Jeremiás próféta könyve

chapter 14


Chapters:


verse #1

Ez az Úr szava, amelyet Jeremiásnak mondott a szárazság felől:


verse #2

Gyászba borult Júda,

és kapui roskadoznak.

Gyászolnak a földön,

és Jeruzsálemből jajkiáltás száll föl.


verse #3

A nemesek vízért küldik szolgáikat,

akik elmennek a kutakig,

de nem találnak vizet.

Üres edényekkel térnek vissza,

szégyenkeznek, pironkodnak,

és befedik a fejüket.


verse #4

Megrepedezett a termőföld,

mert nem esett eső a földön.

Szégyenkeznek a szántóvetők,

és befedik fejüket.*


verse #5

Még a szarvasüsző is, ha megellik a mezőn,

otthagyja borját, mert nincs fű.


verse #6

A vadszamarak pedig

a kopár sziklákon állnak,

levegő után kapkodnak, mint a sakálok,

szemük eleped, mert nincs fű.


verse #7

Bár bűneink ellenünk tanúskodnak,

cselekedjél, Uram, a te nevedért!

Mert törvényszegésünknek

se szeri, se száma,

vétkeztünk ellened!


verse #8

Ó, Izráel reménysége,

szabadítója a nyomorúság idején!

Miért vagy ezen a földön olyan,

mint valami jövevény,

mint az utas, aki csak éjjeli szállásra tér be?


verse #9

Miért vagy olyan, mint a megriadt férfi,

mint az olyan harcos, aki nem tud segíteni?

Hiszen te közöttünk vagy, Uram,

a te nevedről neveznek bennünket.

Ne hagyj el minket!


verse #10

Azt mondja az Úr e népről: Úgy szeretnek ide-oda futkározni, lábukat nem tartóztatják meg, ezért nem kedveli őket az Úr. Most megemlékezik bűnükről, és vétkeikért megbünteti őket.


verse #11

Azt mondta nekem az Úr: Ne könyörögj e népért az ő érdekében!


verse #12

Amikor böjtölnek, nem hallgatom meg kiáltásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhínséggel és döghalállal irtom ki őket.


verse #13

Én ezt mondtam: Ó, Uram, Istenem! Hiszen a próféták mondták nekik: Nem láttok fegyvert, éhínség sem támad rátok, sőt tartós békességet adok nektek ezen a helyen.


verse #14

Erre az Úr azt mondta nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívükből jövő csalárdságot jövendölnek nektek.


verse #15

Azért azt mondja az Úr a prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket, és mégis azt mondják, hogy fegyver és éhínség nem lesz ezen a földön. Fegyver és éhínség miatt vesznek el azok a próféták!


verse #16

A nép pedig, amelynek prófétálnak, ott fetreng majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és a fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket: őket, feleségeiket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságukat!


verse #17

Azért ezeket a szavakat mondd nekik:

Nem szűnik meg szemem

éjjel-nappal könnyeket hullatni,

mert nagy csapás töri össze

népem szűz leányát;

igen fájdalmas lesz a sebe.


verse #18

Ha kimegyek a mezőre,

íme, fegyver által levágottak hevernek ott,

ha pedig bemegyek a városba,

éhínség miatt elepedtek.

A próféták és a papok pedig

olyan földre költöznek,

amelyet nem ismernek!*


verse #19

Egészen elvetetted Júdát,

ennyire utálja a lelked Siont?

Miért vertél meg úgy,

hogy nincs gyógyulásunk?

Békességet vártunk,

de nem ért semmi jó,

a gyógyulás idejét,

de íme, csak rettegés van!


verse #20

Beismerjük, Uram, gonoszságainkat,

atyáink bűnét is:

bizony vétkeztünk ellened!


verse #21

Ne vess meg, kérünk a te nevedért,

ne hagyd meggyalázni dicsőséged trónusát!

Emlékezz meg rólunk, és ne bontsd föl

velünk kötött szövetségedet!


verse #22

Van-e olyan a népek bálványai között,

aki esőt adhatna?

Talán az ég adja a záporokat?

Hát nem te, Urunk, Istenünk?

Benned reménykedünk,

hiszen te cselekedted mindezt!

Chapters:


Books