Mózes ötödik könyve
33. fejezet
1. vers
Ez pedig az áldás, amellyel Mózes, Isten embere halála előtt megáldotta Izráel fiait.
2. vers
Ezt mondta:
A Sínai-hegyről jött az Úr,
és Széírből támadt föl nekik.
Párán hegyéről ragyogott elő,
tízezer szent között jelent meg,
jobbja felől tüzes törvény volt számukra.*
3. vers
Bizony, ő szereti népét!
Minden szentje kezedben van.
Lábadhoz telepednek,
és hallgatják beszédeidet.
4. vers
Törvényt parancsolt nekünk Mózes,
örökségül Jákób közösségének.
5. vers
Az Úr lett Jesurún királya,
mikor összegyűltek a nép fejei,
és együtt voltak Izráel törzsei.
6. vers
Éljen Rúben, ne haljon meg,
és száma ne kevesbedjen meg!*
7. vers
Ez pedig a Júda áldása. Így szólt:
Hallgasd meg, Uram, Júda szavát,
és vidd be őt népéhez.
Keze legyen elégséges neki, />
de légy segítsége szorongatói ellen.
8. vers
Léviről pedig ezt mondta:
Tummímod és urímod
a közüled való kegyes férfi legyen,
akit próbára tettél Masszában,
akivel perbe szálltál Meríbá vizeinél.
9. vers
Aki azt mondta apjáról és anyjáról:
„Nem láttam őt”,
testvéreit nem ismerte,
és fiaival sem gondolt.
Mert megtartották beszédedet,
és ragaszkodtak szövetségedhez.
10. vers
A te végzéseidre tanították Jákóbot,
és a te törvényedre Izráelt.
Tömjént tesznek színed elé
és égőáldozatot oltárodra.
11. vers
Áldd meg, Uram, az ő erejét,
és keze munkája legyen kedves előtted!
Roppantsd meg a reá támadók
és az őt gyűlölők derekát, hogy föl ne kelhessenek!
12. vers
Benjáminról ezt mondta:
Az Úr kedveltje! />
Biztonságban lakik nála,
oltalmazza őt minden időben,
és az ő vállai között lakik.
13. vers
Józsefről pedig ezt mondta:
Áldott az Úrtól az ő földje
az ég kincseivel, a harmattal
és a lent elterülő mélységes vizekkel,
14. vers
a nap érlelte drága terméssel
és a hold sarjasztotta drágaságokkal,
15. vers
az ősi hegyek javaival
és az örök halmok ajándékaival,
16. vers
a föld drágaságaival és bőségével.
A csipkebokorban lakozónak jókedve
szálljon József fejére,
a testvérei közül kiválasztott koponyájára!
17. vers
Dicsősége olyan, mint az elsőként született bikaborjú:
szarvai bölényszarvak,
népeket öklel azokkal
mindenfelé, a föld széléig.
Ezek Efraim tízezrei
és Manassé ezrei.
18. vers
Zebulonról ezt mondta:
Örvendj, Zebulon, ha kimész,
és te, Issakár, a sátraidban!
19. vers
Népeket hívogatnak a hegyre,
és igaz áldozattal áldoznak ott.
A tengerek bőségét élvezik
és a föveny rejtett kincseit.
20. vers
Gádról ezt mondta:
Áldott, aki kiterjeszti Gádot!
Úgy él ott, mint egy oroszlán,
és szétszaggat kart és koponyát.
21. vers
A legjavát nézte ki magának,
mert ott volt elrejtve törvényes osztályrésze.
A nép fejedelmeivel ment,
az Úr igazsága és végzése
szerint járt el Izráellel együtt.*
22. vers
Dánról ezt mondta:
Dán oroszlánkölyök,
amely Básánból ugrik elő.
23. vers
Naftáliról így szólt:
Ó, Naftáli, aki az Úr jóakaratában bővelkedsz,
és áldásával vagy teljes!
Legyen tied a tenger és a dél!
24. vers
Ásérról ezt mondta:
Legyen nagyon áldott a fiak közt Ásér!
Legyen kedves testvérei előtt,
és fürössze lábát olajban.
25. vers
Vas- és rézzáraid legyenek,
és egész életedben tartson az erőd.
26. vers
Nincs olyan, mint Jesurún Istene!
Az egeken száguld segítségedre,
és fenségében a felhőkön.
27. vers
Hajlékod az örökkévaló Isten,
alant vannak örökkévaló karjai.
Elűzi előled az ellenséget,
és azt mondja: Pusztítsd!
28. vers
Így lakik biztonságban Izráel, />
egymaga lesz Jákób forrása
a gabona és a bor földjén,
és egei harmatot csepegnek.
29. vers
Boldog vagy, Izráel!
Kicsoda olyan, mint te?
Nép, amelyet az Úr oltalmaz;
ő a te segítőd, pajzsod
és dicsőségednek fegyvere!
Hízelegnek majd neked ellenségeid,
és te magaslataikat taposod.
Könyvek
