chapter 1
Ezeket a szavakat mondta Mózes az egész Izráelnek a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Vörös-tengerrel szemben, Párán és Tófel, Lábán és Hacérót és Dí-Záháb között.
Tizenegy napi járóföld volt az út a Hórebtől, a Széír-hegyen át Kádés-Barneáig.
A negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónap első napján történt, hogy elmondta Mózes Izráel fiainak mindazt, amit az Úr parancsolt neki felőlük,
miután megverte Szíhónt, az emóriak királyát, aki Hesbónban lakott, meg Ógot, Básán királyát, aki Astárótban lakott Edrei mellett.
Így kezdte Mózes magyarázni ezt a törvényt a Jordánon túl, Móáb földjén:
Az Úr, a mi Istenünk, így szólt hozzánk a Hóreben: „Elég ideig laktatok e hegy alatt.
Forduljatok meg, induljatok, menjetek az emóriak hegyére és a vele szomszédos vidékekre, a mezőségre, a dombvidékre dél felé, a tenger partjára, a kánaániak földjére és a Libánonra, a nagy folyóvízig, az Eufrátesz folyamig.
Íme, elétek adtam ezt a földet. Menjetek be, és vegyétek birtokba azt a földet, amely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik és utánuk az ő utódaiknak adja.”
Abban az időben azt mondtam nektek: „Nem tudom egyedül gondotokat viselni.
Az Úr, a ti Istenetek annyira megsokasított titeket, hogy most már oly sokan vagytok, mint az égen a csillag.
Az Úr, a ti atyáitok Istene szaporítson meg benneteket ezerszeresére annak, ahányan most vagytok, és áldjon meg, ahogyan megígérte nektek!
Hogyan hordozhatnám egymagam a bajaitokat, terheiteket és peres ügyeteket?
Válasszatok magatoknak a ti törzseitekből bölcs, értelmes és tapasztalt férfiakat, és én elöljáróitokká teszem őket.”
Ti így feleltetek nekem: „Helyesen mondtad, hogy mit tegyünk.”
Vettem tehát törzseitek főembereit, bölcs és ismert férfiakat, és elöljáróitokká tettem őket. Ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká minden törzsben.
Bíráitoknak pedig ezt parancsoltam abban az időben: „Hallgassátok meg testvéreiteket, és igazságosan ítéljetek mindenkinek az ügyében, akár testvéretekkel, akár jövevénnyel van dolgotok!
Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: a kicsit ugyanúgy hallgassátok meg, mint a nagyot. Ne féljetek senkitől, mert az ítélet Istené. Ami pedig nehéznek látszik nektek, hozzátok énelém, és én meghallgatom.”
Így parancsoltam meg nektek abban az időben mindent, amit tennetek kell.
Azután elindultunk a Hórebtől, és bejártuk azt a nagy és félelmetes pusztát, amelyet az emóriak hegye felé menve láttatok, ahogy megparancsolta nekünk az Úr, a mi Istenünk. Végül eljutottunk Kádés-Barneába.
Ott azt mondtam nektek: „Eljutottatok az emóriak hegyvidékére, amelyet nekünk ad az Úr, a mi Istenünk.
Íme, eléd adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj föl, vedd birtokodba, amint megmondta neked az Úr, atyáid Istene. Ne félj, és meg ne rettenj!”
Ti pedig mindnyájan hozzám jöttetek, és azt mondtátok: „Küldjünk előre embereket, hogy kémleljék ki nekünk azt a földet, és hozzanak nekünk hírt az út felől, hogy melyiken menjünk föl, és a városok felől, amelyekbe be fogunk vonulni.”
Tetszett nekem ez a beszéd, és kiválasztottam közületek tizenkét férfit, minden törzsből egyet.
Ezek elindultak, és fölmentek a hegyvidékre, és eljutottak az Eskól-völgyig, és kikémlelték.
Szedtek a kezükbe annak a földnek a gyümölcséből, és elhozták hozzánk. Hírt is hoztak nekünk, azt mondták: „Jó az a föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk.”
Ti azonban nem akartatok fölmenni, hanem pártot ütöttetek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen.
Zúgolódtatok a sátraitokban, és azt mondtátok: „Azért hozott ki bennünket az Úr Egyiptom földjéről, mert gyűlöl minket. Az emóriak kezébe akar adni minket, hogy elpusztítson.
Hova mehetnénk?” Testvéreink megrettentették a szívünket, amikor azt mondták: „Nagyobb és szálasabb nálunk az a nép. Nagy városokat láttunk, a falaik égig érnek, sőt még Anák-fiakat is láttunk ott!”
Akkor azt mondtam nektek: „Ne rettegjetek, és ne féljetek tőlük.
Az Úr, a ti Istenetek előttetek megy, ő harcol értetek ugyanúgy, ahogy Egyiptomban cselekedett veletek szemetek láttára;
és a pusztában is láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, ahogy az ember a fiát hordozza, mind az egész úton, amelyen jártatok, míg erre a helyre nem jutottatok.”
Mégsem hittetek az Úrnak, a ti Isteneteknek,
aki előttetek járt az úton, éjjel tűzben és nappal felhőben, hogy helyet szemeljen ki nektek, ahol táborozhattok, hogy megmutassa nektek az utat, amelyen járhattok.
Mikor az Úr meghallotta beszédeteket, megharagudott, és megesküdött e szavakkal:
„E gonosz nemzedékből senki sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy atyáitoknak adom.
Kivéve Kálébot, Jefunne fiát. Ő meglátja, és neki és fiainak adom azt a földet, amelyre lábát tette, mert tökéletesen követte az Urat.”
Még rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: „Te sem mész be oda!
Józsué, Nún fia, aki előtted áll, ő megy be oda. Ezért biztasd őt, mert ő osztja el az örökséget Izráelnek.
De gyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy prédává lesznek, és fiaitok, akik még nem tudják, mi a jó, és mi a gonosz, ők bemennek majd oda, mert nekik adom, és ők veszik birtokba.
Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Vörös-tenger felé.”
Erre azt feleltétek nekem: „Vétkeztünk az Úr ellen. Fölvonulunk és harcolunk, pontosan úgy, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta nekünk!” És mindegyikőtök felövezte magát a maga harci eszközeivel, és készek voltatok fölmenni arra a hegyre.
De az Úr azt mondta nekem: „Mondd meg nekik: Ne menjetek föl, és ne harcoljatok, hogy meg ne verjenek ellenségeitek, mert nem vagyok köztetek.”
Én elmondtam ezt nektek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az Úr parancsa ellen, vakmerősködtetek, és fölmentetek a hegyre.
De kijöttek ellenetek a hegyvidéken lakó emóriak, és űzőbe vettek, mint a méhek, és vágtak benneteket Széírtől Hormáig.
Akkor visszatértetek onnan, és sírtatok az Úr színe előtt, de nem hallgatta meg a szavatokat, és nem figyelt rátok.
Ezért kellett Kádésban olyan hosszú ideig laknotok.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly