Mózes ötödik könyve
capítulo 9
verso 1
Halld, Izráel! Ma átkelsz a Jordánon, hogy bemenj, és birtokba végy nálad nagyobb és erősebb népeket, nagy és égig megerősített városokat,
verso 2
nagy és szálas népet, Anák-fiakat, akikről magad is tudod, és magad is hallottad: Kicsoda állhat meg Anák fiai előtt?
verso 3
Tudd meg azért e mai napon, hogy az Úr, a te Istened jár előtted mint emésztő tűz, ő törli el és ő alázza meg őket előtted. Kiűzöd és hamar elveszted őket, ahogy megmondta neked az Úr.
verso 4
Amikor tehát kiűzi őket előled az Úr, a te Istened, ne szólj így szívedben: „Az én igazságomért hozott be engem az Úr, hogy birtokba vegyem ezt a földet”, holott e népeket az ő istentelenségükért űzi ki előled az Úr.
verso 5
Nem a te igazságodért mész be, hogy birtokba vedd a földjüket, sem a te szívednek igaz voltáért, hanem az Úr, a te Istened e népeket istentelenségükért űzi ki előled, hogy megerősítse az ígéretet, amelyet esküvel fogadott az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
verso 6
Tudd meg azért, hogy az Úr, a te Istened nem a te igazságodért adja neked ezt a jó földet birtokul, hiszen igen keménynyakú nép vagy!
verso 7
Emlékezzél rájuk, és el ne felejtsd azokat, amikkel haragra indítottad az Urat, a te Istenedet a pusztában! Attól a naptól fogva, amelyen kijöttél Egyiptom földjéről, mindaddig, amíg e helyre jutottatok, az Úr ellen tusakodtatok.
verso 8
Már a Hóreben haragra indítottátok az Urat, és annyira megharagudott rátok, hogy el akart veszteni titeket.
verso 9
Amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, a szövetség tábláit, amelyet az Úr kötött veletek, és a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem, és vizet sem ittam,
verso 10
akkor átadta nekem az Úr az Isten ujjával írt két kőtáblát, és rajtuk voltak mindazok az igék, amelyeket az Úr mondott nektek a hegyen a tűz közepéből a gyülekezés napján.
verso 11
Amikor negyven nap és negyven éj elmúltával átadta nekem az Úr a két kőtáblát, a szövetség tábláit,
verso 12
azt mondta nekem: Kelj föl, gyorsan menj le innen, mert megromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nekik, öntött bálványt készítettek maguknak.
verso 13
Majd így szólt hozzám az Úr: Láttam e népet, és bizony keménynyakú nép ez!
verso 14
Hagyj békét nekem, hadd pusztítsam el őket, és hadd töröljem el nevüket az ég alól, téged pedig nála nagyobb és erősebb néppé teszlek!
verso 15
Akkor megfordultam, és lejöttem a hegyről, a hegy pedig tűzzel égett, és a szövetség két táblája a két kezemben volt.
verso 16
Amikor láttam, hogy íme, vétkeztetek az Úr, a ti Istenetek ellen, mert öntött borjút csináltatok magatoknak, és így hamar letértetek arról az útról, amelyet az Úr parancsolt nektek,
verso 17
megragadtam a két táblát, elhajítottam a kezemből, és összetörtem szemetek láttára.
verso 18
Azután leborultam az Úr előtt úgy, mint azelőtt, negyven nap és negyven éjjel kenyeret sem ettem, és vizet sem ittam minden bűnötök miatt, amelyet elkövettetek, és azt tettétek, ami gonosz az Úr előtt, hogy haragra ingereljétek őt.
verso 19
Mert féltem attól a haragtól és nekibúsulástól, amellyel úgy megharagudott rátok az Úr, hogy el akart pusztítani benneteket. De akkor is meghallgatott engem az Úr.
verso 20
Áronra is igen megneheztelt az Úr, és őt is el akarta pusztítani. De Áronért is imádkoztam ugyanakkor.
verso 21
A ti bűnötöket pedig, a borjút, amelyet készítettetek, megragadtam, és megégettem tűzzel. Összetörtem, jól megőröltem, hogy porrá morzsolódjék, azután bevetettem a porát a patakba, amely a hegyről folyt alá.
verso 22
Azután Tabérában, Masszában és Kibrót-Taavában is haragra indítottátok az Urat.
verso 23
Majd mikor az Úr elküldött titeket Kádés-Barneából e szavakkal: „Menjetek föl, és vegyétek birtokba azt a földet, amelyet nektek adtam”, akkor is tusakodtatok az Úrnak, a ti Isteneteknek beszéde ellen. Nem hittetek neki, és nem hallgattatok szavára.
verso 24
Tusakodtatok az Úr ellen, amióta csak ismerlek titeket.
verso 25
Leborultam tehát az Úr előtt, és negyven nap és negyven éjjel maradtam leborulva, mert azt mondta az Úr, hogy elveszt benneteket.
verso 26
Akkor imádkoztam az Úrhoz, és azt mondtam: Uram, Istenem! Ne pusztítsd el népedet, örökségedet, amelyet hatalmaddal megszabadítottál, amelyet erős kézzel hoztál ki Egyiptomból.
verso 27
Emlékezzél meg szolgáidról: Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról, ne nézd e nép keménységét, istentelenségét és bűnét!
verso 28
Hogy ne mondhassa annak a földnek a népe, ahonnan kihoztál minket: „Nem tudta bevinni őket az Úr arra a földre, amelyet ígért nekik. Meggyűlölte őket, és azért vitte ki innen, hogy megölje őket a pusztában.”
verso 29
Pedig a te néped ők és a te örökséged, amelyet nagy erőddel és kinyújtott karoddal hoztál ki!
Libros
