Mózes ötödik könyve
9. fejezet
1. vers
Halld, Izráel! Ma átkelsz a Jordánon, hogy bemenj, és birtokba végy nálad nagyobb és erősebb népeket, nagy és égig megerősített városokat,
2. vers
nagy és szálas népet, Anák-fiakat, akikről magad is tudod, és magad is hallottad: Kicsoda állhat meg Anák fiai előtt?
3. vers
Tudd meg azért e mai napon, hogy az Úr, a te Istened jár előtted mint emésztő tűz, ő törli el és ő alázza meg őket előtted. Kiűzöd és hamar elveszted őket, ahogy megmondta neked az Úr.
4. vers
Amikor tehát kiűzi őket előled az Úr, a te Istened, ne szólj így szívedben: „Az én igazságomért hozott be engem az Úr, hogy birtokba vegyem ezt a földet”, holott e népeket az ő istentelenségükért űzi ki előled az Úr.
5. vers
Nem a te igazságodért mész be, hogy birtokba vedd a földjüket, sem a te szívednek igaz voltáért, hanem az Úr, a te Istened e népeket istentelenségükért űzi ki előled, hogy megerősítse az ígéretet, amelyet esküvel fogadott az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
6. vers
Tudd meg azért, hogy az Úr, a te Istened nem a te igazságodért adja neked ezt a jó földet birtokul, hiszen igen keménynyakú nép vagy!
7. vers
Emlékezzél rájuk, és el ne felejtsd azokat, amikkel haragra indítottad az Urat, a te Istenedet a pusztában! Attól a naptól fogva, amelyen kijöttél Egyiptom földjéről, mindaddig, amíg e helyre jutottatok, az Úr ellen tusakodtatok.
8. vers
Már a Hóreben haragra indítottátok az Urat, és annyira megharagudott rátok, hogy el akart veszteni titeket.
9. vers
Amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, a szövetség tábláit, amelyet az Úr kötött veletek, és a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem, és vizet sem ittam,
10. vers
akkor átadta nekem az Úr az Isten ujjával írt két kőtáblát, és rajtuk voltak mindazok az igék, amelyeket az Úr mondott nektek a hegyen a tűz közepéből a gyülekezés napján.
11. vers
Amikor negyven nap és negyven éj elmúltával átadta nekem az Úr a két kőtáblát, a szövetség tábláit,
12. vers
azt mondta nekem: Kelj föl, gyorsan menj le innen, mert megromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nekik, öntött bálványt készítettek maguknak.
13. vers
Majd így szólt hozzám az Úr: Láttam e népet, és bizony keménynyakú nép ez!
14. vers
Hagyj békét nekem, hadd pusztítsam el őket, és hadd töröljem el nevüket az ég alól, téged pedig nála nagyobb és erősebb néppé teszlek!
15. vers
Akkor megfordultam, és lejöttem a hegyről, a hegy pedig tűzzel égett, és a szövetség két táblája a két kezemben volt.
16. vers
Amikor láttam, hogy íme, vétkeztetek az Úr, a ti Istenetek ellen, mert öntött borjút csináltatok magatoknak, és így hamar letértetek arról az útról, amelyet az Úr parancsolt nektek,
17. vers
megragadtam a két táblát, elhajítottam a kezemből, és összetörtem szemetek láttára.
18. vers
Azután leborultam az Úr előtt úgy, mint azelőtt, negyven nap és negyven éjjel kenyeret sem ettem, és vizet sem ittam minden bűnötök miatt, amelyet elkövettetek, és azt tettétek, ami gonosz az Úr előtt, hogy haragra ingereljétek őt.
19. vers
Mert féltem attól a haragtól és nekibúsulástól, amellyel úgy megharagudott rátok az Úr, hogy el akart pusztítani benneteket. De akkor is meghallgatott engem az Úr.
20. vers
Áronra is igen megneheztelt az Úr, és őt is el akarta pusztítani. De Áronért is imádkoztam ugyanakkor.
21. vers
A ti bűnötöket pedig, a borjút, amelyet készítettetek, megragadtam, és megégettem tűzzel. Összetörtem, jól megőröltem, hogy porrá morzsolódjék, azután bevetettem a porát a patakba, amely a hegyről folyt alá.
22. vers
Azután Tabérában, Masszában és Kibrót-Taavában is haragra indítottátok az Urat.
23. vers
Majd mikor az Úr elküldött titeket Kádés-Barneából e szavakkal: „Menjetek föl, és vegyétek birtokba azt a földet, amelyet nektek adtam”, akkor is tusakodtatok az Úrnak, a ti Isteneteknek beszéde ellen. Nem hittetek neki, és nem hallgattatok szavára.
24. vers
Tusakodtatok az Úr ellen, amióta csak ismerlek titeket.
25. vers
Leborultam tehát az Úr előtt, és negyven nap és negyven éjjel maradtam leborulva, mert azt mondta az Úr, hogy elveszt benneteket.
26. vers
Akkor imádkoztam az Úrhoz, és azt mondtam: Uram, Istenem! Ne pusztítsd el népedet, örökségedet, amelyet hatalmaddal megszabadítottál, amelyet erős kézzel hoztál ki Egyiptomból.
27. vers
Emlékezzél meg szolgáidról: Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról, ne nézd e nép keménységét, istentelenségét és bűnét!
28. vers
Hogy ne mondhassa annak a földnek a népe, ahonnan kihoztál minket: „Nem tudta bevinni őket az Úr arra a földre, amelyet ígért nekik. Meggyűlölte őket, és azért vitte ki innen, hogy megölje őket a pusztában.”
29. vers
Pedig a te néped ők és a te örökséged, amelyet nagy erőddel és kinyújtott karoddal hoztál ki!
Könyvek
