chapter 1
Jövendölés Ninive ellen. Az elkósi Náhum látomásának könyve.
Féltőn szerető és bosszúálló Isten az Úr,
bosszúálló az Úr, és haraggal teli.
Bosszút áll ellenségein az Úr,
és haragtartó ellenfeleivel szemben.
Hosszútűrő az Úr, de nagy hatalmú,
és nem hagy az Úr büntetés nélkül.
Szélvészben és viharban visz az Úr útja,
és a felhő lábainak pora.
Megfeddi a tengert és kiszárítja,
minden folyót kiapaszt.
Elhervad a Básán és a Karmel,
a Libánon virágai is elfonnyadnak.
Rengenek előtte a hegyek,
és a halmok szétmállanak.
Tekintetétől megrendül a föld,
a teljes földkerekség és minden, ami rajta él.
Ki állhatna meg haragja előtt,
és ki bírhatná ki fölháborodásának tüzét?
Izzó haragja árad, mint a tűz,
a sziklák is szétporladnak előtte.
Jó az Úr, menedék a szorongattatás idején,
és ő ismeri a benne bízókat.
De lezúduló árként pusztítja el ellenségeit,
és ellenfeleit sötétség üldözi.
Mit koholtok az Úr ellen?
Ha pusztulással sújt,
nem kell kétszer veszedelem.
Ha annyira összefonódnak is,
mint a tüskebokrok,
és ha olyan ázottak is, mint az ittasok,
akkor is megégnek,
mint a teljesen kiszáradt tarló.*
Belőled származott,
aki gonoszt koholt az Úr ellen,
és álnok tanácsot.
Így szól az Úr:
Ha teljes erőben és sokan vannak is,
mégis levágják őket, és elmúlnak.
Bár megaláztalak téged,
többé nem foglak megalázni.
Most már letöröm rólad az igáját,
és leszaggatom köteleidet.
Felőled pedig azt rendeli az Úr:
Ne legyen utódod, aki nevedet viselné.
Isteneid házából kiveszítem
a faragott és öntött bálványképeket.
Megásom sírodat, mert átkozott vagy!
Íme, a hegyeken van már
az örömhírt hozó lába,
aki békességet hirdet.
Ünnepeld, Júda, ünnepeidet,
teljesítsd fogadalmaidat,
mert többé nem vonul át rajtad
a semmirekellő:
mindenestül elpusztult.