Mózes ötödik könyve

chapter 2


Chapters:


verse #1

Azután megfordultunk, és elindultunk a pusztába, a Vörös-tenger felé, ahogy az Úr mondta nekem, és sokáig kerülgettük a Széír-hegyet.


verse #2

Azután így szólt hozzám az Úr:


verse #3

Már eleget kerülgettétek ezt a hegyet, forduljatok észak felé.


verse #4

Ezt parancsold a népnek: „Mikor átmentek testvéreiteknek, Ézsau fiainak a határán, akik Széírben laknak, noha félnek tőletek, mégis igen vigyázzatok!


verse #5

Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből nektek egy talpalatnyit sem, mert Ézsaunak adtam a Széír-hegyet örökségül.


verse #6

Pénzen vásároljatok tőlük ennivalót, hogy ehessetek, és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy ihassatok.


verse #7

Mert az Úr, a te Istened megáldott téged kezed minden munkájában. Tudja, hogy e nagy pusztaságban jársz. Immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened, nem szűkölködtél semmiben.”


verse #8

Akkor átmentünk testvéreink, Ézsau fiai között, akik Széírben, a síkság útján laknak, amely Élattól és Ecjón-Gebertől indul ki.

Azután megfordultunk, és átmentünk Móáb pusztájának az útjára.


verse #9

Ekkor azt mondta nekem az Úr: Ne harcolj Móáb ellen, és ne ingereld harcra, mert nem adok az ő földjéből neked semmi örökséget, mert Lót fiainak adtam Árt örökségül.


verse #10

Az émiek laktak ott azelőtt, amely olyan nagy, számos és szálas nép, mint az anákok.


verse #11

Őket is refáiaknak tartották, mint az anákokat, de a móábiak émieknek hívták őket.


verse #12

Széírben pedig a hóriak laktak azelőtt, akiket É­zsau fiai kiűztek és kiirtottak, és az ő helyükre telepedtek, ahogyan Izráel is bánt az ő örökségének földjével, amelyet az Úr adott neki.


verse #13

Most azért induljatok, és keljetek át a Zered-patakon. Át is keltünk a Zered-patakon.


verse #14

Az idő pedig harmincnyolc esztendő volt, amíg Kádés-Barneából elindultunk, és átkeltünk a Zered-patakon, mialatt kiveszett a táborból a harcosok egész nemzedéke, ahogyan megesküdött nekik az Úr.


verse #15

Bizony, az Úr keze volt rajtuk, és addig pusztította őket, míg mind kipusztultak a táborból.


verse #16

Amikor ezek a harcosok mind meghaltak és kipusztultak a nép közül,


verse #17

így szólt hozzám az Úr:


verse #18

„Te ma átmész Árnál Móáb határán.


verse #19

Amikor közel jutsz Ammón fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket, mert nem adok neked Ammón fiainak a földjéből örökséget, minthogy Lót fiainak adtam azt örökségül.”


verse #20

Ezt is a refáiak földjének tartották. Régen refáiak laktak ott, akiket az ammóniak zamzummiaknak hívtak.


verse #21

Ez a nép olyan nagy, számos és szálas volt, mint az anákok, de kipusztította őket az Úr az ammóniak elől, és ők el is foglalták birtokaikat, és a helyükre telepedtek.


verse #22

Ugyanúgy, ahogyan Ézsaunak a Széír-hegyen lakó fiaival is tette az Úr, amikor kiirtotta előlük a hóriakat, és azok elfoglalták a birtokukat, s az ő helyükön laknak mind e mai napig.


verse #23

Az avviak a Gáza környéki falvakban laktak, de kiirtották őket a kaftóriak, akik Kaftórból jöttek, és a helyükre telepedtek.


verse #24

Induljatok hát útnak, keljetek át az Arnón-patakon. Íme, kezedbe adtam az emóri Szíhónt, Hesbón királyát, országával együtt. Kezdj hozzá, foglald el a földjét, és harcolj ellene!


verse #25

E napon kezdek az ég alatt lakó népekben félelmet és rettegést támasztani, hogy akik híredet hallják, megrendüljenek és reszkessenek miattad.


verse #26

Akkor követeket küldtem a Kedémót-pusztából Szíhónhoz, Hesbón királyához ezzel a békességes üzenettel:


verse #27

Hadd menjek át a földeden! Mindig csak az országúton haladok, nem térek le se jobbra, se balra.


verse #28

Eleséget pénzen adj nekem, hogy egyem, vizet is pénzen adj nekem, hogy igyam, csak hadd vonuljak át,


verse #29

ahogy megengedték azt nekem Ézsau fiai, akik Széírben laknak, és a móábiak, akik Árban laknak, amíg átkelek a Jordánon arra a földre, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk!


verse #30

De nem akarta Szíhón, Hesbón királya, hogy átmenjünk a földjén, mert megkeményítette az Úr, a te Istened a lelkét, és engedetlenné tette szívét, hogy kezedbe adja őt, amint nyilvánvaló e mai napig.


verse #31

Az Úr pedig azt mondta nekem: Íme, elkezdem átadni neked Szíhónt és földjét. Kezdj hozzá, foglald el, hogy a földje örökséged legyen.


verse #32

Kijött elénk Szíhón Jahacba egész hadinépével, hogy megvívjon velünk.


verse #33

De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adta, és levertük őt és fiait és egész népét.


verse #34

Elfoglaltuk minden városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat és gyermekeket. Nem hagytunk elmenekülni senkit.


verse #35

Csak az állatokat tartottuk meg zsákmányként és az elfoglalt városokból való prédát.


verse #36

Az Arnón-patak partján fekvő Aróértól és a völgyben levő várostól fogva Gileádig egy város sem volt, amellyel ne bírtunk volna. Valamennyit a kezünkbe adta az Úr, a mi Istenünk.


verse #37

De Ammón fiainak földjéhez nem közeledtél, sem a Jabbók-patak egész partjához, sem a hegyen levő városokhoz, sem semmi olyanhoz, amelyektől eltiltott téged az Úr, a mi Istenünk.

Chapters:


Books