Jeremiás próféta könyve

chapter 10


Chapters:


verse #1

Halljátok meg a szót, amit az Úr szól nektek, Izráel háza!


verse #2

Azt mondja az Úr:

A pogányok útját ne tanuljátok el,

és az égi jelektől ne féljetek,

mert csak a pogányok félnek azoktól!


verse #3

Mert a népek bálványai mind hiábavalók,

hiszen a fáját az erdőből vágják ki

és a mester kezei készítik el szekercével.


verse #4

Ezüsttel és arannyal ékesítik,

szögekkel és kalapáccsal erősítik meg,

hogy ne mozduljanak el.


verse #5

Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön:

nem beszélnek, hordják-viszik őket,

mert mozdulni sem tudnak.

Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat,

de jót tenni se képesek!


verse #6

Nincs hozzád hasonló, Uram!

Nagy vagy te, és nagy a te neved hatalmadért!


verse #7

Ki ne félne tőled, nemzetek királya?

Bizony téged illet ez,

mert a nemzetek bölcsei között

és azok egyetlen országában

sincs hozzád hasonló!


verse #8

Egytől egyig mind balgák és bolondok,

hiábavaló a bálványok tanítása,

hiszen fából vannak.


verse #9

Tarsísból hozott vert ezüst

és Úfázból való arany az,

mesterember és ötvös keze munkája.

Öltözetük kék és piros bíbor,

mesterek munkája valamennyi.


verse #10

De az Úr valóságos Isten,

élő Isten ő, örökkévaló Király.

Haragja előtt megrendül a föld,

és a nemzetek nem tudják elviselni fölindulását.


verse #11

Mondjátok meg nekik: Azok az istenek, akik nem alkották az eget és a földet, ki fognak veszni e földről és az ég alól!


verse #12

Ő alkotta a földet erejével,

ő vetett alapot a világnak bölcsességével,

és ő terjesztette ki az egeket értelmével.


verse #13

Szavára vizek zúgása támad az égben,

és felhők emelkednek föl a föld széleiről.

Villámokat készít az esőnek,

és kiengedi rejtekhelyéről a szelet.


verse #14

Minden ember bolond lett és tudatlan,

minden ötvös megszégyenül öntött szobraival,

mert hamisak az öntött bálványai,

nincsen azokban lélek.


verse #15

Hiábavalók azok, nevetséges dolgok,

elvesznek megbüntetésük idején!


verse #16

De Jákób része nem ilyen, mint ezek,

mert ő a mindenség alkotója,

és Izráel törzse az ő tulajdona;

Seregek Ura az ő neve.


verse #17

Nyalábold föl a földről batyudat te,

aki ostromlott városban laksz!


verse #18

Mert azt mondja az Úr:

Íme, most messzire elvetem

az ország lakosait,

és megsanyargatom őket,

hogy megérezzék azt.*


verse #19

Jaj nekem romlásom miatt,

gyógyíthatatlan a sebem!

Mégis azt gondoltam:

Ha ez is a betegségem,

majdcsak elszenvedem!


verse #20

De ledöntötték sátramat,

köteleim mind elszakadoztak,

fiaim elszakadtak tőlem, és odavannak.

Nincs senki, aki kifeszítse sátramat

és fölvonja sátorponyváimat.


verse #21

Mert oktalanok voltak a pásztorok,

és nem keresték az Urat.

Ezért nem gyarapodtak,

és egész nyájuk szétszéledt.


verse #22

Íme, hír jön,

nagy zúgás kel észak földje felől,

hogy pusztává és sakálok tanyájává

tegye Júda városait.


verse #23

Tudom, Uram,

hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja,

és aki azon jár, nem maga irányítja lépését.


verse #24

Fenyíts meg bennünket, Uram,

de mértékkel, ne haragodban,

hogy meg ne semmisíts!


verse #25

Öntsd ki haragodat azokra a nemzetekre,

amelyek nem ismernek téged,

és azokra a nemzetségekre,

amelyek nem hívják segítségül nevedet!

Mert megették Jákóbot, bizony megették őt;

elemésztették, és elpusztították lakóhelyét!

Chapters:


Books