Mózes ötödik könyve

3. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Majd megfordultunk, és Básán felé vonultunk, és kijött elénk Óg, Básán királya egész népével, hogy megvívjon velünk Edreiben.


2. vers

De az Úr azt mondta nekem: Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt egész népével és országával együtt. Úgy bánj el vele, ahogy Szíhónnal, az emóriak királyával cselekedtél, aki Hesbónban lakott.


3. vers

És kezünkbe adta az Úr, a mi Istenünk Ógot is, Básán királyát és egész népét, és úgy megvertük őt, hogy egy sem menekülhetett el.


4. vers

Abban az időben elfoglaltuk minden városát, nem volt város, amelyet el ne vettünk volna tőlük: hatvan várost, Argób egész vidékét, a básánbeli Óg országát.


5. vers

Ezek a városok mind magas kőfalakkal, kapukkal és zárakkal voltak megerősítve, ezenkívül volt még igen sok kerítetlen város is.


6. vers

Mindet leromboltuk, ahogy Szíhónnal, Hesbón királyával elbántunk, eltöröltük az egész várost: férfiakat, asszonyokat és a kisdedeket is.


7. vers

De az állatokat és a városokból való összes zsákmányt prédára vetettük magunk közt.


8. vers

Így vettük el abban az időben az emóriak két királyának kezéből azt a földet, amely a Jordánon túl volt, az Arnón-pataktól fogva a Hermón hegyéig.


9. vers

A szidóniak a Hermónt Szirjónnak, az emóriak pedig Szenírnek hívják.


10. vers

Elfoglaltuk a síkság minden városát és az egész Gileádot meg az egész Básánt Szalkáig és Edreiig, amelyek a básánbeli Óg országának városai voltak.


11. vers

Mert egyedül Óg, Básán királya maradt meg a refáiak maradéka közül. Íme, az ő ágya, a vaságy nem itt Rabbátban, az Ammón fiainál van-e? Kilenc könyök a hosszúsága, és négy könyök a szélessége a közönséges könyök szerint.


12. vers

Azt a földet pedig, amelyet abban az időben örökségül birtokba vettünk az Arnón-patak mellett Aróértől fogva, valamint Gileád hegyvidékének a felét és városait a rúbenieknek és a gádiaknak adtam.


13. vers

Gileád többi részét pedig és az egész Básánt, Óg országát Argób egész vidékével odaadtam Manassé fél törzsének. Az egész Básánt a refáiak földjének hívták.


14. vers

Jáír, Manassé fia kapta Argób egész vidékét a gesúriak és maakáiak határáig. Azokat Básánnal együtt az ő nevéről Jáír falvainak hívják mindmáig.


15. vers

Mákírnak pedig Gileádot adtam.


16. vers

A rúbenieknek és a gádiaknak adtam Gileádból az Arnón-patakig terjedő részt, ahol a patak közepe a határ, és a Jabbók-patakig terjedő részt, amely Ammón fiainak határa,


17. vers

valamint a síkságot és határul a Jordánt, a Kinneret-tótól a síkság tengeréig, a Sós-tengerig, amely a Piszgá-hegy lábánál van, keleten.


18. vers

Ezt parancsoltam nektek abban az időben: Az Úr, a ti Istenetek már nektek adta ezt a földet birtokul. Fegyverkezzetek föl, és mindnyájan, akik hadra foghatók vagytok, menjetek át testvéreiteknek, Izráel fiainak az élén.


19. vers

Csak feleségeitek, kicsinyeitek és állataitok maradjanak a városaitokban, amelyeket nektek adtam, mert tudom, hogy sok jószágotok van;


20. vers

mindaddig legyen így, amíg nyugalmat ad az Úr testvéreiteknek is, mint nektek, és ők is birtokba veszik a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nekik a Jordánon túl. Azután térjetek vissza, mindenki a saját örökségébe, amelyet nektek adtam.


21. vers

Józsuénak ezt parancsoltam abban az időben: Saját szemeddel láttad mindazt, amit az Úr, a ti Istenetek cselekedett azzal a két királlyal. Így bánik az Úr mindazokkal az országokkal, amelyeken átmész.


22. vers

Ne féljetek tőlük, mert maga az Úr, a ti Istenetek harcol értetek!


23. vers

Így könyörögtem az Úrnak abban az időben:


24. vers

Uram Isten, te elkezdted megmutatni szolgádnak a te nagyságodat és hatalmas kezedet. Mert kicsoda olyan Isten a mennyben és a földön, aki olyan hatalmas tetteket vihetne véghez, mint te?


25. vers

Hadd menjek át, kérlek, és hadd lássam meg azt a jó földet, amely a Jordánon túl van, és azt a szép hegyvidéket és a Libánont!


26. vers

De megharagudott énrám miattatok az Úr, és nem hallgatott meg engem, hanem azt mondta nekem az Úr: Elég ez neked, ne szólj már többet hozzám e dolog felől!


27. vers

Menj föl a Piszgá tetejére, emeld föl a szemedet nyugat felé, észak felé, dél felé és kelet felé, és nézd meg a szemeddel, mert nem mész át ezen a Jordánon.


28. vers

Józsuénak pedig parancsolj, bátorítsd és erősítsd őt, mert ő megy át e nép előtt, és ő teszi őket örököseivé annak a földnek, amelyet látsz.


29. vers

Ezért ott maradtunk a völgyben, Bét-Peórral szemben.

Fejezetek:


Könyvek