Mózes ötödik könyve
capítulo 15
verso 1
Minden hetedik esztendő végén el kell engedni az adósságot.
verso 2
Az elengedés módja pedig ez: minden kölcsönadó ember engedje el, amit kölcsönadott felebarátjának. Ne hajtsa be felebarátján és testvérén, mert elengedés hirdettetett az Úrért.
verso 3
Az idegentől behajthatod. De amivel a testvéred tartozik, azt engedd el neki.
verso 4
De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld téged az Úr azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökségül ad neked, hogy birtokba vedd.
verso 5
De csak akkor, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartod és teljesíted mindazt a parancsolatot, amelyet parancsolok neked.
verso 6
Bizony megáld téged Istened, az Úr, amint megmondta neked. Sok népnek adsz zálogkölcsönt, te pedig nem szorulsz kölcsönre, és sok népen fogsz uralkodni, de terajtad nem uralkodnak.
verso 7
Ha mégis szegénnyé lesz valaki a testvéreid közül valamelyik lakóhelyeteken, azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, ne keményítsd meg a szívedet, és ne zárd be kezedet a te szegény testvéred előtt,
verso 8
hanem örömest nyisd meg neki kezedet, és örömest adj neki annyit kölcsön, amennyire szüksége van, amikor szükséget szenved.
verso 9
Vigyázz magadra, hogy ne legyen a szívedben ilyen istentelen gondolat: közeleg a hetedik esztendő, az elengedés esztendeje, és nehogy elfordítsd szemedet a te szegény testvéredtől, és ne adj neki. Mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn fog terhelni téged.
verso 10
Szívesen adj neki, és ne essen rosszul a szívednek az, hogy adsz neki, mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban és mindenben, amire kezedet teszed.
verso 11
Mivel a szegény nem fogy ki a földről, azért azt parancsolom neked: örömest nyisd meg kezedet szűkölködő és szegény testvérednek a te földeden.
verso 12
Ha eladja magát neked testvéred, egy héber férfi vagy asszony, és hat esztendeig szolgál téged, a hetedik esztendőben bocsásd szabadon.
verso 13
És mikor szabadon bocsátod, ne küldd el üres kézzel,
verso 14
hanem lásd el bőven juhaidból, szérűdről és sajtódból. Adj neki abból, amivel megáldott téged az Úr, a te Istened.
verso 15
Emlékezz arra, hogy te is szolga voltál Egyiptom földjén, és megszabadított téged az Úr, a te Istened. Ezért parancsolom ezt ma neked.
verso 16
Ha pedig azt mondja neked: „Nem megyek el tőled, mert megszerettelek téged és a házad népét”, mivel jó dolga volt nálad,
verso 17
akkor fogj egy árt, szúrd a fülén át az ajtófélfába, és maradjon szolgád örökre. Így cselekedjél szolgálóleányoddal is.
verso 18
Ne essék nehezedre, hogy szabadon bocsásd őt, hiszen kétszer annyi bérre valót szolgált neked hat éven át, mint amennyi egy napszámos bére. Így megáld téged az Úr, a te Istened mindenben, amit cselekszel.
verso 19
Marhád és juhaid első ellésének minden hímjét az Úrnak, a te Istenednek szenteld. Ne fogd munkára tehened első borját, és ne nyírd meg juhaid első bárányát.
verso 20
Az Úrnak, a te Istenednek színe előtt edd meg azt minden évben te és házad népe azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr.
verso 21
Ha pedig valami hibája van: sánta vagy vak, vagy valamilyen fogyatkozásban szenved, akkor ne áldozd fel azt az Úrnak, a te Istenednek.
verso 22
Megeheted a lakóhelyeden, a tisztátalan és a tiszta ember egyaránt, mintha őz vagy szarvas volna.
verso 23
Csak a vérét ne edd meg, öntsd azt a földre, mint a vizet.
Libros
