Mózes ötödik könyve
capítulo 5
verso 1
Mózes összehívta egész Izráelt, és azt mondta nekik: Hallgasd meg, Izráel, a rendelkezéseket és a végzéseket, amelyeket ma fületek hallatára mondok el, tanuljátok meg, tartsátok meg és teljesítsétek őket!
verso 2
Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben.
verso 3
Nemcsak atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem velünk is, akik íme, ma itt mindnyájan életben vagyunk.
verso 4
Színről színre szólt veletek az Úr a hegyen, a tűz közepéből.
verso 5
Én pedig ott álltam akkor tiközöttetek és az Úr között, hogy megjelentsem nektek az Úr beszédét, mert ti féltetek a tűztől, és nem mertetek fölmenni a hegyre. Azt mondta:
verso 6
Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
verso 7
Ne legyen más istened rajtam kívül!
verso 8
Ne csinálj magadnak faragott képet vagy valami hasonmást arról, ami fönn az égben vagy lenn a földön vagy a vizekben, a föld alatt van,
verso 9
ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten vagyok. Megbüntetem az atyák vétkét a fiakban harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem.
verso 10
De irgalmasságot cselekszem ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.
verso 11
Ne használd hiába az Úrnak, a te Istenednek nevét, mert az Úr nem hagyja büntetés nélkül azt, aki az ő nevét hiába használja.
verso 12
Emlékezz meg a szombat napjáról, és szenteld meg, ahogyan megparancsolta neked az Úr, a te Istened.
verso 13
Hat napon át munkálkodj, és végezd minden dolgodat.
verso 14
De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek a szombatja. Semmi dolgot ne tégy azon, se magad, se a fiad, se a leányod, se a szolgád, se a szolgálóleányod, se az ökröd, se a szamarad és semmiféle jószágod, se a jövevény, aki kapuidon belül van. Hadd pihenjen szolgád és szolgálóleányod úgy, mint te magad is.
verso 15
Emlékezzél meg róla, hogy szolga voltál Egyiptom földjén, és kihozott onnan téged a te Istened, az Úr erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked Istened, az Úr, hogy tartsd meg a szombat napját.
verso 16
Tiszteld atyádat és anyádat, ahogy megparancsolta neked az Úr, a te Istened, hogy hosszú ideig élj, és hogy jó dolgod legyen azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked.
verso 20
Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!
verso 21
Ne kívánd felebarátod feleségét, ne kívánd felebarátod házát, szántóföldjét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé.
verso 22
Ezeket az igéket mondta az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tűz, a felhő és a homályosság közepéből nagy fennszóval, és nem többet. Fölírta két kőtáblára, és azokat átadta nekem.
verso 23
Amikor hallottátok a szót a sötétség közepéből, a hegy pedig tűzzel égett, hozzám jöttetek törzseitek minden vezetőjével és véneitekkel,
verso 24
és azt mondtátok: Íme, az Úr, a mi Istenünk megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, és hallottuk szavát a tűz közepéből. A mai napon pedig láttuk, hogy noha Isten beszél az emberhez, mégis életben maradhat.
verso 25
De most miért haljunk meg? Hiszen megemészt minket ez a nagy tűz. Ha még tovább hallgatjuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk.
verso 26
Mert kicsoda az az összes halandó közül, aki hallotta a tűz közepéből szóló élő Isten szavát, mint mi, és életben maradt?
verso 27
Járulj hát te őelé, és hallgasd meg mindazt, amit az Úr, a mi Istenünk beszél, és majd te mondd el nekünk mindazt, amit az Úr, a mi Istenünk mondott neked, és mi meghallgatjuk és megtesszük.
verso 28
Amikor az Úr meghallotta azokat a szavakat, amiket elmondtatok nekem, így szólt hozzám: Meghallottam e nép szavát, amelyet elmondtak neked. Mind jó, mind helyes az, amit mondtak.
verso 29
Bárcsak ilyen maradna a szívük, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden időben, hogy jól legyen dolguk nekik és gyermekeiknek mindörökké!
verso 30
Menj, és mondd meg nekik: „Térjetek vissza sátraitokba!”
verso 31
Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam neked minden parancsolatomat, rendelkezésemet és végzésemet. Tanítsd meg ezekre őket, hogy ezek szerint cselekedjenek azon a földön, amelyet nekik adok örökségül.
verso 32
Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, ahogy az Úr, a ti Istenetek megparancsolta nektek. Ne térjetek el se jobbra, se balra.
verso 33
Mindig azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek megparancsolt nektek, hogy éljetek, jó dolgotok legyen, és hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyet birtokba vesztek.
Libros
