Mózes ötödik könyve

chapter 5


Chapters:


verse #1

Mózes összehívta egész Izráelt, és azt mondta nekik: Hallgasd meg, Izráel, a rendelkezéseket és a végzéseket, amelyeket ma fületek hallatára mondok el, tanuljátok meg, tartsátok meg és teljesítsétek őket!


verse #2

Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben.


verse #3

Nemcsak atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem velünk is, akik íme, ma itt mindnyájan életben vagyunk.


verse #4

Színről színre szólt veletek az Úr a hegyen, a tűz közepéből.


verse #5

Én pedig ott álltam akkor tiközöttetek és az Úr között, hogy megjelentsem nektek az Úr beszédét, mert ti féltetek a tűztől, és nem mertetek fölmenni a hegyre. Azt mondta:


verse #6

Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.


verse #7

Ne legyen más istened rajtam kívül!


verse #8

Ne csinálj magadnak faragott képet vagy valami hasonmást arról, ami fönn az égben vagy lenn a földön vagy a vizekben, a föld alatt van,


verse #9

ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten vagyok. Megbüntetem az atyák vétkét a fiakban harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem.


verse #10

De irgalmasságot cselekszem ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.


verse #11

Ne használd hiába az Úrnak, a te Istenednek nevét, mert az Úr nem hagyja büntetés nélkül azt, aki az ő nevét hiába használja.


verse #12

Emlékezz meg a szombat napjáról, és szenteld meg, ahogyan megparancsolta neked az Úr, a te Istened.


verse #13

Hat napon át munkálkodj, és végezd minden dolgodat.


verse #14

De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek a szombatja. Semmi dolgot ne tégy azon, se magad, se a fiad, se a leányod, se a szolgád, se a szolgálóleányod, se az ökröd, se a szamarad és semmiféle jószágod, se a jövevény, aki kapuidon belül van. Hadd pihenjen szolgád és szolgálóleányod úgy, mint te magad is.


verse #15

Emlékezzél meg róla, hogy szolga voltál Egyiptom földjén, és kihozott onnan téged a te Istened, az Úr erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked Istened, az Úr, hogy tartsd meg a szombat napját.


verse #16

Tiszteld atyádat és anyádat, ahogy megparancsolta neked az Úr, a te Istened, hogy hosszú ideig élj, és hogy jó dolgod legyen azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked.


verse #17

Ne ölj!


verse #18

Ne paráználkodj!


verse #19

Ne lopj!


verse #20

Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!


verse #21

Ne kívánd felebarátod feleségét, ne kívánd felebarátod házát, szántóföldjét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé.


verse #22

Ezeket az igéket mondta az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tűz, a felhő és a homályosság közepéből nagy fennszóval, és nem többet. Fölírta két kőtáblára, és azokat átadta nekem.


verse #23

Amikor hallottátok a szót a sötétség közepéből, a hegy pedig tűzzel égett, hozzám jöttetek törzseitek minden vezetőjével és véneitekkel,


verse #24

és azt mondtátok: Íme, az Úr, a mi Istenünk megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, és hallottuk szavát a tűz közepéből. A mai napon pedig láttuk, hogy noha Isten beszél az emberhez, mégis életben maradhat.


verse #25

De most miért haljunk meg? Hiszen megemészt minket ez a nagy tűz. Ha még tovább hallgatjuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk.


verse #26

Mert kicsoda az az összes halandó közül, aki hallotta a tűz közepéből szóló élő Isten szavát, mint mi, és életben maradt?


verse #27

Járulj hát te őelé, és hallgasd meg mindazt, amit az Úr, a mi Istenünk beszél, és majd te mondd el nekünk mindazt, amit az Úr, a mi Istenünk mondott neked, és mi meghallgatjuk és megtesszük.


verse #28

Amikor az Úr meghallotta azokat a szavakat, amiket elmondtatok nekem, így szólt hozzám: Meghallottam e nép szavát, amelyet elmondtak neked. Mind jó, mind helyes az, amit mondtak.


verse #29

Bárcsak ilyen maradna a szívük, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden időben, hogy jól legyen dolguk nekik és gyermekeiknek mindörökké!


verse #30

Menj, és mondd meg nekik: „Térjetek vissza sátraitokba!”


verse #31

Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam neked minden parancsolatomat, rendelkezésemet és végzésemet. Tanítsd meg ezekre őket, hogy ezek szerint cselekedjenek azon a földön, amelyet nekik adok örökségül.


verse #32

Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, ahogy az Úr, a ti Istenetek megparancsolta nektek. Ne térjetek el se jobbra, se balra.


verse #33

Mindig azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek megparancsolt nektek, hogy éljetek, jó dolgotok legyen, és hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyet birtokba vesztek.

Chapters:


Books