1. fejezet
Jövendölés, amelyet Habakuk próféta látott.
Meddig kiáltsak még, ó, Uram,
és nem hallgatsz meg?
Kiáltok hozzád az erőszak miatt,
és nem szabadítasz meg!
Miért láttatsz velem hamisságot,
és miért kell szemlélnem a nyomorgattatást?
Pusztítás és erőszak van előttem,
viszály és versengés támad!
Ezért inog a törvény,
és ezért nem érvényesül az igaz ítélet.
A gonosz behálózza az igazat:
ezért hoznak hamis ítéletet.
Nézzetek szét a népek között,
vizsgálódjatok, és igen csodálkozzatok,
mert oly dolgot cselekszem napjaitokban,
amelyet el sem hinnétek, ha más mondaná.
Mert íme, fölindítom a káldeusokat,
ezt a kegyetlen és vakmerő nemzetet,
amely széltében végigjárja a földet,
hogy olyan lakhelyeket foglaljon el,
amelyek nem az övéi.
Rettenetes és iszonyatos ez a nép,
maga szabja meg törvényét és rangját.
Lovai serényebbek a párducoknál
és gyorsabbak a pusztai farkasoknál,
lovasai fékezhetetlenek.
Bár messziről jönnek lovasai,
úgy repülnek, mint a zsákmányra lecsapó sas.
/Mindegyik erőszakkal jön, arcuk előrenéz,/
/>
és annyi foglyot gyűjtenek, mint a homok.
Kicsúfolja a királyokat,
kineveti az uralkodókat,
csak kacag minden erődítményen,
töltést emel, és megostromolja.
Majd viharként tovaszáll és eltűnik.
Bűnhődni fog, mert saját hatalma az istene.
Nem te vagy-e, Uram,
öröktől fogva az én Istenem, Szentem?
Nem veszünk el!
Uram, te ítéletre rendelted őt,
kősziklám, te fenyítésül szántad őt!
Tisztább a szemed,
hogysem nézhetnéd a gonoszt,
és a nyomorgatást nem szemlélheted.
Miért nézed hát el a hitszegést,
és miért hallgatsz,
amikor a gonosz elnyeli a nála igazabbat?!
Olyanná tetted az embert,
mint a tenger hala,
és mint a csúszó-mászó állat,
amelynek nincs vezére?
Mindet kifogja horgával, hálójába keríti,
és kerítőhálójába gyűjti őket,
s azután örül és vigad.
Azért áldoz hálójának,
és tömjénez kerítőhálójának,
mert azok juttatták jó fogáshoz,
kövér eledelhez.
Vajon örökké ürítheti-e hálóját,
és szüntelenül ölheti-e a nemzeteket,
kímélet nélkül?