Mózes ötödik könyve
1. fejezet
1. vers
Ezeket a szavakat mondta Mózes az egész Izráelnek a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Vörös-tengerrel szemben, Párán és Tófel, Lábán és Hacérót és Dí-Záháb között.
2. vers
Tizenegy napi járóföld volt az út a Hórebtől, a Széír-hegyen át Kádés-Barneáig.
3. vers
A negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónap első napján történt, hogy elmondta Mózes Izráel fiainak mindazt, amit az Úr parancsolt neki felőlük,
4. vers
miután megverte Szíhónt, az emóriak királyát, aki Hesbónban lakott, meg Ógot, Básán királyát, aki Astárótban lakott Edrei mellett.
5. vers
Így kezdte Mózes magyarázni ezt a törvényt a Jordánon túl, Móáb földjén:
6. vers
Az Úr, a mi Istenünk, így szólt hozzánk a Hóreben: „Elég ideig laktatok e hegy alatt.
7. vers
Forduljatok meg, induljatok, menjetek az emóriak hegyére és a vele szomszédos vidékekre, a mezőségre, a dombvidékre dél felé, a tenger partjára, a kánaániak földjére és a Libánonra, a nagy folyóvízig, az Eufrátesz folyamig.
8. vers
Íme, elétek adtam ezt a földet. Menjetek be, és vegyétek birtokba azt a földet, amely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik és utánuk az ő utódaiknak adja.”
9. vers
Abban az időben azt mondtam nektek: „Nem tudom egyedül gondotokat viselni.
10. vers
Az Úr, a ti Istenetek annyira megsokasított titeket, hogy most már oly sokan vagytok, mint az égen a csillag.
11. vers
Az Úr, a ti atyáitok Istene szaporítson meg benneteket ezerszeresére annak, ahányan most vagytok, és áldjon meg, ahogyan megígérte nektek!
12. vers
Hogyan hordozhatnám egymagam a bajaitokat, terheiteket és peres ügyeteket?
13. vers
Válasszatok magatoknak a ti törzseitekből bölcs, értelmes és tapasztalt férfiakat, és én elöljáróitokká teszem őket.”
14. vers
Ti így feleltetek nekem: „Helyesen mondtad, hogy mit tegyünk.”
15. vers
Vettem tehát törzseitek főembereit, bölcs és ismert férfiakat, és elöljáróitokká tettem őket. Ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká minden törzsben.
16. vers
Bíráitoknak pedig ezt parancsoltam abban az időben: „Hallgassátok meg testvéreiteket, és igazságosan ítéljetek mindenkinek az ügyében, akár testvéretekkel, akár jövevénnyel van dolgotok!
17. vers
Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: a kicsit ugyanúgy hallgassátok meg, mint a nagyot. Ne féljetek senkitől, mert az ítélet Istené. Ami pedig nehéznek látszik nektek, hozzátok énelém, és én meghallgatom.”
18. vers
Így parancsoltam meg nektek abban az időben mindent, amit tennetek kell.
19. vers
Azután elindultunk a Hórebtől, és bejártuk azt a nagy és félelmetes pusztát, amelyet az emóriak hegye felé menve láttatok, ahogy megparancsolta nekünk az Úr, a mi Istenünk. Végül eljutottunk Kádés-Barneába.
20. vers
Ott azt mondtam nektek: „Eljutottatok az emóriak hegyvidékére, amelyet nekünk ad az Úr, a mi Istenünk.
21. vers
Íme, eléd adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj föl, vedd birtokodba, amint megmondta neked az Úr, atyáid Istene. Ne félj, és meg ne rettenj!”
22. vers
Ti pedig mindnyájan hozzám jöttetek, és azt mondtátok: „Küldjünk előre embereket, hogy kémleljék ki nekünk azt a földet, és hozzanak nekünk hírt az út felől, hogy melyiken menjünk föl, és a városok felől, amelyekbe be fogunk vonulni.”
23. vers
Tetszett nekem ez a beszéd, és kiválasztottam közületek tizenkét férfit, minden törzsből egyet.
24. vers
Ezek elindultak, és fölmentek a hegyvidékre, és eljutottak az Eskól-völgyig, és kikémlelték.
25. vers
Szedtek a kezükbe annak a földnek a gyümölcséből, és elhozták hozzánk. Hírt is hoztak nekünk, azt mondták: „Jó az a föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk.”
26. vers
Ti azonban nem akartatok fölmenni, hanem pártot ütöttetek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen.
27. vers
Zúgolódtatok a sátraitokban, és azt mondtátok: „Azért hozott ki bennünket az Úr Egyiptom földjéről, mert gyűlöl minket. Az emóriak kezébe akar adni minket, hogy elpusztítson.
28. vers
Hova mehetnénk?” Testvéreink megrettentették a szívünket, amikor azt mondták: „Nagyobb és szálasabb nálunk az a nép. Nagy városokat láttunk, a falaik égig érnek, sőt még Anák-fiakat is láttunk ott!”
29. vers
Akkor azt mondtam nektek: „Ne rettegjetek, és ne féljetek tőlük.
30. vers
Az Úr, a ti Istenetek előttetek megy, ő harcol értetek ugyanúgy, ahogy Egyiptomban cselekedett veletek szemetek láttára;
31. vers
és a pusztában is láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, ahogy az ember a fiát hordozza, mind az egész úton, amelyen jártatok, míg erre a helyre nem jutottatok.”
32. vers
Mégsem hittetek az Úrnak, a ti Isteneteknek,
33. vers
aki előttetek járt az úton, éjjel tűzben és nappal felhőben, hogy helyet szemeljen ki nektek, ahol táborozhattok, hogy megmutassa nektek az utat, amelyen járhattok.
34. vers
Mikor az Úr meghallotta beszédeteket, megharagudott, és megesküdött e szavakkal:
35. vers
„E gonosz nemzedékből senki sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy atyáitoknak adom.
36. vers
Kivéve Kálébot, Jefunne fiát. Ő meglátja, és neki és fiainak adom azt a földet, amelyre lábát tette, mert tökéletesen követte az Urat.”
37. vers
Még rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: „Te sem mész be oda!
38. vers
Józsué, Nún fia, aki előtted áll, ő megy be oda. Ezért biztasd őt, mert ő osztja el az örökséget Izráelnek.
39. vers
De gyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy prédává lesznek, és fiaitok, akik még nem tudják, mi a jó, és mi a gonosz, ők bemennek majd oda, mert nekik adom, és ők veszik birtokba.
40. vers
Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Vörös-tenger felé.”
41. vers
Erre azt feleltétek nekem: „Vétkeztünk az Úr ellen. Fölvonulunk és harcolunk, pontosan úgy, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta nekünk!” És mindegyikőtök felövezte magát a maga harci eszközeivel, és készek voltatok fölmenni arra a hegyre.
42. vers
De az Úr azt mondta nekem: „Mondd meg nekik: Ne menjetek föl, és ne harcoljatok, hogy meg ne verjenek ellenségeitek, mert nem vagyok köztetek.”
43. vers
Én elmondtam ezt nektek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az Úr parancsa ellen, vakmerősködtetek, és fölmentetek a hegyre.
44. vers
De kijöttek ellenetek a hegyvidéken lakó emóriak, és űzőbe vettek, mint a méhek, és vágtak benneteket Széírtől Hormáig.
45. vers
Akkor visszatértetek onnan, és sírtatok az Úr színe előtt, de nem hallgatta meg a szavatokat, és nem figyelt rátok.
46. vers
Ezért kellett Kádésban olyan hosszú ideig laknotok.
Könyvek
