Mózes ötödik könyve
27. fejezet
1. vers
Ezután Mózes Izráel véneivel ezt a parancsot adta a népnek: Tartsátok meg mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok nektek.
2. vers
Amely napon átkeltek a Jordánon arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, állíts föl nagy köveket, és meszeld be azokat mésszel.
3. vers
Írd föl azokra e törvény minden igéjét, mihelyt átkelsz, hogy bemehess arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, a tejjel és mézzel folyó földre, amint megígérte neked az Úr, atyáid Istene.
4. vers
Mihelyt tehát átkeltek a Jordánon, állítsátok föl az Ébál hegyén azokat a köveket, ahogy ma parancsolom nektek, és meszeljétek be mésszel.
5. vers
Építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek. Olyan kövekből való oltárt, amelyeket nem faragtál meg vassal.
6. vers
Ép kövekből építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek, és egészen elégő áldozatokat mutassál be rajta az Úrnak, a te Istenednek.
7. vers
Mutass be hálaáldozatokat is, edd azt meg ott, és vigadozzál az Úr, a te Istened színe előtt.
8. vers
És írd föl a kövekre ennek a törvénynek minden igéjét igen világosan!
9. vers
Ezután azt mondták Mózes és a Lévi nemzetségéből való papok egész Izráelnek: Figyelj és hallgass, Izráel! E mai napon lettél az Úrnak, a te Istenednek népévé.
10. vers
Hallgass azért az Úrnak, a te Istenednek szavára, és az ő parancsolatai és rendelkezései szerint cselekedjél, amelyeket én ma parancsolok neked.
11. vers
Ezt parancsolta Mózes azon a napon a népnek:
12. vers
Amikor átkeltek a Jordánon, ezek álljanak föl a nép megáldására a Garizim hegyén: Simeon, Lévi, Júda, Issakár, József és Benjámin.
13. vers
Az Ébál hegyén pedig ezek álljanak fel, hogy átkot mondjanak: Rúben, Gád, Ásér, Zebulon, Dán és Naftáli.
14. vers
A léviták pedig szóljanak, és ezt mondják fennszóval egész Izráel népének:
15. vers
Átkozott az az ember, aki mesterember keze munkájával faragott vagy öntött képet csinál, és titokban felállítja azt, mert ezt utálja az Úr. És mondja rá az egész nép: Ámen!
16. vers
Átkozott az, aki szidalmazza apját vagy anyját! És mondja rá az egész nép: Ámen!
17. vers
Átkozott az, aki elmozdítja felebarátja határkövét! És mondja rá az egész nép: Ámen!
18. vers
Átkozott az, aki félrevezeti a vakot az úton! És mondja rá az egész nép: Ámen!
19. vers
Átkozott az, aki elferdíti a jövevény, az árva és az özvegy igazságát! És mondja rá az egész nép: Ámen!
20. vers
Átkozott az, aki apja feleségével hál, mert feltakarja apja takaróját! És mondja rá az egész nép: Ámen!
21. vers
Átkozott az, aki bármiféle állattal közösül! És mondja rá az egész nép: Ámen!
22. vers
Átkozott az, aki leánytestvérével hál, apja leányával vagy anyja leányával! És mondja rá az egész nép: Ámen!
23. vers
Átkozott az, aki anyósával hál! És mondja rá az egész nép: Ámen!
24. vers
Átkozott az, aki titokban megöli felebarátját! És mondja rá az egész nép: Ámen!
25. vers
Átkozott az, aki vesztegetést fogad el, hogy ártatlan ember vérét ontsa! És mondja rá az egész nép: Ámen!
26. vers
Átkozott az, aki nem tartja meg e törvény igéit, és aszerint nem cselekszik! És mondja rá az egész nép: Ámen!
Könyvek
