keljetek föl, vonuljatok a nép ellen,

amely nyugodtan és biztonságban lakik!

– ezt mondja az Úr.

Sem kapujuk, sem zárjuk nincsen,

egyedül laknak!


verso 32

Tevéik prédává lesznek,

és sok jószáguk zsákmánnyá.

Szétszórom e megnyírt hajúakat, />
és minden égtáj felől veszedelmet hozok rájuk

– ezt mondja az Úr.


verso 33

Hácór sakálok lakhelyévé lesz,

örök pusztasággá, senki sem lakik ott,

és senki emberfia nem tartózkodik benne.


verso 34

Ez az Úr szava, amelyet Jeremiás prófétának szólt Élámról Cidkijjá, Júda királya országlásának kezdetén:


verso 35

Azt mondja a Seregek Ura:

Íme, eltöröm Élám íját,

erejének zsengéjét.


verso 36

Négy szelet hozok Élám ellen

az ég négy tájáról,

és szétszórom őket mindegyik szél felé,

és nem lesz olyan nép,

amelyhez nem kerülnek

Élámból szétszóródottak.


verso 37

Rettegésben tartom Élámot

ellenségei előtt és a lelkét keresők előtt.

Veszedelmet hozok rájuk,

fölgerjedt haragomat – ezt mondja az Úr –,

és fegyvert bocsátok utánuk mindaddig,

míg meg nem semmisítem őket.


verso 38

Trónomat Élámba helyezem,

és kipusztítom onnan a királyt

és a fejedelmeket – ezt mondja az Úr.


verso 39

De végül jóra fordítom

Élám sorsát – ezt mondja az Úr.

Capítulos:


Libros