Habakuk próféta könyve

Fejezetek:

1 2 3

1. vers

Őrhelyemre állok, megállok a bástyán,

és figyelek, hogy lássam, mit szól hozzám,

és én mit feleljek panaszom dolgában.*

2. vers

Így felelt nekem az Úr:

Írd le ezt a látomást, és vésd táblákra,

hogy könnyen olvasható legyen.

3. vers

Mert ez a látomás bizonyos időre szól,

de a vége felé siet, és nem csal meg.

Ha késik is, várjál rá,

mert bizonnyal eljön, nem marad el!

4. vers

Íme, a fölfuvalkodott embernek

nem igaz a lelke,

de az igaz a hite által él.

5. vers

Bizony, a bor is megcsal:

fölgerjed a férfi, és nem marad nyugton.

Kitátja torkát, mint a sír,

olyan telhetetlen, mint a halál:

magához ragad minden népet,

és magához gyűjt minden nemzetet.

6. vers

Nem költenek-e ezek mindnyájan

példázatot róla és ilyen mondásokat:

Jaj annak, aki rakásra gyűjti,

ami nem az övé! De meddig?

És annak is, aki más zálogával

gazdagítja magát!

7. vers

Nem kelnek-e föl hirtelen hitelezőid,

és nem ébrednek-e föl háborgatóid?

Zsákmányul esel nekik!

8. vers

Mivel te sok nemzetet kifosztottál,

téged is kifoszt a többi nép az emberek véréért

s az országon, városon

és annak minden lakosán ejtett erőszakért.

9. vers

Jaj annak, aki házába bűnösen szerez javakat,

hogy magasra rakhassa fészkét,

és megmeneküljön a gonosz hatalmából!

10. vers

Házad gyalázatára vált, amit terveztél.

A sok nép kiirtásával bűnössé tetted lelkedet.

11. vers

Mert a kő is kiált ellened a falból,

és a tetőgerenda válaszol neki.

12. vers

Jaj annak, aki vérengzéssel épít várost,

és aki álnoksággal emel várat!

13. vers

Hát nem a Seregek Urától van-e az,

hogy a népek a tűznek munkálkodnak,

és a nemzetek a hiábavalóságnak fáradoznak?

14. vers

De majd megtelik a föld

az Úr dicsőségének ismeretével,

ahogyan a tengert a víz betölti.

15. vers

Jaj annak, aki leitatja felebarátját,

mérget kever italába, hogy lerészegítse őt,

és láthassa mezítelenségét!

16. vers

Gyalázattal telsz meg dicsőség helyett.

Neked is innod kell,

és meglátszik körülmetéletlenséged,

ha feléd fordul az Úr jobbjának pohara,

és gyalázat borítja el dicsőségedet.

17. vers

Bizony a Libánon elleni erőszakoskodás

elborít téged,

és a vadak pusztítása rettegésedre lesz

az emberek véréért s az országon, városon

és annak minden lakosán ejtett erőszakért.

18. vers

Mit használ a faragott bálvány,

amelyet alkotója faragott ki?

Vagy az öntött bálványszobor,

amely hazugságot tanít?

Készítője bízhat-e azokban,

amikor csak néma bálványokat készített?

19. vers

Jaj annak, aki a fának azt mondja:

„Kelj föl!”,

a néma kőnek pedig azt, hogy „ébredj föl!”.

Vajon taníthat-e az?

Íme, arany és ezüst borítja,

de egyáltalán nincs benne lélek!

20. vers

De az Úr ott van szent templomában,

hallgasson el előtte az egész föld!

Fejezetek:

1 2 3