Jeremiás próféta könyve
capítulo 14
verso 1
Ez az Úr szava, amelyet Jeremiásnak mondott a szárazság felől:
verso 2
Gyászba borult Júda,
és kapui roskadoznak.
Gyászolnak a földön,
és Jeruzsálemből jajkiáltás száll föl.
verso 3
A nemesek vízért küldik szolgáikat,
akik elmennek a kutakig,
de nem találnak vizet.
Üres edényekkel térnek vissza,
szégyenkeznek, pironkodnak,
és befedik a fejüket.
verso 4
Megrepedezett a termőföld,
mert nem esett eső a földön.
Szégyenkeznek a szántóvetők,
és befedik fejüket.*
verso 5
Még a szarvasüsző is, ha megellik a mezőn,
otthagyja borját, mert nincs fű.
verso 6
A vadszamarak pedig
a kopár sziklákon állnak,
levegő után kapkodnak, mint a sakálok,
szemük eleped, mert nincs fű.
verso 7
Bár bűneink ellenünk tanúskodnak,
cselekedjél, Uram, a te nevedért!
Mert törvényszegésünknek
se szeri, se száma,
vétkeztünk ellened!
verso 8
Ó, Izráel reménysége,
szabadítója a nyomorúság idején!
Miért vagy ezen a földön olyan,
mint valami jövevény,
mint az utas, aki csak éjjeli szállásra tér be?
verso 9
Miért vagy olyan, mint a megriadt férfi,
mint az olyan harcos, aki nem tud segíteni?
Hiszen te közöttünk vagy, Uram,
a te nevedről neveznek bennünket.
Ne hagyj el minket!
verso 10
Azt mondja az Úr e népről: Úgy szeretnek ide-oda futkározni, lábukat nem tartóztatják meg, ezért nem kedveli őket az Úr. Most megemlékezik bűnükről, és vétkeikért megbünteti őket.
verso 11
Azt mondta nekem az Úr: Ne könyörögj e népért az ő érdekében!
verso 12
Amikor böjtölnek, nem hallgatom meg kiáltásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhínséggel és döghalállal irtom ki őket.
verso 13
Én ezt mondtam: Ó, Uram, Istenem! Hiszen a próféták mondták nekik: Nem láttok fegyvert, éhínség sem támad rátok, sőt tartós békességet adok nektek ezen a helyen.
verso 14
Erre az Úr azt mondta nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívükből jövő csalárdságot jövendölnek nektek.
verso 15
Azért azt mondja az Úr a prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket, és mégis azt mondják, hogy fegyver és éhínség nem lesz ezen a földön. Fegyver és éhínség miatt vesznek el azok a próféták!
verso 16
A nép pedig, amelynek prófétálnak, ott fetreng majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és a fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket: őket, feleségeiket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságukat!
verso 17
Azért ezeket a szavakat mondd nekik:
Nem szűnik meg szemem
éjjel-nappal könnyeket hullatni,
mert nagy csapás töri össze
népem szűz leányát;
igen fájdalmas lesz a sebe.
verso 18
Ha kimegyek a mezőre,
íme, fegyver által levágottak hevernek ott,
ha pedig bemegyek a városba,
éhínség miatt elepedtek.
A próféták és a papok pedig
olyan földre költöznek,
amelyet nem ismernek!*
verso 19
Egészen elvetetted Júdát,
ennyire utálja a lelked Siont?
Miért vertél meg úgy,
hogy nincs gyógyulásunk?
Békességet vártunk,
de nem ért semmi jó,
a gyógyulás idejét,
de íme, csak rettegés van!
verso 20
Beismerjük, Uram, gonoszságainkat,
atyáink bűnét is:
bizony vétkeztünk ellened!
verso 21
Ne vess meg, kérünk a te nevedért,
ne hagyd meggyalázni dicsőséged trónusát!
Emlékezz meg rólunk, és ne bontsd föl
velünk kötött szövetségedet!
verso 22
Van-e olyan a népek bálványai között,
aki esőt adhatna?
Talán az ég adja a záporokat?
Hát nem te, Urunk, Istenünk?
Benned reménykedünk,
hiszen te cselekedted mindezt!
Libros
