Mózes ötödik könyve
2. fejezet
1. vers
Azután megfordultunk, és elindultunk a pusztába, a Vörös-tenger felé, ahogy az Úr mondta nekem, és sokáig kerülgettük a Széír-hegyet.
2. vers
Azután így szólt hozzám az Úr:
3. vers
Már eleget kerülgettétek ezt a hegyet, forduljatok észak felé.
4. vers
Ezt parancsold a népnek: „Mikor átmentek testvéreiteknek, Ézsau fiainak a határán, akik Széírben laknak, noha félnek tőletek, mégis igen vigyázzatok!
5. vers
Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből nektek egy talpalatnyit sem, mert Ézsaunak adtam a Széír-hegyet örökségül.
6. vers
Pénzen vásároljatok tőlük ennivalót, hogy ehessetek, és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy ihassatok.
7. vers
Mert az Úr, a te Istened megáldott téged kezed minden munkájában. Tudja, hogy e nagy pusztaságban jársz. Immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened, nem szűkölködtél semmiben.”
8. vers
Akkor átmentünk testvéreink, Ézsau fiai között, akik Széírben, a síkság útján laknak, amely Élattól és Ecjón-Gebertől indul ki.
Azután megfordultunk, és átmentünk Móáb pusztájának az útjára.
9. vers
Ekkor azt mondta nekem az Úr: Ne harcolj Móáb ellen, és ne ingereld harcra, mert nem adok az ő földjéből neked semmi örökséget, mert Lót fiainak adtam Árt örökségül.
10. vers
Az émiek laktak ott azelőtt, amely olyan nagy, számos és szálas nép, mint az anákok.
11. vers
Őket is refáiaknak tartották, mint az anákokat, de a móábiak émieknek hívták őket.
12. vers
Széírben pedig a hóriak laktak azelőtt, akiket Ézsau fiai kiűztek és kiirtottak, és az ő helyükre telepedtek, ahogyan Izráel is bánt az ő örökségének földjével, amelyet az Úr adott neki.
13. vers
Most azért induljatok, és keljetek át a Zered-patakon. Át is keltünk a Zered-patakon.
14. vers
Az idő pedig harmincnyolc esztendő volt, amíg Kádés-Barneából elindultunk, és átkeltünk a Zered-patakon, mialatt kiveszett a táborból a harcosok egész nemzedéke, ahogyan megesküdött nekik az Úr.
15. vers
Bizony, az Úr keze volt rajtuk, és addig pusztította őket, míg mind kipusztultak a táborból.
16. vers
Amikor ezek a harcosok mind meghaltak és kipusztultak a nép közül,
18. vers
„Te ma átmész Árnál Móáb határán.
19. vers
Amikor közel jutsz Ammón fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket, mert nem adok neked Ammón fiainak a földjéből örökséget, minthogy Lót fiainak adtam azt örökségül.”
20. vers
Ezt is a refáiak földjének tartották. Régen refáiak laktak ott, akiket az ammóniak zamzummiaknak hívtak.
21. vers
Ez a nép olyan nagy, számos és szálas volt, mint az anákok, de kipusztította őket az Úr az ammóniak elől, és ők el is foglalták birtokaikat, és a helyükre telepedtek.
22. vers
Ugyanúgy, ahogyan Ézsaunak a Széír-hegyen lakó fiaival is tette az Úr, amikor kiirtotta előlük a hóriakat, és azok elfoglalták a birtokukat, s az ő helyükön laknak mind e mai napig.
23. vers
Az avviak a Gáza környéki falvakban laktak, de kiirtották őket a kaftóriak, akik Kaftórból jöttek, és a helyükre telepedtek.
24. vers
Induljatok hát útnak, keljetek át az Arnón-patakon. Íme, kezedbe adtam az emóri Szíhónt, Hesbón királyát, országával együtt. Kezdj hozzá, foglald el a földjét, és harcolj ellene!
25. vers
E napon kezdek az ég alatt lakó népekben félelmet és rettegést támasztani, hogy akik híredet hallják, megrendüljenek és reszkessenek miattad.
26. vers
Akkor követeket küldtem a Kedémót-pusztából Szíhónhoz, Hesbón királyához ezzel a békességes üzenettel:
27. vers
Hadd menjek át a földeden! Mindig csak az országúton haladok, nem térek le se jobbra, se balra.
28. vers
Eleséget pénzen adj nekem, hogy egyem, vizet is pénzen adj nekem, hogy igyam, csak hadd vonuljak át,
29. vers
ahogy megengedték azt nekem Ézsau fiai, akik Széírben laknak, és a móábiak, akik Árban laknak, amíg átkelek a Jordánon arra a földre, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk!
30. vers
De nem akarta Szíhón, Hesbón királya, hogy átmenjünk a földjén, mert megkeményítette az Úr, a te Istened a lelkét, és engedetlenné tette szívét, hogy kezedbe adja őt, amint nyilvánvaló e mai napig.
31. vers
Az Úr pedig azt mondta nekem: Íme, elkezdem átadni neked Szíhónt és földjét. Kezdj hozzá, foglald el, hogy a földje örökséged legyen.
32. vers
Kijött elénk Szíhón Jahacba egész hadinépével, hogy megvívjon velünk.
33. vers
De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adta, és levertük őt és fiait és egész népét.
34. vers
Elfoglaltuk minden városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat és gyermekeket. Nem hagytunk elmenekülni senkit.
35. vers
Csak az állatokat tartottuk meg zsákmányként és az elfoglalt városokból való prédát.
36. vers
Az Arnón-patak partján fekvő Aróértól és a völgyben levő várostól fogva Gileádig egy város sem volt, amellyel ne bírtunk volna. Valamennyit a kezünkbe adta az Úr, a mi Istenünk.
37. vers
De Ammón fiainak földjéhez nem közeledtél, sem a Jabbók-patak egész partjához, sem a hegyen levő városokhoz, sem semmi olyanhoz, amelyektől eltiltott téged az Úr, a mi Istenünk.
Könyvek
