Habakuk próféta könyve
capítulo 3
Az Úr eljön ítéletre
verso 1
Habakuk próféta könyörgése, a Siralmak dallamára.
verso 2
Uram, hallottam, amit hirdettél,
és megrendülök cselekedeteidtől.
Uram! Vidd végbe azt a mi éveinkben,
tedd ismertté azt a mi éveinkben is!
Haragodban is emlékezz irgalmasságodra!
verso 3
Témán felől jön Isten,
Párán hegyéről a Szent. Szela
Fensége beborítja az egeket,
és dicsőségével megtelik a föld.
verso 4
Ragyogása, mint a világosság,
fénysugarak törnek elő mellőle,
és abban rejlik hatalma.
verso 5
Előtte dögvész jár,
és nyomában forró láz támad.
verso 6
Megáll, és méregeti a földet,
egyet pillant, és megrendíti a népeket.
Az ősrégi hegyek szétporlanak,
elsüllyednek a rég létező halmok:
az ő ösvényei örökkévalók!
verso 7
Bomlani látom Kúsán sátrait,
reszketnek Midján földjének sátorlapjai.
verso 8
Vajon a folyók ellen gerjedt föl az Úr?
A folyókra haragszol-e,
vagy a tenger ellen bőszültél föl,
hogy lovaidon és győzelmes szekereiden robogsz?
verso 9
Előhúzod íjadat,
nyilakkal töltöd meg tegzedet. Szela
Kihasítod a földből a folyómedreket.
verso 10
Látnak téged, és megrendülnek a hegyek,
gátat tör a vízáradat, morajlik a mélység,
és magasra emeli hullámait.
verso 11
Veszteg marad a nap
és a hold cikázó nyilaid fényétől
és ragyogó kopjád villanásától.
verso 12
Haragodban taposod a földet,
fölindulásodban szétmorzsolod a nemzeteket.
verso 13
Kivonulsz néped megszabadítására,
fölkented megsegítésére.
Szétzúzod a gonosz házának tetejét,
teljesen feltárod alapjait.
Szela
verso 14
Saját dárdájával vered át
harcosainak a fejét,
akik ránk rohantak,
hogy szétszórjanak minket,
és ujjongtak, hogy rejtekhelyén
pusztíthatják el a szegényt.*
verso 15
Lovaiddal taposod a tengert,
a nagy vizek hullámait.
verso 16
Hallottam, és reszketett a bensőm,
hangjától megremegtek ajkaim.
Porladni kezdenek csontjaim,
reszketnek a lábaim.
Bárcsak nyugtom lenne a nyomorúság napján,
amely eljön a bennünket sanyargató népre.*
verso 17
Mert a fügefa nem fog virágozni,
a szőlőkben nem lesz gyümölcs,
hiányzik az olajfa termése,
a szántóföldek sem teremnek eleséget.
Kivész a juh az akolból,
és nem lesz ökör az istállóban.
verso 18
De én örvendezni fogok az Úrban,
és vigadok szabadító Istenemben.
verso 19
Az Úr, az én Istenem az én erősségem,
olyanná teszi lábamat,
mint amilyen a szarvasoké,
és magaslatokon járat engem.
Libros
