Habakuk próféta könyve

Chapters:

1 2 3

verse #1

Habakuk próféta könyörgése, a Siralmak dallamára.

verse #2

Uram, hallottam, amit hirdettél,

és megrendülök cselekedeteidtől.

Uram! Vidd végbe azt a mi éveinkben,

tedd ismertté azt a mi éveinkben is!

Haragodban is emlékezz irgalmasságodra!

verse #3

Témán felől jön Isten,

Párán hegyéről a Szent. Szela

Fensége beborítja az egeket,

és dicsőségével megtelik a föld.

verse #4

Ragyogása, mint a világosság,

fénysugarak törnek elő mellőle,

és abban rejlik hatalma.

verse #5

Előtte dögvész jár,

és nyomában forró láz támad.

verse #6

Megáll, és méregeti a földet,

egyet pillant, és megrendíti a népeket.

Az ősrégi hegyek szétporlanak,

elsüllyednek a rég létező halmok:

az ő ösvényei örökkévalók!

verse #7

Bomlani látom Kúsán sátrait,

reszketnek Midján földjének sátorlapjai.

verse #8

Vajon a folyók ellen gerjedt föl az Úr?

A folyókra haragszol-e,

vagy a tenger ellen bőszültél föl,

hogy lovaidon és győzelmes szekereiden robogsz?

verse #9

Előhúzod íjadat,

nyilakkal töltöd meg tegzedet. Szela

Kihasítod a földből a folyómedreket.

verse #10

Látnak téged, és megrendülnek a hegyek,

gátat tör a vízáradat, morajlik a mélység,

és magasra emeli hullámait.

verse #11

Veszteg marad a nap

és a hold cikázó nyilaid fényétől

és ragyogó kopjád villanásától.

verse #12

Haragodban taposod a földet,

fölindulásodban szétmorzsolod a nemzeteket.

verse #13

Kivonulsz néped megszabadítására,

fölkented megsegítésére.

Szétzúzod a gonosz házának tetejét,

teljesen feltárod alapjait.

Szela

verse #14

Saját dárdájával vered át

harcosainak a fejét,

akik ránk rohantak,

hogy szétszórjanak minket,

és ujjongtak, hogy rejtekhelyén

pusztíthatják el a szegényt.*

verse #15

Lovaiddal taposod a tengert,

a nagy vizek hullámait.

verse #16

Hallottam, és reszketett a bensőm,

hangjától megremegtek ajkaim.

Porladni kezdenek csontjaim,

reszketnek a lábaim.

Bárcsak nyugtom lenne a nyomorúság napján,

amely eljön a bennünket sanyargató népre.*

verse #17

Mert a fügefa nem fog virágozni,

a szőlőkben nem lesz gyümölcs,

hiányzik az olajfa termése,

a szántóföldek sem teremnek eleséget.

Kivész a juh az akolból,

és nem lesz ökör az istállóban.

verse #18

De én örvendezni fogok az Úrban,

és vigadok szabadító Istenemben.

verse #19

Az Úr, az én Istenem az én erősségem,

olyanná teszi lábamat,

mint amilyen a szarvasoké,

és magaslatokon járat engem.

Chapters:

1 2 3