Mózes ötödik könyve
15. fejezet
1. vers
Minden hetedik esztendő végén el kell engedni az adósságot.
2. vers
Az elengedés módja pedig ez: minden kölcsönadó ember engedje el, amit kölcsönadott felebarátjának. Ne hajtsa be felebarátján és testvérén, mert elengedés hirdettetett az Úrért.
3. vers
Az idegentől behajthatod. De amivel a testvéred tartozik, azt engedd el neki.
4. vers
De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld téged az Úr azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökségül ad neked, hogy birtokba vedd.
5. vers
De csak akkor, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartod és teljesíted mindazt a parancsolatot, amelyet parancsolok neked.
6. vers
Bizony megáld téged Istened, az Úr, amint megmondta neked. Sok népnek adsz zálogkölcsönt, te pedig nem szorulsz kölcsönre, és sok népen fogsz uralkodni, de terajtad nem uralkodnak.
7. vers
Ha mégis szegénnyé lesz valaki a testvéreid közül valamelyik lakóhelyeteken, azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, ne keményítsd meg a szívedet, és ne zárd be kezedet a te szegény testvéred előtt,
8. vers
hanem örömest nyisd meg neki kezedet, és örömest adj neki annyit kölcsön, amennyire szüksége van, amikor szükséget szenved.
9. vers
Vigyázz magadra, hogy ne legyen a szívedben ilyen istentelen gondolat: közeleg a hetedik esztendő, az elengedés esztendeje, és nehogy elfordítsd szemedet a te szegény testvéredtől, és ne adj neki. Mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn fog terhelni téged.
10. vers
Szívesen adj neki, és ne essen rosszul a szívednek az, hogy adsz neki, mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban és mindenben, amire kezedet teszed.
11. vers
Mivel a szegény nem fogy ki a földről, azért azt parancsolom neked: örömest nyisd meg kezedet szűkölködő és szegény testvérednek a te földeden.
12. vers
Ha eladja magát neked testvéred, egy héber férfi vagy asszony, és hat esztendeig szolgál téged, a hetedik esztendőben bocsásd szabadon.
13. vers
És mikor szabadon bocsátod, ne küldd el üres kézzel,
14. vers
hanem lásd el bőven juhaidból, szérűdről és sajtódból. Adj neki abból, amivel megáldott téged az Úr, a te Istened.
15. vers
Emlékezz arra, hogy te is szolga voltál Egyiptom földjén, és megszabadított téged az Úr, a te Istened. Ezért parancsolom ezt ma neked.
16. vers
Ha pedig azt mondja neked: „Nem megyek el tőled, mert megszerettelek téged és a házad népét”, mivel jó dolga volt nálad,
17. vers
akkor fogj egy árt, szúrd a fülén át az ajtófélfába, és maradjon szolgád örökre. Így cselekedjél szolgálóleányoddal is.
18. vers
Ne essék nehezedre, hogy szabadon bocsásd őt, hiszen kétszer annyi bérre valót szolgált neked hat éven át, mint amennyi egy napszámos bére. Így megáld téged az Úr, a te Istened mindenben, amit cselekszel.
19. vers
Marhád és juhaid első ellésének minden hímjét az Úrnak, a te Istenednek szenteld. Ne fogd munkára tehened első borját, és ne nyírd meg juhaid első bárányát.
20. vers
Az Úrnak, a te Istenednek színe előtt edd meg azt minden évben te és házad népe azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr.
21. vers
Ha pedig valami hibája van: sánta vagy vak, vagy valamilyen fogyatkozásban szenved, akkor ne áldozd fel azt az Úrnak, a te Istenednek.
22. vers
Megeheted a lakóhelyeden, a tisztátalan és a tiszta ember egyaránt, mintha őz vagy szarvas volna.
23. vers
Csak a vérét ne edd meg, öntsd azt a földre, mint a vizet.
Könyvek
