Jeremiás próféta könyve

capítulo 6


Capítulos:


verso 1

Benjámin fiai, fussatok ki Jeruzsálemből,

fújjatok kürtöt Tekóában,

és tűzzetek ki zászlót Bét-Hakkeremben,

mert veszedelem fenyeget észak felől

és nagy romlás!


verso 2

Elpusztítom a szép és elkényeztetett

Sion leányát.


verso 3

Pásztorok jönnek oda hozzá nyájaikkal,

sátrakat vernek körülötte,

és lelegelteti mindegyik a maga részét.*


verso 4

Készüljetek hadba ellene,

keljetek föl, és vonuljunk föl délben!

Jaj nekünk, mert hanyatlik már a nap,

mert hosszabbodnak az esti árnyékok!


verso 5

Keljetek föl, vonuljunk föl éjjel,

és rontsuk le palotáit!


verso 6

Mert ezt mondja a Seregek Ura:

Vágjatok ki fákat,

és emeljetek töltést Jeruzsálem ellen!

A büntetés városa ez,

csupa elnyomás van benne!


verso 7

Amint hidegen tartja vizét a kút,

úgy tartja meg ő is gonoszságát.

Erőszakosságról és önkényről hallani benne,

mindig csak betegség és vereség van előttem.


verso 8

Fogadd el az intést, ó, Jeruzsálem,

hogy lelkem el ne szakadjon tőled,

és ne tegyelek téged kietlen, lakhatatlan földdé!


verso 9

Ezt mondja a Seregek Ura:

Teljesen megszedik Izráel maradékát,

mint a szőlőt.

Emeld rájuk a kezedet,

mint szüretelő a vesszőkre!


verso 10

Kinek szóljak,

és kit figyelmeztessek, hogy meghallják?

Íme, fülük körülmetéletlen,

és nem tudnak figyelni!

Íme, az Úr szava szégyenletessé lett előttük,

nem gyönyörködnek benne.


verso 11

Ezért telve vagyok az Úr haragjával,

elfáradtam azt magamban tartani!

Öntsd ki az utcán a gyermekekre

és velük együtt az ifjak gyülekezetére is!

Foglyul esik férj és feleség,

öreg és aggastyán.


verso 12

Házaik idegenekre szállnak

mezejükkel és feleségükkel együtt.

Mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira

– mondja az Úr.


verso 13

Mert kicsinyeiktől a nagyjaikig

mindnyájan telhetetlenségre adták magukat,

a prófétától a papig mindnyájan csalárdságot űznek.


verso 14

Úgy gyógyítgatják népem sebeit,

hogy könnyelműen azt mondogatják:

„Békesség, békesség”, pedig nincs békesség!


verso 15

Szégyenkezniük kellene,

mert utálatosságot cselekedtek;

de bizony nem szégyenkeznek,

még pirulni sem tudnak.

Ezért elesnek majd a többi elesővel együtt,

elbuknak megbüntetésük idején

– ezt mondja az Úr.


verso 16

Így szól az Úr:

Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét,

kérdezősködjetek a régi ösvények felől,

melyik a jó út, és azon járjatok,

hogy nyugalmat találjatok lelketeknek!

De ők azt mondták: Nem megyünk!


verso 17

Őrállókat is rendeltem föléjük e szavakkal:

Figyeljetek a kürtszóra!

De ők azt mondták: Nem figyelünk!


verso 18

Ezért halljátok meg, ti nemzetek,

és tudd meg, te gyülekezet,

azt, ami rájuk következik!


verso 19

Halld meg, te föld!

Íme, veszedelmet hozok erre a népre,

gondolatainak gyümölcsét.

Mert nem figyeltek beszédeimre,

és törvényemet megvetették.


verso 20

Minek nekem ez a tömjén,

amely Sebából érkezik,

és a messze földről való, jó illatú nád?

Égőáldozataitok nincsenek kedvemre,

véresáldozataitok sem tetszenek nekem.


verso 21

//Ezért ezt mondja az Úr:

Íme, buktatókat állítok e nép elé,

és egyaránt megbotlanak benne apák és fiak;

elvesznek a szomszédok és a barátok.


verso 22

Így szól az Úr:

Íme, egy nép jön az északi földről,

nagy nemzet támad a föld végéről!


verso 23

Íjat és kopját ragadnak,

kegyetlenek, nem könyörülnek.

Hangjuk zúg, mint a tenger,

és lovakon nyargalnak,

egy emberként sorakoznak föl

ellened, ó, Sion leánya!


verso 24

Hallottuk a hírét,

és kezünk lehanyatlott.

Szorongás vett erőt rajtunk,

gyötrődés, mint a vajúdó asszonyon.


verso 25

Ne menj ki a mezőre,

és ne járj az úton,

mert az ellenség fegyvere

és rémület fenyeget körös-körül.


verso 26

Népem leánya! Ölts zsákruhát,

fetrengj a hamuban, gyászolj,

mintha egyszülöttedet siratnád,

zokogj keservesen,

mert hamarosan ránk tör a pusztító!


verso 27

Arra rendeltelek,

hogy próbára tedd és megfigyeld népemet,

hogy megismerd és megvizsgáld az útjukat.


verso 28

Mindnyájan vakmerő lázadók,

rágalmazva járnak,

mind csak hitvány réz és vas.


verso 29

Hevesen fújt a fújtató,

az ólmot megolvasztotta a tűz;

de hiába olvaszt az olvasztó,

mert a gonoszok nem tisztultak meg.


verso 30

Megvetett ezüstnek hívjátok őket,

mert az Úr megvetette őket!

Capítulos:


Libros