Mózes ötödik könyve

chapter 1


Chapters:


verse #1

Ezeket a szavakat mondta Mózes az egész Izráelnek a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Vörös-tengerrel szemben, Párán és Tófel, Lábán és Hacérót és Dí-Záháb között.


verse #2

Tizenegy napi járóföld volt az út a Hórebtől, a Széír-hegyen át Kádés-Barneáig.


verse #3

A negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónap első napján történt, hogy elmondta Mózes Izráel fiainak mindazt, amit az Úr parancsolt neki felőlük,


verse #4

miután megverte Szíhónt, az emóriak királyát, aki Hesbónban lakott, meg Ógot, Básán királyát, aki Astárótban lakott Edrei mellett.


verse #5

Így kezdte Mózes magyarázni ezt a törvényt a Jordánon túl, Móáb földjén:


verse #6

Az Úr, a mi Istenünk, így szólt hozzánk a Hóreben: „Elég ideig laktatok e hegy alatt.


verse #7

Forduljatok meg, induljatok, menjetek az emóriak hegyére és a vele szomszédos vidékekre, a mezőségre, a dombvidékre dél felé, a tenger partjára, a kánaániak földjére és a Libánonra, a nagy folyóvízig, az Eufrátesz folyamig.


verse #8

Íme, elétek adtam ezt a földet. Menjetek be, és vegyétek birtokba azt a földet, amely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik és utánuk az ő utódaiknak adja.”


verse #9

Abban az időben azt mondtam nektek: „Nem tudom egyedül gondotokat viselni.


verse #10

Az Úr, a ti Istenetek annyira megsokasított titeket, hogy most már oly sokan vagytok, mint az égen a csillag.


verse #11

Az Úr, a ti atyáitok Istene szaporítson meg benneteket ezerszeresére annak, ahányan most vagytok, és áldjon meg, ahogyan megígérte nektek!


verse #12

Hogyan hordozhatnám egymagam a bajaitokat, terheiteket és peres ügyeteket?


verse #13

Válasszatok magatoknak a ti törzseitekből bölcs, értelmes és tapasztalt férfiakat, és én elöljáróitokká teszem őket.”


verse #14

Ti így feleltetek nekem: „Helyesen mondtad, hogy mit tegyünk.”


verse #15

Vettem tehát törzseitek főembereit, bölcs és ismert férfiakat, és elöljáróitokká tettem őket. Ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká minden törzsben.


verse #16

Bíráitoknak pedig ezt parancsoltam abban az időben: „Hallgas­sátok meg testvéreiteket, és igazságosan ítéljetek mindenkinek az ügyében, akár testvéretekkel, akár jövevénnyel van dolgotok!


verse #17

Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: a kicsit ugyanúgy hallgassátok meg, mint a nagyot. Ne féljetek senkitől, mert az ítélet Istené. Ami pedig nehéznek látszik nektek, hozzátok énelém, és én meghallgatom.”


verse #18

Így parancsoltam meg nektek abban az időben mindent, amit tennetek kell.


verse #19

Azután elindultunk a Hórebtől, és bejártuk azt a nagy és félelmetes pusztát, amelyet az emóriak hegye felé menve láttatok, ahogy megparancsolta nekünk az Úr, a mi Istenünk. Végül eljutottunk Kádés-Barneába.


verse #20

Ott azt mondtam nektek: „Eljutottatok az emóriak hegyvidékére, amelyet nekünk ad az Úr, a mi Istenünk.


verse #21

Íme, eléd adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj föl, vedd birtokodba, amint megmondta neked az Úr, atyáid Istene. Ne félj, és meg ne rettenj!”


verse #22

Ti pedig mindnyájan hozzám jöttetek, és azt mondtátok: „Küldjünk előre embereket, hogy kémleljék ki nekünk azt a földet, és hozzanak nekünk hírt az út felől, hogy melyiken menjünk föl, és a városok felől, amelyekbe be fogunk vonulni.”


verse #23

Tetszett nekem ez a beszéd, és kiválasztottam közületek tizenkét férfit, minden törzsből egyet.


verse #24

Ezek elindultak, és fölmentek a hegyvidékre, és eljutottak az Eskól-völgyig, és kikémlelték.


verse #25

Szedtek a kezükbe annak a földnek a gyümölcséből, és elhozták hozzánk. Hírt is hoztak nekünk, azt mondták: „Jó az a föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk.”


verse #26

Ti azonban nem akartatok fölmenni, hanem pártot ütöttetek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen.


verse #27

Zúgolódtatok a sátraitokban, és azt mondtátok: „Azért hozott ki bennünket az Úr Egyiptom földjéről, mert gyűlöl minket. Az emóriak kezébe akar adni minket, hogy elpusztítson.


verse #28

Hova mehetnénk?” Testvéreink megrettentették a szívünket, amikor azt mondták: „Nagyobb és szálasabb nálunk az a nép. Nagy városokat láttunk, a falaik égig érnek, sőt még Anák-fiakat is láttunk ott!”


verse #29

Akkor azt mondtam nektek: „Ne rettegjetek, és ne féljetek tőlük.


verse #30

Az Úr, a ti Istenetek előttetek megy, ő harcol értetek ugyanúgy, ahogy Egyiptomban cselekedett veletek szemetek láttára;


verse #31

és a pusztában is láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, ahogy az ember a fiát hordozza, mind az egész úton, amelyen jártatok, míg erre a helyre nem jutottatok.”


verse #32

Mégsem hittetek az Úrnak, a ti Isteneteknek,


verse #33

aki előttetek járt az úton, éjjel tűzben és nappal felhőben, hogy helyet szemeljen ki nektek, ahol táborozhattok, hogy megmutassa nektek az utat, amelyen járhattok.


verse #34

Mikor az Úr meghallotta beszédeteket, megharagudott, és megesküdött e szavakkal:


verse #35

„E gonosz nemzedékből senki sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy atyáitoknak adom.


verse #36

Kivéve Kálébot, Jefunne fiát. Ő meglátja, és neki és fiainak adom azt a földet, amelyre lábát tette, mert tökéletesen követte az Urat.”


verse #37

Még rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: „Te sem mész be oda!


verse #38

Józsué, Nún fia, aki előtted áll, ő megy be oda. Ezért biztasd őt, mert ő osztja el az örökséget Izráelnek.


verse #39

De gyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy prédává lesznek, és fiaitok, akik még nem tudják, mi a jó, és mi a gonosz, ők bemennek majd oda, mert nekik adom, és ők veszik birtokba.


verse #40

Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Vörös-tenger felé.”


verse #41

Erre azt feleltétek nekem: „Vétkeztünk az Úr ellen. Fölvonulunk és harcolunk, pontosan úgy, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta nekünk!” És mindegyikőtök felövezte magát a maga harci eszközeivel, és készek voltatok fölmenni arra a hegyre.


verse #42

De az Úr azt mondta nekem: „Mondd meg nekik: Ne menjetek föl, és ne harcoljatok, hogy meg ne verjenek ellenségeitek, mert nem vagyok köztetek.”


verse #43

Én elmondtam ezt nektek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az Úr parancsa ellen, vakmerősködtetek, és fölmentetek a hegyre.


verse #44

De kijöttek ellenetek a hegyvidéken lakó emóriak, és űzőbe vettek, mint a méhek, és vágtak benneteket Széírtől Hormáig.


verse #45

Akkor visszatértetek onnan, és sírtatok az Úr színe előtt, de nem hallgatta meg a szavatokat, és nem figyelt rátok.


verse #46

Ezért kellett Kádésban olyan hosszú ideig laknotok.

Chapters:


Books