chapter 1
Pál, Szilvánusz és Timóteus a thesszalonikai gyülekezetnek, Istenben, a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban: Kegyelem nektek és békesség.
Hálát adunk Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban.
Szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk előtt hitetek munkáját, szeretetetek fáradozását és a mi Urunk Jézus Krisztus felől való reménységetek állhatatosságát.
Tudjuk, Istentől szeretett testvéreim, hogy választottak vagytok,
mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes meggyőződéssel, amint tudjátok is, hogy milyenek voltunk közöttetek, tiértetek.
És ti a mi követőinkké lettetek és az Úréi, befogadva az igét sokféle szorongattatás között, a Szentlélek örömével,
úgyhogy minden hívő számára példaképpé lettetek Macedóniában és Akhájában.
Mert nemcsak Macedóniában és Akhájában csendült ki tőletek az Úr beszéde, hanem mindenhol híre ment Istenbe vetett hiteteknek, annyira, hogy szükségtelen arról bármit is mondanunk.
Mert azok maguk hirdetik felőlünk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és miként fordultatok a bálványoktól Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok,
és várjátok az ő Fiát a mennyből, Jézust, akit feltámasztott a halottak közül, és aki megszabadít minket az eljövendő haragtól.