Náhum próféta könyve
2. fejezet
Ninive ostromlása és bevétele
1. vers
Pusztító jön ellened!
Őrizd a várat, figyeld az utat,
erősítsd meg derekadat,
gyűjtsd össze minden erődet!
2. vers
Helyreállítja az Úr Jákób tekintélyét,
csakúgy, mint Izráel tekintélyét,
noha rablók rabolták ki őket,
hajtásaikat pedig elpusztították.
3. vers
Vitézeinek pajzsa vörös,
a katonák ruházata bíborszínű,
harci szekere acélosan ragyog
harcba készülése napján,
és dárdáikat rengetik.
4. vers
Harci szekerek robognak az utcákon,
összevissza száguldoznak a tereken. />
Csillogásuk olyan, mint a fáklyáké,
gyorsak, mint a villámok.
5. vers
Előszólítja vitézeit, jártukban botladoznak,
sietnek a kőfalra, és felállítják a védelmet.
6. vers
A folyam felőli kapuk megnyílnak,
és a palota megrendül.
7. vers
De elvégeztetett:
a királynőt levetkőztetik, elviszik,
szolgálói keseregnek, mint a nyögő galambok,
és mellüket verik.*
8. vers
Ninive pedig olyan lesz, mint egy víztároló,
amelynek elfolyt a vize.
Álljatok meg, álljatok meg! – kiáltják,
de senki sem tekint vissza.
9. vers
Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat!
Se szeri, se száma a sok kincsnek,
a rengeteg, sokféle drágaságnak.
10. vers
Dúlás, pusztítás, fosztogatás!
Megolvad a szív, reszketnek a térdek,
a derekakba fájdalom hasít,
és mindnyájuk arca elveszti pirosságát.
11. vers
Hol van az oroszlánok tanyája
és az oroszlánkölykök helye,
ahová járni szokott a nőstény és hím oroszlán,
az oroszlánkölyök,
és nem volt, aki elriassza onnan?
12. vers
Az oroszlán annyit zsákmányolt kölykeinek,
hogy beteljenek, és fojtogatott nőstényeinek:
megtöltötte barlangjait zsákmánnyal,
tanyáit pedig prédával.
13. vers
Íme, én rád török
– ezt mondja a Seregek Ura –,
és porig égetem harci szekeredet!
Oroszlánkölykeidet kard emészti meg,
és megszüntetem e földön zsákmányolásodat,
és nem hallható többé követeid szava.
Könyvek
