Mózes ötödik könyve
capítulo 31
verso 1
Kiment Mózes, és ezeket a szavakat mondta egész Izráelnek.
verso 2
Így szólt hozzájuk: Százhúsz éves vagyok ma, nem tudok többé járni-kelni. Az Úr pedig azt mondta nekem: Nem mész át a Jordánon.
verso 3
Maga az Úr, a te Istened megy át előtted, ő pusztítja el e nemzeteket előtted, hogy tied legyen a földjük. Józsué az, aki átmegy előtted, ahogy megmondta az Úr.
verso 4
És úgy cselekszik velük az Úr, ahogy Szíhónnal és Óggal, az emóriak királyaival és az ő országukkal cselekedett, amelyeket elpusztított.
verso 5
Ha tehát elétek veti őket az Úr, mindent úgy cselekedjetek velük, ahogy parancsoltam nektek.
verso 6
Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened megy veled. Nem marad el tőled, és nem hagy el téged.
verso 7
Ekkor Mózes szólította Józsuét, és azt mondta neki egész Izráel szeme előtt: Légy erős és bátor, mert te mész be ezzel a néppel arra a földre, amely felől megesküdött az Úr atyáiknak, hogy nekik adja, és te osztod szét köztük birtokukat.
verso 8
Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem marad el tőled, és nem is hagy el téged. Ne félj hát, és ne rettegj!
verso 9
És Mózes leírta ezt a törvényt, és a papoknak, Lévi fiainak adta, akik hordozzák az Úr szövetségének ládáját, meg Izráel összes véneinek.
verso 10
Ezt parancsolta nekik Mózes: Minden hetedik esztendő végén, az elengedés évének idején, a sátrak ünnepén,
verso 11
amikor eljön egész Izráel, hogy megjelenjék a te Istened, az Úr színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, olvasd föl ezt a törvényt egész Izráel előtt, fülük hallatára.
verso 12
Gyűjtsd össze a népet, férfiakat, asszonyokat, kicsinyeket és a városaidban élő jövevényeket, hogy hallják meg és tanulják meg, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden szavát.
verso 13
És fiaik is, akik még nem tudják, hallgassák meg és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni, amíg csak éltek azon a földön, amelyre átkeltek a Jordánon, hogy tiétek legyen.
verso 14
Ezután azt mondta az Úr Mózesnek: Íme, elközeledett a nap, hogy meghalj. Hívd elő Józsuét, és álljatok meg a gyülekezet sátrában, hogy parancsolatokat adjak neki. Elment tehát Mózes és Józsué, és megálltak a gyülekezet sátrában.
verso 15
Az Úr megjelent a sátorban felhőoszlopban, és megállt a felhőoszlop a sátor bejárata fölött.
verso 16
Ezt mondta az Úr Mózesnek: Íme, te elalszol, mint atyáid, és ez a nép fölkel, és más istenek után jár, és paráználkodni kezd azon a földön, amelyre most bemegy, hogy ott lakjon. Elhagy engem, és fölbontja szövetségemet, amelyet kötöttem vele.
verso 17
De fölgerjed ellene haragom azon a napon, elhagyom őt, és elrejtem az arcomat előle, hogy megsemmisüljön. De amikor utoléri a sok baj és nyomorúság, azon a napon azt fogja mondani: Vajon nem azért értek-e ezek a bajok, mert nincs velem az Istenem?
verso 18
Én pedig valóban elrejtem az arcomat azon a napon minden gonoszsága miatt, amelyet elkövetett, mivel más istenekhez fordult.
verso 19
Most pedig írjátok föl magatoknak ezt az éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait. Add ezt a szájukba, hogy ez az ének bizonyságul legyen nekem Izráel fiaival szemben.
verso 20
Mert beviszem őt arra a földre, amely felől megesküdtem atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre, és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, megvet engem, és fölbontja szövetségemet.
verso 21
Mikor pedig utoléri a sok baj és nyomorúság, akkor bizonyságul ez az ének valljon ellene, mert utódai ajkán nem megy feledésbe, mert tudom az ő gondolatát, amely szerint már most is cselekszik, mielőtt bevinném őt arra a földre, amely felől megesküdtem.
verso 22
Leírta tehát Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanította rá Izráel fiait.
verso 23
Azután ezt parancsolta az Úr Józsuénak, Nún fiának: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, amely felől megesküdtem nekik, és én veled leszek.
verso 24
Mikor pedig Mózes az elejétől a végéig mindenestül beírta ennek a törvénynek a szavait egy könyvbe,
verso 25
azt parancsolta Mózes a lévitáknak, akik az Úr szövetségének ládáját hordozzák:
verso 26
Fogjátok ezt a törvénykönyvet, és tegyétek az Úr, a ti Istenetek szövetségládájának oldalához, hogy ott tanúskodjék ellened.
verso 27
Mert én ismerem lázadó voltodat, és tudom, hogy keménynyakú vagy. Íme, most is, noha még köztetek élek, ellenszegültök az Úrnak – mennyivel inkább így lesz a halálom után!
verso 28
Gyűjtsétek hozzám törzseitek minden vénjét és elöljáróitokat, hadd mondjam el ezeket a szavakat fülük hallatára, és hadd hívjam bizonyságul ellenük a mennyet és a földet.
verso 29
Mert tudom, hogy halálom után egyre inkább meg fogtok romlani, és eltértek arról az útról, amelyet parancsoltam nektek. És utolér majd benneteket a veszedelem a későbbi időben, mivel gonoszt cselekszetek az Úr szeme előtt, és bosszantjátok kezetek csinálmányaival.
verso 30
Azután végig elmondta Mózes Izráel egész gyülekezetének a füle hallatára ennek az éneknek a szavait:
Libros
