chapter 47
Ez az a beszéd, amelyet az Úr Jeremiás prófétának a filiszteusokról mondott, mielőtt a fáraó leverte Gázát.
Azt mondja az Úr:
Íme, víz indul el északról,
és olyan lesz, mint a megáradt folyó.
Elárasztja az országot és benne mindent,
a városokat és annak lakosait.
Az emberek kiáltanak,
jajgat a föld minden lakosa.
Mert hangosan csattog
ménjeinek patája,
robognak harci szekerei,
dübörögnek kerekei.
Az apák nem gondolnak a fiakkal
erejük ellankadása miatt,
mert eljön az a nap,
amely elpusztítja egész Filiszteát,
kiirtja Tíruszt és Szidónt
és segítőinek minden maradékát,
mert lerontja az Úr Filiszteát,
a Kaftór-szigeten lakók maradékát.
Kopasszá lesz Gáza,
elnémul Askelón.
Völgyüknek maradék népe,
meddig vagdalod magadat?
Jaj, Úrnak szablyája,
meddig nem nyugszol még?
Rejtsd magadat hüvelyedbe,
nyugodj meg, és maradj veszteg!
Hogyan nyugodhatna meg,
hiszen az Úr parancsolt neki?
Odarendelte azt Askelón
és a tenger partja ellen.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52