Náhum próféta könyve
3. fejezet
Ninive és egész Asszíria romlása
1. vers
Jaj a vérontó városnak!
Mindenestül hazugsággal és erőszakkal teli,
nem szűnik meg rabolni.
2. vers
Ostorcsattogás, kerékzörgés zaja,
dobogó lovak, robogó szekerek!
3. vers
Törtető lovasok,
kardok villogása, dárda villanása,
sebesültek tömege, holtak sokasága!
Száma sincs az elesetteknek,
megbotlanak hulláikban.
4. vers
Mert sokat paráználkodott
ez a szépséges parázna,
a hitetés mesternője,
aki népeket ejtett meg paráznaságával
és nemzetségeket varázslásával.
5. vers
Íme, rád török
– ezt mondja a Seregek Ura –,
és ruhádat arcodra borítom,
megmutatom mezítelenségedet a népeknek,
gyalázatodat az országoknak!
6. vers
Rútságot szórok rád,
gyalázattal illetlek téged,
és látványossággá teszlek.
7. vers
Mindenki, aki csak lát, menekül tőled,
és azt mondja: Elpusztult Ninive!
Ki bánkódik rajta?
Hol keressek neked vigasztalókat?
8. vers
Talán jobb vagy Nó-Ámónnál,
amely a Nílusnál fekszik, s vizek veszik körül?
**/Tenger a fedezéke, tenger a védőfala./**
9. vers
Kús volt az erőssége meg Egyiptom,
végtelenül erős volt, Pút és Líbia is segítette.
10. vers
De végül számkivetésbe, fogságba jutott.
Falhoz verték kisdedeit minden utcasarkon,
főembereire sorsot vetettek,
és nagyjait mind bilincsbe verték.
11. vers
Te is lerészegedsz, elfeledett leszel,
te is menedéket keresel majd az ellenség elől.
12. vers
Minden erősséged olyan,
mint a zsenge gyümölcsű fügefa:
ha megrázzák, gyümölcse az evő szájába hull.
13. vers
Íme, a te hadi néped asszonynép,
országod kapui
teljesen kitárulnak ellenségeidnek.
Záraidat tűz pusztítja el!
14. vers
Gyűjts magadnak vizet az ostrom idejére,
javítsd ki erődítményeidet!
Döngöld a sarat, taposd az agyagot,
ragadd meg a téglavetőt!
15. vers
Bizony tűz pusztít el, fegyver irt ki téged,
megemészt, mint a sáska,
sokasodjál bár, mint a sáska,
szaporodjál bár, mint a szöcske.
16. vers
Ha kereskedőid többen lennének is,
mint az ég csillagai,
levedlik a sáska, és elrepül.
17. vers
Fejedelmeid annyian vannak, mint a sáska,
vezéreid, mint a tücsökraj,
amely hideg időben a kőfalakon tanyázik,
napkeltekor pedig elrepül,
azt sem tudni, hol volt a helye.
18. vers
Szunnyadoznak pásztoraid,
Asszíria királya,
fekszenek előkelőid.
Szétszéledt néped a hegyeken,
és nincs, aki összegyűjtse.
19. vers
Nincs enyhülés a sebedre,
gyógyíthatatlan a nyavalyád.
Akik híredet hallják, mind tapsolnak fölötted,
mert van-e, akin nem gázolt át
szüntelen gonoszságod?
Könyvek
