Jeremiás próféta könyve

chapter 32


Chapters:


verse #1

Ez az a beszéd, amelyet Jeremiásnak mondott az Úr Cidkijjának, Júda királyának tizedik esztendejében. Ez az esztendő Nebukadneccar tizennyolcadik esztendeje.


verse #2

Akkor már megszállta a babiloni király serege Jeruzsálemet, és Jeremiás próféta be volt zárva a börtön udvarába, amely Júda királyának palotájában volt.


verse #3

Mert Cidkijjá, Júda királya záratta be őt, és azt mondta: Miért prófétálsz így, és miért mondod: „Ezt mondta az Úr: Íme, ezt a várost a babiloni király kezébe adom, és beveszi azt”?


verse #4

És Cidkijjá, Júda királya sem menekül meg a káldeusok kezéből, hanem bizonnyal a babiloni király kezébe adatik; személyesen beszél vele, és szemtől szemben fogja látni.


verse #5

És Babilonba viszi Cidkijját, és ott lesz mindaddig, amíg meg nem látogatom őt – ezt mondja az Úr. Ha hadakoztok a káldeusok ellen, nem lesz jó dolgotok!


verse #6

Ekkor így szólt Jeremiás: Azt mondta nekem az Úr:


verse #7

Íme, Hanamél, Sallumnak, nagybátyádnak a fia elmegy hozzád, és azt mondja: Vedd meg a mezőmet, amely Anátótban van, mert téged illet a megváltás joga, hogy megvedd.


verse #8

Eljött azért hozzám Hanamél, a nagybátyám fia, az Úr beszéde szerint a börtön udvarához, és ezt mondta nekem: Kérlek, vedd meg a mezőmet, amely Anátótban, Benjámin földjén van, mert téged illet mint örököst, és tiéd a megváltás joga is, vedd meg hát magadnak! Akkor fölismertem, hogy az Úr szava ez.


verse #9

Azért megvettem Hanaméltól, nagybátyám fiától a mezőt, amely Anátótban van, és kimértem neki a pénzt: tizenhét ezüstsékelt.


verse #10

És okmányba foglaltam, lepecsételtem, és tanúkat is állítottam, majd kimértem a pénzt mérlegen.


verse #11

Ezután kezembe vettem a vételről szóló okmányt, amely le volt pecsételve a törvényes rend szerint, és a pecsét nélküli levelet is.


verse #12

És odaadtam a vételről szóló okmányt Bárúknak, Nérijjá fiának, Mahszéjá unokájának, Hanamélnek, a nagybátyám fiának szeme láttára, és a tanúk szeme láttára, akik be voltak írva a vételről szóló okmányba; és mindazon júdaiak szeme láttára, akik a börtön udvarán ültek.


verse #13

És ezt parancsoltam a szemük előtt Bárúknak:


verse #14

Azt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Fogd ezeket az okmányokat, a vételről szóló iratokat, a lepecsételtet és a pecsét nélkülit, és tedd cserépedénybe, hogy sok ideig elálljanak.


verse #15

Mert azt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Fognak még házakat, mezőket és szőlőket venni e földön!


verse #16

Majd e szavakkal könyörögtem az Úrhoz, miután odaadtam a vételről szóló okmányt Bárúknak, Nérijjá fiának:


verse #17

Ó, Uram, Istenem! Íme, te alkottad a mennyet és a földet nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal, és nincs előtted semmi lehetetlen!


verse #18

Irgalmasságot cselekszel ezerízig, de megfizetsz az atyák bűnéért a fiaikon őutánuk, te nagy Isten, te hatalmas, akinek neve Seregek Ura!


verse #19

Nagyok a tanácsaid, és hatalmasak a cselekedeteid, szemed jól látja az emberek fiainak minden útját, és megfizetsz kinek-kinek útjai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.


verse #20

Jeleket és csodákat tettél Egyiptom földjén, Izráel földjén és az emberek között egészen a mai napig, és olyan nevet szereztél magadnak, amely a mai napig megvan.


verse #21

Kihoztad népedet, Izráelt Egyiptom földjéről jelekkel és csodákkal, hatalmas kézzel és kinyújtott karral, nagy rettegés közepette.


verse #22

És nekik adtad e földet, amely felől megesküdtél atyáiknak, hogy tejjel és mézzel folyó földet adsz nekik.


verse #23

Ők bementek, és birtokba vették, mindazonáltal nem hallgattak szavadra, és nem jártak törvényeid szerint. Semmit sem tettek meg abból, amit parancsoltál nekik, hogy tegyenek meg, ezért zúdítottad rájuk e vészt.


verse #24

Íme, az ostromsáncok már a városig érnek, hogy bevegyék, és e város fegyver, éhínség és dögvész által a káldeusok kezébe adatik, akik megostromolják. Amit szóltál, meglett, íme, magad is látod.


verse #25

És mégis azt mondtad nekem, ó, Uram Istenem: Vedd meg magadnak a mezőt ezüstön, és legyenek tanúid felőle! Holott ez a város a káldeusok kezére jut.


verse #26

Majd ezt mondta az Úr Jeremiásnak:


verse #27

Íme, én, az Úr, Istene vagyok minden testnek; vajon van-e, ami lehetetlen nekem?


verse #28

Azért így szól az Úr: Íme, én e várost a káldeusok kezébe adom, és Nebukadneccar babiloni király kezébe, hogy bevegye.


verse #29

És bemennek a káldeusok e városba, akik ostromolják, és fölgyújtják e várost, fölégetik azokkal a házakkal együtt, amelyeknek tetején a Baalnak tömjéneztek, és idegen isteneknek áldoztak italáldozatot, hogy engem haragra ingereljenek.


verse #30

Mert Izráel fiai és Júda fiai ifjúságuktól fogva csak azt cselekedték, ami gonosz az én szememben, és Izráel fiai csak haragra gerjesztettek engem kezük cselekedeteivel – ezt mondja az Úr.


verse #31

Mert csak bosszúságomra és haragomra volt ez a város, attól a naptól fogva, amelyen fölépítették, mindmáig, ezért el kell törölnöm színem elől


verse #32

Izráel fiainak és Júda fiainak minden bűnéért, amelyet azért cselekedtek, hogy fölháborítsanak engem ők maguk, királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik és Júda férfiai és Jeruzsálem polgárai.


verse #33

És háttal fordultak felém, nem arccal, holott tanítottam őket idejében; és noha tanítottam őket, nem voltak engedelmesek az intés befogadására.


verse #34

Sőt utálatosságaikat abba a házba helyezték, amelyet nevemről neveznek, hogy tisztátalanná tegyék.


verse #35

Magaslatokat emeltek a Baalnak a Ben-Hinnóm völgyében, hogy föláldozzák fiaikat és leányaikat a Moloknak, amit nem parancsoltam nekik, és még csak nem is gondoltam, hogy ilyen utálatosságot tesznek, és Júdát vétekbe viszik.


verse #36

Most azért azt mondja az Úr, Izráel Istene e városnak, amely felől ti azt mondjátok, a babiloni király kezébe kerül fegyver, éhínség és dögvész miatt:


verse #37

Íme, összegyűjtöm őket mindazokból az országokból, ahová elűztem őket haragomban, fölgerjedésemben és nagy fölháborodásomban, és visszahozom őket e helyre, letelepítem őket, és biztonságban élnek.


verse #38

Népemmé lesznek, én pedig Istenük leszek.


verse #39

És egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jól legyen dolguk nekik és fiaiknak őutánuk.


verse #40

Örökkévaló szövetséget kötök velük, nem fordulok el tőlük, és jót teszek velük; az én félelmemet adom a szívükbe, hogy ne távozzanak el tőlem.


verse #41

És örvendezem, ha jót cselekedhetem velük, teljes szívemmel és teljes lelkemmel, és bizonyosan beültetem őket ebbe a földbe.


verse #42

Mert így szól az Úr: Amint ráhoztam e népre mindezt a nagy veszedelmet, úgy hozom rájuk mindazt a jót is, amit mondtam nekik.


verse #43

Mert vesznek még mezőt ebben az országban, amely felől azt mondjátok: Pusztaság ez, emberek és jószág nélkül, és a káldeusok kezébe kerül.


verse #44

Ezüstön vesznek mezőket, és okmányba foglalják, lepecsételik, és tanúkat állítanak Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyvidék, a síkság és a Délvidék városaiban, mert visszahozom őket a fogságból – ezt mondja az Úr.

Chapters:


Books