chapter 2
Azután megfordultunk, és elindultunk a pusztába, a Vörös-tenger felé, ahogy az Úr mondta nekem, és sokáig kerülgettük a Széír-hegyet.
Azután így szólt hozzám az Úr:
Már eleget kerülgettétek ezt a hegyet, forduljatok észak felé.
Ezt parancsold a népnek: „Mikor átmentek testvéreiteknek, Ézsau fiainak a határán, akik Széírben laknak, noha félnek tőletek, mégis igen vigyázzatok!
Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből nektek egy talpalatnyit sem, mert Ézsaunak adtam a Széír-hegyet örökségül.
Pénzen vásároljatok tőlük ennivalót, hogy ehessetek, és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy ihassatok.
Mert az Úr, a te Istened megáldott téged kezed minden munkájában. Tudja, hogy e nagy pusztaságban jársz. Immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened, nem szűkölködtél semmiben.”
Akkor átmentünk testvéreink, Ézsau fiai között, akik Széírben, a síkság útján laknak, amely Élattól és Ecjón-Gebertől indul ki.
Azután megfordultunk, és átmentünk Móáb pusztájának az útjára.
Ekkor azt mondta nekem az Úr: Ne harcolj Móáb ellen, és ne ingereld harcra, mert nem adok az ő földjéből neked semmi örökséget, mert Lót fiainak adtam Árt örökségül.
Az émiek laktak ott azelőtt, amely olyan nagy, számos és szálas nép, mint az anákok.
Őket is refáiaknak tartották, mint az anákokat, de a móábiak émieknek hívták őket.
Széírben pedig a hóriak laktak azelőtt, akiket Ézsau fiai kiűztek és kiirtottak, és az ő helyükre telepedtek, ahogyan Izráel is bánt az ő örökségének földjével, amelyet az Úr adott neki.
Most azért induljatok, és keljetek át a Zered-patakon. Át is keltünk a Zered-patakon.
Az idő pedig harmincnyolc esztendő volt, amíg Kádés-Barneából elindultunk, és átkeltünk a Zered-patakon, mialatt kiveszett a táborból a harcosok egész nemzedéke, ahogyan megesküdött nekik az Úr.
Bizony, az Úr keze volt rajtuk, és addig pusztította őket, míg mind kipusztultak a táborból.
Amikor ezek a harcosok mind meghaltak és kipusztultak a nép közül,
így szólt hozzám az Úr:
„Te ma átmész Árnál Móáb határán.
Amikor közel jutsz Ammón fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket, mert nem adok neked Ammón fiainak a földjéből örökséget, minthogy Lót fiainak adtam azt örökségül.”
Ezt is a refáiak földjének tartották. Régen refáiak laktak ott, akiket az ammóniak zamzummiaknak hívtak.
Ez a nép olyan nagy, számos és szálas volt, mint az anákok, de kipusztította őket az Úr az ammóniak elől, és ők el is foglalták birtokaikat, és a helyükre telepedtek.
Ugyanúgy, ahogyan Ézsaunak a Széír-hegyen lakó fiaival is tette az Úr, amikor kiirtotta előlük a hóriakat, és azok elfoglalták a birtokukat, s az ő helyükön laknak mind e mai napig.
Az avviak a Gáza környéki falvakban laktak, de kiirtották őket a kaftóriak, akik Kaftórból jöttek, és a helyükre telepedtek.
Induljatok hát útnak, keljetek át az Arnón-patakon. Íme, kezedbe adtam az emóri Szíhónt, Hesbón királyát, országával együtt. Kezdj hozzá, foglald el a földjét, és harcolj ellene!
E napon kezdek az ég alatt lakó népekben félelmet és rettegést támasztani, hogy akik híredet hallják, megrendüljenek és reszkessenek miattad.
Akkor követeket küldtem a Kedémót-pusztából Szíhónhoz, Hesbón királyához ezzel a békességes üzenettel:
Hadd menjek át a földeden! Mindig csak az országúton haladok, nem térek le se jobbra, se balra.
Eleséget pénzen adj nekem, hogy egyem, vizet is pénzen adj nekem, hogy igyam, csak hadd vonuljak át,
ahogy megengedték azt nekem Ézsau fiai, akik Széírben laknak, és a móábiak, akik Árban laknak, amíg átkelek a Jordánon arra a földre, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk!
De nem akarta Szíhón, Hesbón királya, hogy átmenjünk a földjén, mert megkeményítette az Úr, a te Istened a lelkét, és engedetlenné tette szívét, hogy kezedbe adja őt, amint nyilvánvaló e mai napig.
Az Úr pedig azt mondta nekem: Íme, elkezdem átadni neked Szíhónt és földjét. Kezdj hozzá, foglald el, hogy a földje örökséged legyen.
Kijött elénk Szíhón Jahacba egész hadinépével, hogy megvívjon velünk.
De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adta, és levertük őt és fiait és egész népét.
Elfoglaltuk minden városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat és gyermekeket. Nem hagytunk elmenekülni senkit.
Csak az állatokat tartottuk meg zsákmányként és az elfoglalt városokból való prédát.
Az Arnón-patak partján fekvő Aróértól és a völgyben levő várostól fogva Gileádig egy város sem volt, amellyel ne bírtunk volna. Valamennyit a kezünkbe adta az Úr, a mi Istenünk.
De Ammón fiainak földjéhez nem közeledtél, sem a Jabbók-patak egész partjához, sem a hegyen levő városokhoz, sem semmi olyanhoz, amelyektől eltiltott téged az Úr, a mi Istenünk.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly