Mózes ötödik könyve

capítulo 12


Capítulos:


verso 1

Ezek azok a rendelkezések és végzések, amelyeket amíg csak éltek e földön, meg kell tartanotok és teljesítenetek kell azon a földön, amelyet az Úr, atyáidnak Istene ad nektek birtokul.


verso 2

Teljesen pusztítsátok el mindazokat a helyeket, ahol a maguk isteneit szolgálják a magas hegyeken, a halmokon és minden zöldellő fa alatt azok a nemzetek, amelyeknek urai lesztek.


verso 3

Rontsátok le oltáraikat, törjétek össze oszlopaikat, égessétek meg berkeiket, és vagdaljátok szét isteneik faragott képeit, a nevüket is pusztítsátok ki arról a helyről.


verso 4

De ne így tegyetek az Úrral, a ti Istenetekkel.


verso 5

Hanem azt a helyet keressétek föl, és oda járjatok, amelyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek minden törzsetek közül, hogy nevét oda helyezze, és ott lakozzék.


verso 6

Oda vigyétek egészen elégő áldozataitokat, véresáldozataitokat, tizedeiteket, fölajánlásaitokat, mind fogadalomból, mind szabad akaratból való adományaitokat és marháitok és juhaitok első fajzását.


verso 7

Ott egyetek az Úrnak, Isteneteknek színe előtt, és örvendezzetek ti és házatok népe kezetek minden keresményének, amellyel megáld Istenetek, az Úr.


verso 8

Ne tegyetek úgy ott, ahogy most mi teszünk itt: mindenki úgy, ahogy neki jónak tetszik.


verso 9

Mert most még nem mentetek be a nyugalom helyére és az örökségbe, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.


verso 10

Mikor pedig átkeltek a Jordánon, és azon a földön fogtok lakni, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek örökségül, és nyugodalmat ad minden ellenségetektől, amely körülöttetek van, és biztonságban fogtok lakni,


verso 11

akkor arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, amit parancsolok nektek: egészen elégő áldozataitokat, véresáldozataitokat, tizedeteket és fölajánlásaitokat és fogadalmi áldozataitokat, amelyeket az Úrnak fogadtok.


verso 12

Örvendezzetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt mind ti, mind fiaitok és leányaitok, mind szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, aki kapuitokon belül van, mert neki nincs része vagy öröksége, mint nektek.


verso 13

Vigyázz, hogy egészen elégő áldozataidat ne mutasd be bármely helyen, amelyet meglátsz,


verso 14

hanem csak azon a helyen mutasd be egészen elégő áldozataidat, és azon a helyen cselekedjél mindent, amit parancsolok neked, amelyet az Úr választott ki egyik törzsedben.


verso 15

De minden kapudon belül vághatsz állatot, és ehetsz húst, ahogy lelked kívánja, abból, amivel az Úr, a te Istened megáld téged, és amit ad neked. Tisztátalan és tiszta ember éppúgy eheti azt, mint az őzet és a szarvast.


verso 16

Csak a vérét ne egyétek meg. A földre öntsd azt, mint a vizet.


verso 17

Nem eheted meg kapuidon belül sem gabonádnak, sem mustodnak, sem olajodnak a tizedét, sem marhádnak és juhodnak az első fajzását, sem semmiféle fogadalmi áldozatodat, amelyet fogadsz, sem önkéntes adományaidat, sem fölemelt áldozatodat.


verso 18

Hanem csak az Úrnak, a te Istenednek színe előtt egyed fiaddal, leányoddal, szolgáddal, szolgálóleányoddal és a kapuidon belül levő lévitával együtt azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened. Örvendezzél az Úrnak, a te Istenednek színe előtt minden szerzeményednek.


verso 19

Vigyázz, hogy ne hagyd magára a lévitát, amíg csak földeden élsz.


verso 20

Ha majd az Úr, a te Istened kiterjeszti határodat, ahogyan megígérte neked, és arra gondolsz: jó volna húst enni, akkor mivelhogy a lelked húst kíván enni, egyél húst, amennyit csak kívánsz.


verso 21

Ha pedig messze van tőled az a hely, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt, hogy oda helyezze nevét, és parancsom szerint levágsz marháidból és juhaidból, amelyeket az Úr ad majd neked, akkor, ahogy a lelked kívánja, ehetsz belőlük lakóhelyeden.


verso 22

Úgy eheted, ahogy az őzet és a szarvast szokták enni; a tisztátalan és a tiszta ember egyaránt ehet belőle.


verso 23

Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért ne edd meg, mert a vér az élet. Tehát ne edd meg az életet a hússal együtt!


verso 24

Ne edd meg, öntsd a földre, mint a vizet.


verso 25

Ne edd meg, hogy jó dolgod legyen neked és gyermekeidnek is utánad, mivel azt cselekszed, ami helyes az Úr szemében.


verso 26

De ha valamit megszentelsz a sajátodból, vagy fogadalmat teszel, fogd és vidd arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr.


verso 27

Az Úrnak, a te Istenednek oltárán áldozd fel a te egészen elégő áldozataidat húsukkal és vérükkel együtt. Véresáldozataid vérét öntsd az Úrnak, a te Istenednek oltárára, a húsát pedig megeheted.


verso 28

Vigyázz, és hallgasd meg mindazt az igét, amelyet parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és gyermekeidnek mindenkor, mert azt cselekszed, ami jó és igaz az Úrnak, a te Istenednek szemében.


verso 29

Mikor kiirtja előled az Úr, a te Istened azokat a nemzeteket onnan, ahová bemész, s ha birtokba veszed, és majd az ő földjükön laksz,


verso 30

vigyázz, hogy tőrbe ne ess azokat követve, akik kivesztek előled. Ne érdeklődj isteneik felől, hogy miképpen tisztelik e nemzetek az ő isteneiket, mondván: „Én is úgy akarok tenni.”


verso 31

Ne tégy így az Úrral, a te Isteneddel, mert mindenféle utálatosságot tettek isteneikkel, amit gyűlöl az Úr. Még fiaikat és leányaikat is elégették isteneiknek.


verso 32

Mindazt, amit parancsolok nektek, tartsátok meg, és aszerint cselekedjetek. Semmit se tégy hozzá, és el se végy belőle!

Capítulos:


Libros