Habakuk próféta könyve

chapter 2


Chapters:

1 2 3


A káldeusok eljövendő veszedelme


verse #1

Őrhelyemre állok, megállok a bástyán,

és figyelek, hogy lássam, mit szól hozzám,

és én mit feleljek panaszom dolgában.*


verse #2

Így felelt nekem az Úr:

Írd le ezt a látomást, és vésd táblákra,

hogy könnyen olvasható legyen.


verse #3

Mert ez a látomás bizonyos időre szól,

de a vége felé siet, és nem csal meg.

Ha késik is, várjál rá,

mert bizonnyal eljön, nem marad el!


verse #4

Íme, a fölfuvalkodott embernek

nem igaz a lelke,

de az igaz a hite által él.


verse #5

Bizony, a bor is megcsal:

fölgerjed a férfi, és nem marad nyugton.

Kitátja torkát, mint a sír,

olyan telhetetlen, mint a halál:

magához ragad minden népet,

és magához gyűjt minden nemzetet.


verse #6

Nem költenek-e ezek mindnyájan

példázatot róla és ilyen mondásokat:

Jaj annak, aki rakásra gyűjti,

ami nem az övé! De meddig?

És annak is, aki más zálogával

gazdagítja magát!


verse #7

Nem kelnek-e föl hirtelen hitelezőid,

és nem ébrednek-e föl háborgatóid?

Zsákmányul esel nekik!


verse #8

Mivel te sok nemzetet kifosztottál,

téged is kifoszt a többi nép az emberek véréért

s az országon, városon

és annak minden lakosán ejtett erőszakért.


verse #9

Jaj annak, aki házába bűnösen szerez javakat,

hogy magasra rakhassa fészkét,

és megmeneküljön a gonosz hatalmából!


verse #10

Házad gyalázatára vált, amit terveztél.

A sok nép kiirtásával bűnössé tetted lelkedet.


verse #11

Mert a kő is kiált ellened a falból,

és a tetőgerenda válaszol neki.


verse #12

Jaj annak, aki vérengzéssel épít várost,

és aki álnoksággal emel várat!


verse #13

Hát nem a Seregek Urától van-e az,

hogy a népek a tűznek munkálkodnak,

és a nemzetek a hiábavalóságnak fáradoznak?


verse #14

De majd megtelik a föld

az Úr dicsőségének ismeretével,

ahogyan a tengert a víz betölti.


verse #15

Jaj annak, aki leitatja felebarátját,

mérget kever italába, hogy lerészegítse őt,

és láthassa mezítelenségét!


verse #16

Gyalázattal telsz meg dicsőség helyett.

Neked is innod kell,

és meglátszik körülmetéletlenséged,

ha feléd fordul az Úr jobbjának pohara,

és gyalázat borítja el dicsőségedet.


verse #17

Bizony a Libánon elleni erőszakoskodás

elborít téged,

és a vadak pusztítása rettegésedre lesz

az emberek véréért s az országon, városon

és annak minden lakosán ejtett erőszakért.


verse #18

Mit használ a faragott bálvány,

amelyet alkotója faragott ki?

Vagy az öntött bálványszobor,

amely hazugságot tanít?

Készítője bízhat-e azokban,

amikor csak néma bálványokat készített?


verse #19

Jaj annak, aki a fának azt mondja:

„Kelj föl!”,

a néma kőnek pedig azt, hogy „ébredj föl!”.

Vajon taníthat-e az?

Íme, arany és ezüst borítja,

de egyáltalán nincs benne lélek!


verse #20

De az Úr ott van szent templomában,

hallgasson el előtte az egész föld!

Chapters:


Books