Náhum próféta könyve

chapter 3


Chapters:

1 2 3


Ninive és egész Asszíria romlása


verse #1

Jaj a vérontó városnak!

Mindenestül hazugsággal és erőszakkal teli,

nem szűnik meg rabolni.


verse #2

Ostorcsattogás, kerékzörgés zaja,

dobogó lovak, robogó szekerek!


verse #3

Törtető lovasok,

kardok villogása, dárda villanása,

sebesültek tömege, holtak sokasága!

Száma sincs az elesetteknek,

megbotlanak hulláikban.


verse #4

Mert sokat paráználkodott

ez a szépséges parázna,

a hitetés mesternője,

aki népeket ejtett meg paráznaságával

és nemzetségeket varázslásával.


verse #5

Íme, rád török

– ezt mondja a Seregek Ura –,

és ruhádat arcodra borítom,

megmutatom mezítelenségedet a népeknek,

gyalázatodat az országoknak!


verse #6

Rútságot szórok rád,

gyalázattal illetlek téged,

és látványossággá teszlek.


verse #7

Mindenki, aki csak lát, menekül tőled,

és azt mondja: Elpusztult Ninive!

Ki bánkódik rajta?

Hol keressek neked vigasztalókat?


verse #8

Talán jobb vagy Nó-Ámónnál,

amely a Nílusnál fekszik, s vizek veszik körül?

**/Tenger a fedezéke, tenger a védőfala./**


verse #9

Kús volt az erőssége meg Egyiptom,

végtelenül erős volt, Pút és Líbia is segítette.


verse #10

De végül számkivetésbe, fogságba jutott.

Falhoz verték kisdedeit minden utcasarkon,

főembereire sorsot vetettek,

és nagyjait mind bilincsbe verték.


verse #11

Te is lerészegedsz, elfeledett leszel,

te is menedéket keresel majd az ellenség elől.


verse #12

Minden erősséged olyan,

mint a zsenge gyümölcsű fügefa:

ha megrázzák, gyümölcse az evő szájába hull.


verse #13

Íme, a te hadi néped asszonynép,

országod kapui

teljesen kitárulnak ellenségeidnek.

Záraidat tűz pusztítja el!


verse #14

Gyűjts magadnak vizet az ostrom idejére,

javítsd ki erődítményeidet!

Döngöld a sarat, taposd az agyagot,

ragadd meg a téglavetőt!


verse #15

Bizony tűz pusztít el, fegyver irt ki téged,

megemészt, mint a sáska,

sokasodjál bár, mint a sáska,

szaporodjál bár, mint a szöcske.


verse #16

Ha kereskedőid többen lennének is,

mint az ég csillagai,

levedlik a sáska, és elrepül.


verse #17

Fejedelmeid annyian vannak, mint a sáska,

vezéreid, mint a tücsökraj,

amely hideg időben a kőfalakon tanyázik,

napkeltekor pedig elrepül,

azt sem tudni, hol volt a helye.


verse #18

Szunnyadoznak pásztoraid,

Asszíria királya,

fekszenek előkelőid.

Szétszéledt néped a hegyeken,

és nincs, aki összegyűjtse.


verse #19

Nincs enyhülés a sebedre,

gyógyíthatatlan a nyavalyád.

Akik híredet hallják, mind tapsolnak fölötted,

mert van-e, akin nem gázolt át

szüntelen gonoszságod?

Chapters:


Books