Habakuk próféta könyve

Capitole:

1 2 3

versetul 1

Habakuk próféta könyörgése, a Siralmak dallamára.

versetul 2

Uram, hallottam, amit hirdettél,

és megrendülök cselekedeteidtől.

Uram! Vidd végbe azt a mi éveinkben,

tedd ismertté azt a mi éveinkben is!

Haragodban is emlékezz irgalmasságodra!

versetul 3

Témán felől jön Isten,

Párán hegyéről a Szent. Szela

Fensége beborítja az egeket,

és dicsőségével megtelik a föld.

versetul 4

Ragyogása, mint a világosság,

fénysugarak törnek elő mellőle,

és abban rejlik hatalma.

versetul 5

Előtte dögvész jár,

és nyomában forró láz támad.

versetul 6

Megáll, és méregeti a földet,

egyet pillant, és megrendíti a népeket.

Az ősrégi hegyek szétporlanak,

elsüllyednek a rég létező halmok:

az ő ösvényei örökkévalók!

versetul 7

Bomlani látom Kúsán sátrait,

reszketnek Midján földjének sátorlapjai.

versetul 8

Vajon a folyók ellen gerjedt föl az Úr?

A folyókra haragszol-e,

vagy a tenger ellen bőszültél föl,

hogy lovaidon és győzelmes szekereiden robogsz?

versetul 9

Előhúzod íjadat,

nyilakkal töltöd meg tegzedet. Szela

Kihasítod a földből a folyómedreket.

versetul 10

Látnak téged, és megrendülnek a hegyek,

gátat tör a vízáradat, morajlik a mélység,

és magasra emeli hullámait.

versetul 11

Veszteg marad a nap

és a hold cikázó nyilaid fényétől

és ragyogó kopjád villanásától.

versetul 12

Haragodban taposod a földet,

fölindulásodban szétmorzsolod a nemzeteket.

versetul 13

Kivonulsz néped megszabadítására,

fölkented megsegítésére.

Szétzúzod a gonosz házának tetejét,

teljesen feltárod alapjait.

Szela

versetul 14

Saját dárdájával vered át

harcosainak a fejét,

akik ránk rohantak,

hogy szétszórjanak minket,

és ujjongtak, hogy rejtekhelyén

pusztíthatják el a szegényt.*

versetul 15

Lovaiddal taposod a tengert,

a nagy vizek hullámait.

versetul 16

Hallottam, és reszketett a bensőm,

hangjától megremegtek ajkaim.

Porladni kezdenek csontjaim,

reszketnek a lábaim.

Bárcsak nyugtom lenne a nyomorúság napján,

amely eljön a bennünket sanyargató népre.*

versetul 17

Mert a fügefa nem fog virágozni,

a szőlőkben nem lesz gyümölcs,

hiányzik az olajfa termése,

a szántóföldek sem teremnek eleséget.

Kivész a juh az akolból,

és nem lesz ökör az istállóban.

versetul 18

De én örvendezni fogok az Úrban,

és vigadok szabadító Istenemben.

versetul 19

Az Úr, az én Istenem az én erősségem,

olyanná teszi lábamat,

mint amilyen a szarvasoké,

és magaslatokon járat engem.

Capitole:

1 2 3