Mózes ötödik könyve
11. fejezet
1. vers
Szeresd azért az Urat, a te Istenedet, tartsd meg az ő törvényét, rendelkezéseit, végzéseit és parancsolatait minden időben.
2. vers
Gondoljátok meg ma, mert nem fiaitokkal beszélek, akik nem ismerik és nem látták az Úrnak, a ti Isteneteknek fenyítését, nagyságát, erős kezét és kinyújtott karját,
3. vers
jeleit és tetteit, amelyeket Egyiptomban vitt véghez a fáraón, az egyiptomiak királyán és egész földjén;
4. vers
amiket tett az egyiptomiak seregével, lovaival és szekereivel, hogyan árasztotta rájuk a Vörös-tenger vizét, amikor üldöztek titeket, és elveszejtette őket az Úr mindmáig;
5. vers
amit a pusztában tett veletek, amíg e helyre nem érkeztetek;
6. vers
és amit Dátánnal és Abirámmal, Eliábnak, Rúben fiának fiaival cselekedett, amikor a föld megnyitotta a száját, és elnyelte őket házuk népével, sátraikkal és minden jószágukkal együtt, amely az övék volt egész Izráelben.
7. vers
Saját szemetekkel láttátok az Úr minden nagy tettét, amelyet véghez vitt.
8. vers
Tartsátok meg tehát mindazt a parancsolatot, amit ma parancsolok nektek, hogy megerősödjetek, bemehessetek, és birtokba vehessétek azt a földet, ahova most átkeltek, hogy a tietek legyen.
9. vers
És hogy hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyről megesküdött az Úr atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.
10. vers
Mert az a föld, ahová most bemész, hogy birtokba vedd, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan kijöttetek. Ahol elvetetted a magot és a lábaddal kellett öntöznöd, mint a veteményeskertet.*
11. vers
Hanem az a föld, ahová átkeltek, hogy birtokba vegyétek, hegyes-völgyes föld, az égi eső itatja.
12. vers
Annak a földnek az Úr, a te Istened viseli gondját, mindenkor szemmel tartja az Úr, a te Istened az esztendő kezdetétől az esztendő végéig.
13. vers
Ezért ha valóban engedelmeskedtek parancsolataimnak, amelyeket ma parancsolok nektek, és ha az Urat, a ti Isteneteket szeretitek, és neki szolgáltok teljes szívetekből és teljes lelketekből,
14. vers
akkor esőt adok földetekre alkalmas időben: korai és kései esőt, hogy betakaríthasd gabonádat, borodat és olajodat.
15. vers
Füvet is adok a meződre állataidnak, és te is ehetsz és megelégedhetsz.
16. vers
Ezért vigyázzatok, hogy szíveteket meg ne csalja valami, és el ne tévelyedjetek, ne tiszteljetek más isteneket, és ne boruljatok le azok előtt.
17. vers
Különben az Úr haragja föllángol ellenetek, bezárja az eget, hogy ne legyen eső, és a föld ne teremje meg gyümölcsét. És hamar kivesztek arról a jó földről, amelyet az Úr ad nektek.
18. vers
Vegyétek tehát szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek jelül a kezetekre, és legyen homlokkötőül a szemetek fölött.
19. vers
Tanítsátok meg rájuk fiaitokat, beszélj róluk, amikor otthon ülsz, amikor úton jársz, amikor fekszel, és amikor fölkelsz.
20. vers
Írd föl őket házad ajtófélfáira és kapuidra,
21. vers
hogy hosszú ideig éljetek ti és fiaitok azon a földön, amelyről megesküdött az Úr atyáitoknak, hogy nekik adja, amíg csak ég lesz a föld fölött.
22. vers
Ha híven megtartjátok mindezeket a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok nektek, és ezek szerint éltek, ha szeretitek az Urat, a ti Isteneteket, ha mindig az ő útján jártok, és őhozzá ragaszkodtok,
23. vers
akkor kiűzi az Úr a nemzeteket előletek, és úrrá lesztek nálatok nagyobb és erősebb nemzeteken.
24. vers
Minden hely, amelyet talpatok érint, tietek lesz a pusztától a Libánonig, és a folyótól, az Eufrátesz vizétől a nyugati tengerig terjed határotok.
25. vers
Senki nem állhat meg veletek szemben. Mert az Úr, a ti Istenetek félelmet és rettegést támaszt előttetek az egész föld színén, ahová léptek, ahogyan megmondta nektek.
26. vers
Lásd, áldást és átkot adok ma elétek!
27. vers
Áldást, ha engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek parancsolatainak, amelyeket ma parancsolok nektek,
28. vers
átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek arról az útról, amelyet ma parancsolok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.
29. vers
Amikor bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, amelyre bemész, hogy birtokba vedd, akkor mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot pedig az Ébál hegyén.
30. vers
Ott vannak ezek a Jordánon túl, a nyugati út mögött, a kánaániak földjén, akik a síkságon laknak Gilgállal szemben, Móre tölgyei mellett.
31. vers
Ti most átkeltek a Jordánon, bementek, és birtokba fogjátok venni azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek. Tietek lesz, és lakni fogtok rajta,
32. vers
de vigyázzatok, hogy mind e rendelkezéseket és végzéseket teljesítsétek, amelyeket ma elétek adok.
Könyvek
