Mózes ötödik könyve
31. fejezet
1. vers
Kiment Mózes, és ezeket a szavakat mondta egész Izráelnek.
2. vers
Így szólt hozzájuk: Százhúsz éves vagyok ma, nem tudok többé járni-kelni. Az Úr pedig azt mondta nekem: Nem mész át a Jordánon.
3. vers
Maga az Úr, a te Istened megy át előtted, ő pusztítja el e nemzeteket előtted, hogy tied legyen a földjük. Józsué az, aki átmegy előtted, ahogy megmondta az Úr.
4. vers
És úgy cselekszik velük az Úr, ahogy Szíhónnal és Óggal, az emóriak királyaival és az ő országukkal cselekedett, amelyeket elpusztított.
5. vers
Ha tehát elétek veti őket az Úr, mindent úgy cselekedjetek velük, ahogy parancsoltam nektek.
6. vers
Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened megy veled. Nem marad el tőled, és nem hagy el téged.
7. vers
Ekkor Mózes szólította Józsuét, és azt mondta neki egész Izráel szeme előtt: Légy erős és bátor, mert te mész be ezzel a néppel arra a földre, amely felől megesküdött az Úr atyáiknak, hogy nekik adja, és te osztod szét köztük birtokukat.
8. vers
Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem marad el tőled, és nem is hagy el téged. Ne félj hát, és ne rettegj!
9. vers
És Mózes leírta ezt a törvényt, és a papoknak, Lévi fiainak adta, akik hordozzák az Úr szövetségének ládáját, meg Izráel összes véneinek.
10. vers
Ezt parancsolta nekik Mózes: Minden hetedik esztendő végén, az elengedés évének idején, a sátrak ünnepén,
11. vers
amikor eljön egész Izráel, hogy megjelenjék a te Istened, az Úr színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, olvasd föl ezt a törvényt egész Izráel előtt, fülük hallatára.
12. vers
Gyűjtsd össze a népet, férfiakat, asszonyokat, kicsinyeket és a városaidban élő jövevényeket, hogy hallják meg és tanulják meg, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden szavát.
13. vers
És fiaik is, akik még nem tudják, hallgassák meg és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni, amíg csak éltek azon a földön, amelyre átkeltek a Jordánon, hogy tiétek legyen.
14. vers
Ezután azt mondta az Úr Mózesnek: Íme, elközeledett a nap, hogy meghalj. Hívd elő Józsuét, és álljatok meg a gyülekezet sátrában, hogy parancsolatokat adjak neki. Elment tehát Mózes és Józsué, és megálltak a gyülekezet sátrában.
15. vers
Az Úr megjelent a sátorban felhőoszlopban, és megállt a felhőoszlop a sátor bejárata fölött.
16. vers
Ezt mondta az Úr Mózesnek: Íme, te elalszol, mint atyáid, és ez a nép fölkel, és más istenek után jár, és paráználkodni kezd azon a földön, amelyre most bemegy, hogy ott lakjon. Elhagy engem, és fölbontja szövetségemet, amelyet kötöttem vele.
17. vers
De fölgerjed ellene haragom azon a napon, elhagyom őt, és elrejtem az arcomat előle, hogy megsemmisüljön. De amikor utoléri a sok baj és nyomorúság, azon a napon azt fogja mondani: Vajon nem azért értek-e ezek a bajok, mert nincs velem az Istenem?
18. vers
Én pedig valóban elrejtem az arcomat azon a napon minden gonoszsága miatt, amelyet elkövetett, mivel más istenekhez fordult.
19. vers
Most pedig írjátok föl magatoknak ezt az éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait. Add ezt a szájukba, hogy ez az ének bizonyságul legyen nekem Izráel fiaival szemben.
20. vers
Mert beviszem őt arra a földre, amely felől megesküdtem atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre, és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, megvet engem, és fölbontja szövetségemet.
21. vers
Mikor pedig utoléri a sok baj és nyomorúság, akkor bizonyságul ez az ének valljon ellene, mert utódai ajkán nem megy feledésbe, mert tudom az ő gondolatát, amely szerint már most is cselekszik, mielőtt bevinném őt arra a földre, amely felől megesküdtem.
22. vers
Leírta tehát Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanította rá Izráel fiait.
23. vers
Azután ezt parancsolta az Úr Józsuénak, Nún fiának: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, amely felől megesküdtem nekik, és én veled leszek.
24. vers
Mikor pedig Mózes az elejétől a végéig mindenestül beírta ennek a törvénynek a szavait egy könyvbe,
25. vers
azt parancsolta Mózes a lévitáknak, akik az Úr szövetségének ládáját hordozzák:
26. vers
Fogjátok ezt a törvénykönyvet, és tegyétek az Úr, a ti Istenetek szövetségládájának oldalához, hogy ott tanúskodjék ellened.
27. vers
Mert én ismerem lázadó voltodat, és tudom, hogy keménynyakú vagy. Íme, most is, noha még köztetek élek, ellenszegültök az Úrnak – mennyivel inkább így lesz a halálom után!
28. vers
Gyűjtsétek hozzám törzseitek minden vénjét és elöljáróitokat, hadd mondjam el ezeket a szavakat fülük hallatára, és hadd hívjam bizonyságul ellenük a mennyet és a földet.
29. vers
Mert tudom, hogy halálom után egyre inkább meg fogtok romlani, és eltértek arról az útról, amelyet parancsoltam nektek. És utolér majd benneteket a veszedelem a későbbi időben, mivel gonoszt cselekszetek az Úr szeme előtt, és bosszantjátok kezetek csinálmányaival.
30. vers
Azután végig elmondta Mózes Izráel egész gyülekezetének a füle hallatára ennek az éneknek a szavait:
Könyvek
